Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban szinte minden hónapban nyílik egy-egy izgalmas kiállítás, de - nyilván a szűkös anyagi lehetőségeik miatt -előfordul, hogy hiányérzete támad a látogatónak. Vélemény.
|
|
Nem lehet 80-100 négyzetméteren bemutatni a magyar játékkultúra száz évét, ahogy nem lehet a Plakátok a szocializmusban című hívogató tárlatot néhány tucat plakáttal elintézni. Kiváló ötlet az Utasellátó történetének tárgyi rekvizitumait bemutatni, de körülbelül annyi inger ér minket, mintha végigmennénk egy vonat büfékocsiján. Ehhez képest a 800 forintos belépő igencsak drága. Ha Utasellátó kiállítást szerveznek, miért nem vetítenek filmeket e tárgykörben? Miért nem kapunk szuveníreket, Utasellátó csokit, esetleg szendvicset? Miért nincs megkomponálva egy szerelvényt imitáló installáció? A szocialista plakátkiállításnál vajon mi volt a bónusz? Sas István reklámfilmjei, melyek fent vannak a neten (már DVD-n is megvásárolható a Sas-gyűjtemény).
Csak egy ötlet: keressük meg azokat, akik a legendás plakátokon szerepelnek, fotózzuk le őket ugyanabban a pózban. Kérdezzük meg őket, hogy mi lett velük. Bármilyen furcsa, az egykori reklámikonok köztünk élnek. A „Mi az, amit iszol? Bedeco!” kakaófilm egyik hősnője, Boros Panna például fiatal, huszonéves lány. „A Flórián, üzletközpont Óbudán” reklámfilmben Bálint Antónia egykori szépségkirálynő szerepelt, még gyerekként.
„A babatündérhez” - A budapesti játékkereskedelem története című időszaki kiállításnak sem tudtunk ellenállni, bíztunk benne, hogy itt annyi, de annyi tárgy szerezhető be (nosztalgia játékkereskedésekben például a mai napig kaphatóak a győri Lemezárugyár emblematikus játékai), hogy a szocialista mütyürök is elvitték volna a balhét. Az interaktivitásra törekvő gesztus viszont kimerült abban, hogy egy régi játékokat reklámozó plakátból hűtőmágnes-szerű puzzle-t lehetett kirakni, illetve egy felületet összefirkálhattunk filctollal.
A háború előtti játékokat életképekbe rendezték, afféle nagypolgári gyerekszoba-sarkokat alakítottak ki, ugyanakkor a szocializmushoz köthető tárgyakat üvegtárlókba zsúfolták, így leginkább olyan benyomást keltettek, mintha hirtelen kinyitottuk volna a játékszekrényt a napköziben. Az a tematika, mely szerint híres játékkereskedők üzleteit mutatják be, jó ötlet, ugyanakkor itt is csak egy skiccnek foghatjuk ezt fel. Következetesebben kellett volna egy háború előtti bolt kirakatát vagy enteriőrjét megtervezni. Pár mondat, egy-egy plakát és néhány játék nem teszi teljessé a képet, a látogatónak hiányérzete támad.
Poós Zoltán
Kinyomtatom
Elküldöm
