"Ez az Orbán Viktor? Hú. Hát ez kemény"

Huszonévesek. A rendszerváltás körül születtek. Nekik tettek fel kérdéseket és mutattak közismert fotókat az 1989 körüli évekből annak a projektnek a kitalálói és megvalósítói, amely a neten teszi közzé fiatalok válaszait, személyes emlékeit a rendszerváltás időszakáról. A www.huszonevesek.hu különös képet mutat. Nem emlékeznek? Nem érdeklődnek? Vagy senki nem mesélte el nekik?

"Ez a Nagy Imre temetése? Arra vittem a szegfűt? Hú. De durva. Most már valami rémlik. (...) Ez az Orbán Viktor? Hú. Hát ez kemény."

"Évvesztes vagyok, de végigcsináltatták velem az egész ballagást. Közben meg kiderült, hogy én nem ballaghatok el. És hát ez nekem elég nagy trauma volt. De amikor megkérdeztem anyut, hogy énvelem mi volt, neki is ez ugrott be..."

"A rendszerváltás ideje alatt Szlovákiában éltem és még elég sokáig utána. (...) Politikai élményeim nincsenek, elszigetelt burokban voltunk."

"Nagy Kinder-tojás gyűjtő voltam."

"Egy konkrét emlékem; a szüleimmel minden évben Jugoszláviában nyaraltunk Trabanttal és kempingfelszereléssel, és ez a nyár sem volt kivétel. A Trabant hátsó részén ültem és bekapcsolták a híreket (...) és nagy megdöbbenés volt, a szüleim nagy csendben hallgatták és utána próbálták összerakni, hogy mi is történt. (...) Emlékszem, hogy volt egy csend és egy történés. (...) A szüleim elmondása alapján én azt tudom mondani, hogy nagyon nagy eufória volt. Azt gondolták, hogy itt most minden meg fog változni."

"Nem felhőtlenül fogadták. Egyáltalán nem. Nálunk a családban nem volt téma a politika. Ezért én is távol tartom magam ettől. Ami nem feltétlenül jó. (...) "

Mindez egy honlapon hallható, amely a személyes emlékezet és a történelmi emlékezet határmezsgyéit kutatja. Egyszerűbben: arról szól, hogy mit tudnak és gondolnak a mai huszonévesek a rendszerváltásról. A projekt a MOME Vizuális Kommunikációs Tanszék oktatási és kutatási programjának keretében készült, és az egyetem diákjai szereplői is a honlap anyagainak. Részben ők azok, akik válaszolnak a kérdésekre és megpróbálják azonosítani a rendszerváltás ikonikus képeit. Ez utóbbit nem sok sikerrel. Saját klipekkel pedig meg is próbálják fogalmazni viszonyuakat ahhoz az időhöz.

© huszonevesek.hu

Tizenhárom diákkal interjú készült arról, hogy ők, akik a rendszerváltáskor, vagy röviddel azelőtt születtek, és kisgyermekként élték át 1989 történelmi pillanatait, mit tudnak egyáltalán a rendszerváltásról. Őriznek-e arról az évről közvetlen vagy közvetett élményeket, tudnak-e arról, ami a családjukban történt, amit a szüleik  tettek és gondoltak akkor. Az interjú részeként fotókat is mutattak a diákoknak a rendszerváltás jól ismert pillanatairól.

Az biztos, hogy az ő életükben nem jelent cezúrát 1989. Ám még ha nem ismerik is fel egy fotón, mondjuk, Németh Miklóst vagy Kőszeg Ferencet, 1989 meghatározza az életüket. Különben nem volna igazolható az, amit éppen a honlap állít, hogy "Ők már (...) külföldi ösztöndíjak tucatjai közül válogathatnak, anyanyelvi szinten beszélik az idegen nyelveket, de nemigen érzékelhetik azt a változást, amit az elmúlt húsz év hozott számukra itt Magyarországon a szüleik életéhez képest." Azt az előfeltevését is közzéteszi a honlap, amely szerint: "Felmérések azt mutatják, hogy a mai húszévesek többsége nem politizál, sokkal racionálisabban gondolkodnak, mint a rendszerváltó években a szüleik tették." A hvg.hu Kopper Judit szerkesztő-dramaturgot kérdezte, a projekt kitalálóját és gazdáját.

Kopper Judit: Erre valóban vannak felmérések, adatok. S nekem is többnyire az volt a tapasztalatom, hogy a rendszerváltás körül születettek elzárkóznak a politikától. Elutasítják. Mintha valamiféle védekező magatartás volna ez. Tisztátalan, zavaros dolognak tartják, ami a közvetlen életükre nincs hatással.

hvg.hu: Lehet. De azt is látjuk, hogy közben a szélsőséges mozgalmak körül, az erőszakos demonstrációkon is sok fiatal tűnt fel. Ők sem politizálnak?

K.J.: Valalamiképen igen. Meg kellene nézni, hogy pontosan kik ők és honnan jönnek. Valószínűleg ők sem tájékozottabbak, mint azok, akiket nem érdekel az egész.

© huszonevesek.hu

hvg.hu: A projekt ötlete honnan jött?

K.J.: Láttam a BBC-n egy dokumentumfilmet, amelyben kínai fiataloknak mutatták meg a Tienanmen téri események évfordulóján azt a híres és emblematikus fotót, amelyen a téren egy fehér inges fiú szemben áll egy tankkal. Nem tudták azonosítani, miről, milyen eseményről készülhetett. Nem emlékeztek.

hvg.hu: De Kínában ez tilalmas téma is.

K.J.: Valóban. Mégis, innen jött az ötlet, hogy a rendszerváltás szereplőiről, eseményeiről, az előző rendszer politikusairól fotókat mutassak huszonéves fiataloknak, és megkérdezzem őket, mit tudnak, mire emlékeznek. Nagyon sokan nem ismerték fel például Kádár Jánost sem. Nem hallottak nevekről, eseményekről, amelyek 1989-hez köthetők.

hvg.hu: A MOME diákjait kérdezi a weboldalon közzétett interjúkban; ők azért elég szűk merítést jelentenek.

K.J.: A Szigeten véletlenszerűen készített interjúkat is közzétettük, azok is hasonló képet mutatnak. A fesztiválon egyébként az MTA egyik kutatócsoportja is jelen volt, hasonló kutatásokat végezve.

hvg.hu: Többen vannak, akik azt válaszolják, "nem történt rendszerváltás". Olyanok is, akik közben elismerik, nem foglalkoznak a politikával.

K.J.: Igen, elég gyakori ez a válasz, hogy nem történt semmi. Hogy "ma is ugyanazok vannak", meg "nem változott semmi", közben nagyon sokuknak arról sincs fogalma, hogy azelőtt kétfajta útlevél volt és nem lehetett szabadon utazni. Berlinben, a fal leomlásának évfordulóján hatalmas bulikat rendeznek, nálunk azonban nincs a rendszerváltásnak közös és a fiatalok számára is átélhető ünnepe. Szilágyi Ákos nyilatkozta egyszer egy dokumentumfilmben, hogy 'a magyarok nem tudnak örülni'. Valóban, a nagy nemzeti ünnepeink az utóbbi években szörnyűek lettek.

hvg.hu: Nem lehet, hogy nem húszéves korában kezd el az ember a múlt, a családi emlékezet iránt érdeklődni, hanem később? Évek múlva, egy felnőttebb életkorban kezdi kérdezgetni a szüleit.

K.J.: Biztosan így van. De közben az önmegismerés, a gyökereink megismerése nagyon fontos. S itt lép be az iskola: nagyon gyakran a rendszerváltás körüli évek eseménytörténetét sem tanítják. Vagy mert el sem jutnak odáig a tananyagban, a tankönyv utolsó fejezeteire egyszerűen nem marad idő, vagy mert nem tudják, hogyan kellene erről beszélni. Működhetnek politikai elfogultságok a történelemtanárokban, de ettől még a tényeket elmondhatnák.