Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kaposvár kiváló gazdája lehet a jövőben a Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválnak: fellépett többek között Joshua Bell, Rados Ferenc és Kocsis Zoltán.
|
|
|
|
augusztus 13., 14.
Kaposvári Csiky Gergely Színház, református templom
(a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál keretében)
A nyitóestet a még épülő zeneház helyett a Csiky Gergely Színházban tartottak. Először Mendelssohn Esz-dúr oktettje hangzott el Joshua Bell, Mihail Ovrutsky, Kokas Katalin, Alina Pogostkina, Maxim Rysanov, Gilad Karni, Jonathan Cohen és Nicolas Altstaedt tolmácsolásában. Létezik olyan CD, amelyen két összeszokott vonósnégyes szólaltatja meg a darabot, de egy oktett előadói apparátusa sem abban, sem a kaposvári „esetben” nem egyenlő két kvartettel. Szükséges egy vezető személyiség, aki nemcsak elől jár, hanem emberfelettien összpontosít a játékostársakra. Ebben a nyolcasban minimum két, bármely zenei világlapban „címlapos” sztár és további hat fantasztikus muzsikus ült. A vezető szerep Joshua Bellnek jutott, aki megrendítő alázattal koncentrált arra, hogy a mű költői egésszé váljon. A koncert második részében A katona története hangzott el. Stravinsky műve a fesztivál egyik spiritus rectorát, Kelemen Barnabást – úgy tetszik – nem hagyja „békén”, előadta két évvel ezelőtt (nagyszerű társakkal) egy pajtában (ömlő esőben), a Zempléni Fesztiválon. A kaposvári nyitókoncertre is kitűzte, itt Kocsis Zoltán vezényletével, a mesélő szerepében Mácsai Pállal.
|
|
Kocsis Zoltán, Rados Ferenc Fotó: Krizsik András |
A fesztivál adu ásza a másnap délelőtti koncerten lépett először a közönség elé: Schubert f-moll négykezes fantáziáját Rados Ferenc és Kocsis Zoltán játszotta. Radost a fiatal muzsikusok és a közönség egyaránt évek óta nélkülözni kénytelenek. Az okok és magyarázatok számbavételére most nincs mód; ha Kokas Katalin és Kelemen Barnabás (akiknek a fejéből kipattant a fesztivál ötlete) semmi mást nem tett volna, mint Radost visszahívja a pódiumra, már csillagos minősítést érdemelne ez az esemény. (Hogy mégis miért nem, arról később.)
Az f-moll fantáziához megannyi kép és emlék fűzi a magyar hallgatót, és különös módon a Kreutzer-szonátához is, amely Joshua Bell és Kocsis előadásában szólalt meg, úgy, hogy a tizenkettőkor természetesen és menetrendszerűen megszólaló déli harangszó sem zavarta meg, csupán rendkívüli szünetre késztette a két zenészt. Rövid szünet után Enescu érdekes C-dúr oktettje zárta a programot, fiatal magyar előadók hangszerén: a fesztiválalapítók mellett Homoki Gábor, Dráfi Kálmán, Diószegi Tamás, Domány Bernadett, Rohmann Ditta és Kokas Dóra mutatkozott be a református templomot zsúfolásig megtöltő publikumnak.
Fesztivált lehet egy szerző, egy stílus, egy műforma köré szervezni, Wagner még egyedül uralja a Zöld Dombot, de Mozart XXI. századi komponistáknak is készségesen helyet enged Salzburgban, a Schubertiade Vorarlbergben vegyíti a dal műfaját a kamarazenével és időben a XX. századi szerzőkkel. Lehet egy fesztivál gazdag és nagyszabású, és lehet - jó értelemben - vidékies, otthonos, amilyen a Földvári Zenei Napok sorozata volt. Nem csupán a földvári emlékek mondatják, mennyire hiányzik Strém Kálmán a szakmából, mennyire nincs utánpótlása. Ő a pogácsás-fröccsös eseménynek is eleganciát kölcsönzött, a vendégeket illendően fogadta, és nem a jegyszedő helyett próbált az érkező helye iránt érdeklődni. Az információt a helyszín vagy a szeplő változásáról időben megadta, nála a közönség biztonságban érezhette magát. Ezt a „tudományt” kell még elsajátítania a kaposvári fesztiválnak, hogy fölkerülhessen a nemzetközi zenei térképre.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Kinyomtatom
Elküldöm
