Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A németországi Lübeckben július elején nyílt meg a Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál. A sorozat díszvendége 2007-ben Magyarország volt. A kapcsolatok nem szakadtak meg: júliusban a fesztivál ifjúsági zenekara Budapesten koncertezett, húsz perces vastapssal búcsúzva attól a várostól, amelyben Gustav Mahler három évig a királyi operaház zeneigazgatója volt.
A zenekar fesztivál előtti turnéja hódolat volt a 150 éve született zeneszerző előtt: felkeresték azokat a városokat, amelyek Mahler életében jelentős szerepet játszottak. Budapest, Prága, Hamburg volt az útirány, igyekeztek mindenhol a pálya stációihoz illő műsort adni. Az együttesbe próbajátékkal lehet pályázni, a szisztémát az alapító Leonard Bernstein dolgozta ki, vezette be. Több héttel a fesztivál kezdete előtt érkeznek meg a jelöltek a közös munka színhelyére, a salzaui kastélyba. Idén harminc államból verbuválódott a csapat.
|
|
Christoph Eschenbach Fotó: Eric Brissaud |
Nyilván a vezető karmester, Christoph Eschenbach széles zenei tájékozottsága alapján szerkesztették a budapesti műsort, amelyben először Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitánya hangzott el. Azé az Erkelé, aki a Budapesti Filharmóniai társaságot megalapította, amely együttessel Mahler az első, Titán alcímű szimfóniáját a magyar fővárosban bemutatta. A két kompozíció közé Mozart C-dúr szimfóniáját szerkesztették, hiszen a közvélekedés, a kollektív emlékezet Mahler budapesti Mozart-interpretációit (kiemelkedően persze az operákat) utolérhetetlennek tartotta.
A Hunyadi-nyitányban a közép-európai gyökerű (Wroclawban, azaz Breslauban született) karmester zenei fantáziájára támaszkodhattak az ifjú muzsikusok. Pattogó ritmusú, lendületes és üde előadásban volt részünk. Eschenbach karmesteri erényeinek talán legfőbbike, hogy takarékos mozdulatokkal rajzolja föl az adott mű szerkezetét. A dirigens Mahler iránti tisztelete abban is megnyilvánult, hogy a slampos hagyomány helyett tiszta és világos értelmezéssel vezette az együttest, megmutatva, mennyiben kapcsolódott Erkel korának – már éppen alkonyulóban lévő – romantikájához. A megszokott, umcacca-szerű, sikervadász előadásmód hiányát néhány „bennfentes” persze negatívumként regisztrálta. A Mozart-szimfóniával könnyebb dolga volt Eschenbachnak, ez a mű zenei anyanyelve kell legyen minden nemzetközi pályázaton indulónak, de a sokféle rutint mégiscsak a maestrónak kellett egy vágányra kellet terelnie.
Az est legemlékezetesebb élményét az I. szimfónia előadása nyújtotta. Szeretnénk ilyen pontosan intonáló és kifejező rézfúvós kart hallani az Erkel szervezte zenekar utódjának koncertjein, operaelőadásai. Jó volt látni a pódiumon a csaknem száz fiatal muzsikust, amint koncentráltan, a dirigenssel együttműködve, az ügy érdemét felfogva játszottak. A legjobbak ugyanis a tanuláson, a rutin megszerzésén túl bekerülhettek a fesztivált nyitó „felnőtt” együttesbe. Akinek volt szerencséje a 3sat német közszolgálati televízióban az élő közvetítést látni, több, Budapestről ismerős arcot fedezhetett fel a Berlini Filharmonikusok tagjai közé ékelődve.
Albert Mária
Gramofon zenekritikai műhely
Kinyomtatom
Elküldöm
