szerző:
hvg.hu

A hét végén Budapesten, a Tűzraktér független művészeti központban – több elvetélt magyarországi próbálkozás után – bemutatták Tuvia Tenenbom, a The Jewish Theater of New York alapítójának Az utolsó zsidó Európában című színdarabját. A közönség nagy része lelkesen tapsolt, akadtak, akiknek kifejezetten nem tetszett a darab; közömbös azonban senki sem maradt – ami általában jellemző a New York-i Zsidó Színház előadásaira.

New York City és New York állam egyetlen angol nyelvű zsidó színházának honlapján Énekelj és lőj címmel előzetes videó hívja fel a figyelmet egy, a közeljövőre tervezett bemutatóra, a Gáza című musicalre. A videón figyelmeztető szöveg olvasható: akiket érzékenységükben sértene a felvétel második része (amelyben muszlim radikálisok falhoz állított embereket lőnek szitává géppisztollyal), nyomják meg a stop vagy az exit gombot.

Egy színházi előadáson, amely közben még szünetet sem tartanak, ilyen gomb persze nincs. (Hacsak nam számítjuk annak, hogy a harmadik – szabadtéri – előadást félórai játék után a zivatar elmosta. A pesti közönség azonban – ígéri Tuvia Tenenbom és a magyarországi társrendező, Formanek Csaba – kárpótolva lesz júniusban, illetve augusztusban, legalább tíz újabb előadással.)

Nincs azon semmi csodálkozni való, ha nem mindenkinek tetszenek az olyan darabok, amelyeknek sokan már a címüktől sokkot kapnak (Adolf Eichmann naplója, Szerelmes levelek Adolf Hitlerhez, Kóser zsidó lányokat szeretne Krakkóban? Tárcsázza a 93-ast!, Az öngyilkos merénylő, Az utolsó szűz). A most, a Tűzraktérben a Salto Mor(t)ale társulat és a Radikális Szabadidő Színház által színre vitt, a lengyelországi Łódźban játszódó darab ellen az amerikai lengyel külképviseletek már a New York-i ősbemutató előtt erőteljesen tiltakoztak, amiért a színház falára kivetített falfirkák, úgymond, azt a benyomást keltik, "mintha a lengyelek antiszemiták volnának". Pedig a łódźi graffitik nagyon is valóságosak voltak – maga a szerző, Tuvia Tenenbom fotózta őket Łódźban. De nem voltak légből kapottak azok a bekiabálások sem, amelyekkel egy hátsó ablakból két kopaszra nyírt színész  zavarta meg időnként a tűzraktéri előadást ("Elég volt a zsidó elnyomásból!", "Magyarország a magyaroké!", illetve – végtére is a darab Lengyelországban játszódik - "Lengyelország a lengyeleké!")

Tuvia Tenenbom
©

A darabban, amelyet a Tűzraktérben a májusi Művészettel a diszkrimináció ellen program fő attrakciójaként tűztek műsorra, éppen esküvőre készülnek. A menyasszony, a táncosnő Maria (Szabó Emese) apja, Jocka papa, antiszemita pap (Csák György), az általa alapított Krisztusban Megfeszített Krisztus Egyház lelkipásztora, aki határozottan rendreutasítja a feleségét, a łódźi hentest, amikor azt mondja: úgy tudja, Jézus zsidó volt. A hentes örömanya, Żbrodzka (Pálos Zuzsa) éppen úgy hullákat trancsíroz, mint Josefnek, a könyvelő kérőnek (Jávor Bence) az apja, a kórboncnok Kweczke doktor (Gábor Péter Yeti). A két trancsírozó össze is jár.

Két nappal a tervezett esküvő előtt a menyasszony egy diszkóban találkozik John Jay Smithszel, a fiatal mormonnal (Ilyés Lénárd), aki azért érkezett  Łódźba, hogy halott zsidókat írjon össze, akiket a mormon egyház majd utólag megkeresztel, hogy legalább halálukban üdvözülhessenek. Josef és menyasszonya úgy tudják, a fiatal könyvelő nem azért van körülmetélve, mert zsidó, hanem csupán, mivel az apja kórboncnok, aki “szeret nyiszálni”, és annak idején a kisfián is gyakorolt. De sosem lehet tudni – a fiatal mormon, aki belehabarodik a lányba, még az esküvő előtt be akarja bizonyítani a vőlegény zsidóságát – ha ugyanis erre fényderülne, a lány nem menne hozzá, sőt lehet, hogy őt választaná, és elmenne vele Amerikába.

Szabó Emese (Maria) és Ilyés Lénárd (a mormon)
©

A mormonok kutakodása végül nem várt eredményekkel jár: A rejtőzködő zsidónak hitt kórboncnokról, és fiáról, a fiatal könyvelőről nemcsak az derül ki, hogy nem zsidók, hanem az is, hogy nácik; s nem hiába hívják Josefnek őket: Josef Mengelének, az auschwitzi orvosnak a fia, illetve unokája ők. Az antiszemita pap lányáról viszont az derül ki, hogy zsidó. Egy pillanatig a zsidóságától “megszabadult” Josef boldogan rohanna Mariájához, Maria pedig, zsidóságának tudatában, Josefhez – ám egy zsidó lány és egy náci fiatalember éppoly kevéssé lehetnek egymáséi, mint egy antiszemita lány és egy zsidó ifjú. Minden a feje tetejére áll, senki sem az, akinek gondolta magát. Az identitás-tragikomédia véget ért. Azazhogy csak majdnem: a mindentudó mormonok ugyanis slusszpoénként még egy megdöbbentő dolgot kiderítenek.

A darabban a párbeszédek olykor meglepőek, de – ilyen a világ – mindvégig realisztikusak, az egész, együtt, mégis tökéletesen abszurd – ami pontosan megfelel a színházát 1994-ben alapító Tuvia Tenenbom szándékainak. Szerinte ugyanis a valóság is éppen ilyen. Belülről tekintve, részleteiben tragikus és borzalmas, kívülről szemlélve és sűrítve abszurd és csupa komikum. Tuvia Tenenbom darabjai tudatosan szakítanak a zsidó színháznak mind a Hegedűs a háztetőn című darabbal fémjelzett, szerinte giccses tradíciójával, mind a purimi örömködő zsidó színházi tradícióval, és valóságos zsidó, illetve antiszemita beszédmódokat szerepeltetnek a színpadon, egészen az olyan – e darabban is elhangzott – mondatokig, mint hogy „a zsidók ürüléket esznek” (ahogyan "a homokosok vizeletet isznak", illetve, hogy "ezt mindenki tudja").

"Ha az ellenségednek vége, neked is véged" - mondja Tuvia Tenenbom, aki tel-avivi ultraortodox zsidók között született, nőtt fel és tanult teológiát. Szerinte éppen ez a paradoxon élteti a zsidóságot (ahogyan a kereszténységet és az iszlámot is). Az Ószövetséget héberül, a Talmudot arámiul, a Koránt pedig arabul olvasó Tenenbom szerint nemcsak megértés nincs a három ábrahámi vallás között, de még jó fordítások sem léteznek. Ebből persze szerinte nem az következzik, hogy nem kell fordítani, hanem annak belátása, hogy minden fordítás külön életet él – így most Az utolsó zsidó Európában című, Kepes János készítette fordítás is. Ahogyan most a Tűzraktérben is önálló életre kelt a Lengyelországban játszódó New York-i darab.

GERLÓCZY FERENC

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!