Ruszkik és a haza: piros volt a vér a pesti utcán

2011. november 04., péntek, 16:30 • Utolsó frissítés: 2011. november 04., péntek, 16:40
Szerző:


Címkék: ; ; ; ; ; ; ; ;

A szovjet tankok ötvenöt éve tiporták el a magyar forradalmat. A szabadságharc ugyan még pár napig tartott, de az ügy ekkor már biztos bukásra volt ítélve. November 4-én számos tragikus és furcsa dolog történt, ezúttal az utóbbiakra koncentrálva mutatjuk be a korabeli sajtó alapján a "hétköznapi" gyásznap történéseit.

1956. november 4-én szovjet tankok özönlötték el Budapestet. A gyalogságot az előző napokban főleg a 4-es úton, Szolnok felől hozták a fővárosba Hruscsovék, de persze már korábban is voltak Pest és Buda környékén katonai erőik. Viszonylag gyorsan megszállták a Parlamentet. Innen Nagy Imre és kormánya – Bibó István kivételével – reggelre már távozott a jugoszláv követségre.

A szovjet csapatok ellenállásba elsősorban néhány pesti munkásnegyedben, laktanyák környékén és a nagyobb gyárakban ütköztek, néhány helyen még november 12-én is folytak harcok. A legtovább Újpest és Csepel tartott ki, de a kőbányai Éles saroknál is november 7-éig voltak harci cselekmények – amint az az 56-os Intézet honlapján olvasható.

Dunaújváros – a hős város

Vidéken különösen sokáig állt ellen egy szocialista iparváros (a mai Dunaújváros, amelyet akkoriban időnként Dunapenteleként, de főleg Sztálinvárosként emlegettek). Igaz, ez a település eredetileg nem is volt célpontja a november 4-ei szovjet akciónak. Mindez jól illusztrálja, hogy a forradalmat éppen a munkások támogatták a leginkább fegyveresen, látványosan cáfolva a kommunista rendszerek által hangoztatott lózungot, azt, hogy országaikban „a munkásosztály az uralkodó osztály”.

Fotó:

Miközben a Vörös Hadsereg tömegei és tankjai szétlapították a szórványos magyar ellenállást, a sajtóban, a rádióban hírek kavalkádja zúdult az olvasókra, hallgatókra. Most néhány korabeli napilap, illetve vidéki újság számai alapján vázoljuk fel a november 4-ei híreket.

Bíztak a villamosok újraindulásában

A november negyedikén hajnali 4 óra 15 perckor támadó szovjetekről az előző nap szerkesztett újságok természetesen nem számolhattak be. Így történhetett, hogy a Népakarat című, a forradalom idején kiadott „szabad szakszervezeti” lap november 4-ei számának első oldalán a „Megkezdték a villamoshálózat helyreállítását” című hír - pontosabban egy hosszabb képaláírás - volt olvasható. Eszerint már megkezdték Budapesten a „villamosközlekedés megindításának előkészítését”, és a honvédség műszaki alakulatai például megrongált villamosokat vontattak a javítóműhelybe. (November 4-én a bevonuló szovjet csapatok viszont megint szétlőtték a Nagykörutat, hiába volt tehát a nekibuzdulás a villamosközlekedés helyreállítására.)

Menesztették Major Tamást és Gábor Miklóst

A lap hatodik oldalán színes és sporthírek voltak, ezekből meg lehetett tudni, hogy újból „üzembe állt” a pestiek kedvelt mozgóbüféje a Keleti pályaudvar mellett, és azt is, hogy Szepesi György rádióriporter az MTI meg nem erősített forrásból származó híre szerint „megszökött Magyarországról”. A színházakban is ekkor még a „forradalmi” személycserék zajlottak: a Népszava szerint lemondatták Major Tamás volt Nemzeti-igazgatót, a Madáchból elküldték Gábor Miklóst. Új igazgatótanácsot választottak az Operettszínházban Latabár Kálmán vezetésével.

1948: Major Tamás a Szovjet Film Ünnepén - a szónoktól számítva második, balra

Fotó:

A Népszava 3. oldalán ugyanezen a napon vészjóslóbb rövidhír jelent meg. Eszerint Kodály Zoltán levelet írt a szovjet zeneszerzőkhöz, hogy járjanak közbe kormányuknál, és a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról. A levélnek persze nem sok hatása volt, s csak megjegyzésül tesszük hozzá, hogy a szovjet értelmiség tagjai között voltak, akik felemelték a szavukat a magyarokért. Köztük volt Lev Altsuler atomfizikus, aki a sztálini időket is éppen csak, hogy túlélte, és aki életét tulajdonképpen annak köszönhette, hogy a szovjet hidrogénbombán dolgozott.

Moszkva megígérte…

Visszatérve a november 4-ei magyar újságokhoz, a Népszava címoldalas híre szerint „Tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatok kivonásáról”, illetve „A szovjet delegáció megígérte, hogy több szovjet csapat nem lépi át a magyar határt”. Mindezek persze illúziónak bizonyultak, bár újabb szovjet csapatokra már nem nagyon volt szükség Magyarországon, ahol 1956 novemberére akár a hatvanezret is megközelíthette Hruscsovék katonáinak száma. A tárgyalásokról pedig a lap szerkesztésekor még biztosan nem lehetett tudni, hogy a magyar katonai küldöttséget, amelyet az előző nap honvédelmi miniszterré kinevezett Maléter Pál vezetett, a szovjetek egyszerűen elfogják november 3-án. Malétert később, 1958-ban Nagy Imrével együtt végzik ki.

Fésűfelvásárló Kaposváron

Kevésbé vérmes korabeli híreket felidézve, a Szabad Somogy című lap arról számolt be november 4-én, a címoldalán, hogy felvásárlási láz tört ki Kaposváron, a megyeszékhelyen. A megyei forradalmi nemzeti tanács lapja szerint zsírt, húst, kenyeret, sót vettek az emberek, ami az újság szerint indokolatlan. „Ne üljünk fel a rémhírterjesztőknek” - ezt a szovjet katonai akció napján írta a lap, persze mit sem tudva a moszkvai haditervektől. S hogy miért kevésbé vérmes ez a hír? Mert benne van az akkori napok abszurditása is: a Május 1. utcai piperecikk-boltban ugyanis egy nő tucatnyi fésűt vásárolt fel, mások több doboz hintőport vettek, megint mások pedig fogkeféket gyűjtöttek be a lap szerint.

Fotó:

A Bács-Kiskun megyei forradalmi bizottság napilapja, a Petőfi Népe viszont inkább a világpolitikára koncentrált: címoldalas november 4-ei híre szerint Eisenhower amerikai elnök 20 millió dollár értékű segélyt ajánlott fel Magyarországnak. Sőt, ez csak a „kezdeti juttatás” írta a Petőfi Népe, mert ha szükség lesz rá „feltehetően” több támogatás is jöhet még.

Az amerikaiak nem tudtak róla?

Sőt, ekkoriban a Valóság című lapból - ha ezt olvasták volna Bács-Kiskunban november 4-én - az olvasók azt is megtudhatták volna, hogy a Fehér Ház szóvivője úgy nyilatkozott: Washington „nem tud arról, hogy a szovjet csapatok meg akarnák szállni Magyarországot”, legalábbis „határozott formában” nem.

Mindennek kapcsán érdemes azért hozzátenni: az amerikaiaknak nem volt megbízható és megfelelő információjuk a magyarországi történésekről ekkoriban. A szuezi válság kötötte le őket, illetve az, hogy 1956. november 6-án elnökválasztást tartottak az USA-ban. Két nappal a szavazás előtt aligha volt elvárható Eisenhowertől, hogy beavatkozzon Budapesten katonailag. Az amerikai professzor, Charles Gati kutatásaiból pedig azt is tudjuk, hogy az amerikai hírszerzésnek mindössze egyetlen embere volt 1956-ban Magyarországon, egy Geza Katona nevű férfi, aki állítólag három további, 1953 és 1956 között Magyarországon lévő ügynöknek folyósított pénzt és továbbadott nekik néhány, a központból érkező utasítást, de sosem találkozott velük, és nem is kapott tőlük jelentést.

A SZER szerepe

Mindez persze nem menti fel például a Szabad Európa Rádiót (SZER), amely sokáig biztatta a felkelőket, hogy harcoljanak a szovjetek ellen, és gyakorlatilag amerikai támogatást sugallt nekik az 1956-os forradalom és szabadságharc idején. Ugyanakkor november 4-én reggel már visszafogottabb volt a SZER: ekkor már elhangzott Nagy Imre utolsó, Parlamentből leadott beszédéről a hír a rádióban, és Kádár János szovjetek által összeállított (báb)kormányának megalakulását is bemondták.

Vigaszul csak az szolgálhatott november 4-én reggel 7 óra 44 perckor a hallgatóknak, hogy a SZER szerint „Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap este folytatta a magyar vitát. Lodge, amerikai ENSZ-küldött határozati javaslatot nyújtott be, hogy az ENSZ szólítsa fel a szovjet kormányt, tartózkodjék Magyarország belügyeibe való fegyveres beavatkozástól”. Ezt a 2010-ben Vámos György szerkesztésében kiadott kötet, A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom című könyv tartalmazza.

A könyvből végigkísérhető a rádiónak a forradalom idején sugárzott összes adása, így például az is, hogy november negyedikén és másnap közvetítették az ENSZ-beli tárgyalásokat. Ennek azonban sok eredménye nem lett, hiszen a Biztonsági Tanácsban a Szovjetunió megvétózta az amerikai javaslatot. És bár az ENSZ-közgyűlés napirenden tartotta még évekig a „magyar kérdést”, ennek valódi hatása 1956-ban nem volt. Csak a későbbi, a hatvanas évekbeli amnesztia meghirdetésekor játszott szerepet a nemzetközi felháborodás – de ez már a Kádár-rendszer következő korszakára jellemző „puhulás” jellegzetessége.

7 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:
2011. november 5., 02:45 FENTE LEVENTE

Az ember ismeri a múltját,de előre járja az útját mert keresi a jövőt,a sorsát,hogy jobban épüljön az ország?
Az ember gyakorolja nyelvét a szájában,mert hazájában már túl sok minden idegen?

Nemzeti összetartozás nem hozhatja ki magából a torzsalkodás szabályait.Csak bájait,kellemes finom nőies bájait,s nem a negatívan ártó bajait.Mi van? Vannak akiknek jó a káosz,de szegény ember,hogy jut így el csónakjához?
Kiábrándultságunk,nem megfelelő szilárd távolságunk a politikától futótűzként,lángokat nyelvén magunkba égetődnek el helytelen cselekedeteink?Kapkodva,méltatlankodva,élt ad bolondkodva életünk színpada,oda belenyomkodva durva mostoha fejünket,és még a most hova kilyukadó eszünket?Fogjunk békés kezet,mi magyar nyelves gyülekezet.
Észt azt töltsünk bele,ha tapasztalunk üreseket.Vágyakozás világon a legszebb dolog.
De ugye mennyivel rosszabb a bizonytalan várakozás?
Szempillantásunkkal,írói hivatásunkkal,üres,beázott házunkkal mit kezdjünk tél előtt,
amikor már hófelhők,a gyors keringők sokasodnak fejünk fölött? Szívünkben e helyünk ahol belelehelünk melegségébe,
s egységében egy székben ülve szemléljük a megfagyott,ránk rogyott hideg telet? Halvány gőzünk sincs róla,ha levetkőzünk,teknősünk páncélja,páncéljának tán célja,hogy megvédjen bennünket,megvédje bőrünket a káros támadásoktól?Rugalmasan próbáljunk nagyok lenni,lent itt a földön mindörökkön,mindörökké:Én életemnek végén válok köddé?
Szélnek hátán,átjárt huzatnak hideg szárnyán,
küzdök én mint hét fejével a gonosz sárkány?

Az ember ismeri a múltját,de előre járja az útját mert keresi a jövőt,a sorsát,hogy jobban épüljön az ország?
Az ember gyakorolja nyelvét a szájában,mert hazájában már túl sok minden idegen?

2011. november 4., 20:57 Major László

A mező már nem a miénk!

2011. november 4., 20:53 Major László

Az ötvenhatos tüntetéseken a felvonulók között csőcseléknek hire hamva sem volt. Mindenki,nő és férfi,fiatal és öreg,tisztességes,
demokratikus magyar állampolgár volt.Nagytöbbségük felvette a harcot és "dalolva lángsírba ment" mint a Welszi bárdok!

2011. november 4., 19:07 FENTE LEVENTE

Na jól megnézted.Major képet nézve (ülősor) jobbról a második.Magas kopasz homloka kikívánkozik a többségből emelkedni?

2011. november 4., 19:02 corres

szónoktól számítva második, balra!!!
Ha aszónoktól számítva, akkor a szónok nem számít beel.

További 2 hozzászólás megtekintése »
Véleménye van? Ossza meg velünk!


Ruszkik és a haza: piros volt a vér a pesti utcán




  Másolat Önnek

APRÓHIRDETÉSEK
tovább az apronet.hu-ra »
HVG HIRDETÉSFELHŐ
Jön az új, de nagyon más vámpírfilm

Jön az új, de nagyon más vámpírfilm

A hétvégén véget ért Titanic Fesztiválon bemutatott filmek legegyénibb és legbizarabb filmjét,a Valahol Angliábant, illetve a kultrednező Jim...

még több hír »
HIRDETÉS
AJÁNLJUK MÉG
Keresse az újságárusoknál!
Előfizetek a HVG-re Előfizetek a DHVG-re

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X