HVG: A magyar filmgyártás tönkretétele zajlik, nem pedig gazdasági kényszerhelyzetről van szó?

Gothár Péter: Rosszízű az ismétlés, a történelemből ismert kotta szerinti telefonos játék. Azt látom, hogy összeugrasztják a személyeskedő, mindig is könnyen egymásnak ugró művészeket. Így aztán nem is kell odaadni a zavarodott társaságnak azt, amit kulturális ráfordításnak nevez az osztó. A szerződések lesöprése, megítélt pénzek einstandja hosszú évtizedekre visszaveti a magyar filmezést. Biztos nehéz újra tervezni az elvonási tünetek miatt évek óta agonizáló filmgyártást, de vannak országok, ahol ez teljes leállás nélkül és érdemben meg tudott szerveződni. Biztos nehéz dönteni és gondoskodni arról, hogy a pályakezdők is munkához jussanak, a felhalmozott tudású, beszélő elefántok se épüljenek le teljesen. Biztos nehéz akarni, hogy legyen film, sokféle, hangos film. Minden kultúra annyit ér, amennyi festménye, könyve, hangjegye, említésre méltó filmkockája van. Az a néhány zenész és filmes, akit nemzetközileg értékelt életműve kötelez, hogy nyilvánosan aggódjon a magyar művészet elsötétült jövője miatt, jellemháborúba, kabátlopási ügybe keveredett. Elképzelni sem tudom, mit tudhatott mondani a hívó, mit lehetett ajánlani telefonon a világhír posztamensén álló Ezüst Medvének, amitől egyszer csak észre tért, és visszavont. A legszomorúbb az eredmény, hogy ennyire hamar hitelképtelenné akar, és ha akar, tud átkenni bárkit a kiéhezett, leromlott tartású, elvárások nélkülivé változtatott, úgynevezett szakmai közvélemény. Nyilván ez az eredmény is cél.

-  A tisztázatlan finanszírozási rendszer miatt nem forgatott nagyjátékfilmet közel tíz éve?

- A produkciónknak hivatalosan megítélt támogatásról van papírja, államtitkári aláírással. Az összeg szükséges az évek óta szerveződő európai, hármas koprodukció beindulásához, a nyári forgatáshoz. Nem először éri hasonló, lassú halál előkészített filmünket, és nem csak a mi munkánk fulladt most be.

Az interjú teljes szövege a HVG Stílus rovatában olvasható