Lesz ez még rosszabb is: bezárt mozik, feloszló zenekarok?

Nem volt kérdés, hogy az idei szemle sem szól majd másról, mint hogy mielőbb megoldást kell találni a magyar filmipar legégetőbb problémáira. Ahogy az sem, hogy megoldás nem születik. Láttuk, hallottuk, tudjuk, hogy nehéz helyzetben vannak az állami támogatásra pályázók, a filmkészítők- és forgalmazók, ahogy a kulturális szcéna egésze. Erről beszéltek a filmszemle egyik kísérőprogramjának előadói.

Fatalisták, cselekvők, csodavárók

1. Tarr Béla filmrendező nyitóbeszédében megemlítette, hogy február 4-én létrejött a Magyar Film Függetlensége Védelmében Alapítvány 10 eurós alaptőkével, azzal a céllal, hogy támogassa a magyar filmek elkészítését.

2. Kovalik Balázs rendező, a Magyar Állami Operaház egykori művészeti igazgatója számszerűsítette a kormányváltással járó igazgatócseréket, mint mondta: az elmúlt tíz évben az Operaházban hét vezető munkatárs cseréjére került sor. Kovalik márciusban Hannoverben rendez, mégpedig Krzysztof Penderecki A louduni ördögök című művét.

3. Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója a kulturális szocializálódást helyezve a középpontba elmondta: az állam szerencsére kimaradt az ifjúsági kultúra és a fesztiválok támogatásából, a Sziget például évek óta állami támogatás nélkül működik. Úgy fogalmazott: „nem ördögtől való gondolat, hogy akik fogyasztják a kultúrát, fizessenek is érte”. Más kérdés, hogy különböző műfajokra, és közönségrétegekre tekintettel nem lehet általánosítani - tette hozzá.

4. Grecsó Krisztián, az Élet és Irodalom szerzője a független ösztöndíjak és szponzoráció kapcsán kifejtette: „olvasóként, kultúrabefogadóként nem lehet tovább illúziónk, hogy alapítványi támogatás mellett független kultúra biztosítható”. A négy jelenleg működő független írószervezet közül kettő véleményét semmilyen díjnál, ösztöndíjnál nem veszik figyelembe - az irodalom így veszélybe kerülhet.

5. Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója, aki 2011. február elsején pályáztatás nélkül váltotta a korábbi direktort, Petrányi Zsoltot, három magatartástípust említett, ami a mai magyar kultúrában jellegzetes attitűdként érhető tetten. Ez a kultúrát elfogadó fatalista, a hitében erős csodaváró és a cselekvő. A négy nagy fővárosi múzeummal - Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum és a Műcsarnok - kapcsolatban úgy vélte, „nem szerencsés, ha nincsenek világos kiállítási stratégiák, ahogy az sem, ha a meglévők esetlegesen különféle intézményi kényszer révén jönnek létre”.

6. Nemcsák Károly színművész, a József Attila Színház augusztus elsejétől kinevezett direktora megindokolta, miért vállalta az igazgatóságot. „Én azért pályáztam - politikai nyomásra - a színházvezetői posztra, mert azt szeretném, ha öt év múlva is színház lenne a József Attila színház.”

7. Szőcs Géza, a Trafót július elsejétől vezető Bozsik Yvette az eseményen és korábban a sajtóban is „dilettánsnak” nevezett pályázatáról elmondta - Sára Sándor, a Duna Televízió egykori elnökének gondolata nyomán -, hogy „Bozsik pályázata az élete, az a sok ezer munkaóra, felelősség, hozzáértés, szakértelem, tehetség, ami a Bozsik Yvette szó fedezete”.

A függetlenek is megszólaltak Fotó: hvg.hu

Államtitkár ellenszélben

Közvetve a hazai filmipar, összességében a kulturális szcéna egészét érintő válságról beszéltek szakmabeliek vasárnap délután Budapesten. A kormány a fővárosi és vidéki színházak, múzeumok, kulturális intézményék élén bekövetkezett változásokkal gyakorlatilag központosította a kultúrát, de a helyzet a jelenleginél lehet még rosszabb is - ezzel szinte kivétel nélkül egyetértettek a 43. Magyar Filmszemle kísérőrendezvényére meghívott művész-előadók. Már akik nem az Orbán-kormány idején kerültek vezető pozícióba,

Az OSA Archívumban hatperces felszólalások hangzottak el egyes területek képviselőitől: színház, irodalom, képzőművészet, film, tánc, komoly- és könnyűzene témában. Volt minden, ömlesztve. Az egyes blokkok közötti kapcsolatot gyakorlatilag azt teremtette meg, hogy a meghívottak elmondták, miért vannak nehéz helyzetben, és a szakma - meg persze a közönség - segítségét kérték. Régi motorosok és frissen kinevezett vezetők egyaránt.

Szőcs Géza kulturális államtitkár azért került nehéz helyzetbe, mert mint mondta, ő valamiféle kerekasztal-beszélgetésre számított, érdemi előadással nem készült. Ennek megfelelően nem is tudott mit kezdeni a helyzettel, igyekezett a korábban elhangzottakra reagálni. „Talán eljutunk odáig is, hogy a kormányzat mit kíván kezdeni a kultúrával” - mondta bevezetőjében.

Szőcs Géza Fotó: Bánkuti András

Nem jutott el, de annyit sikerült elmondania: „attól kezdve, hogy átvettem a kulturális ágazat irányítását - több mint másfél éve - a munkaidőm 99 százalékát az rabolta el, hogy kétségbeesett intézményvezetők panaszait kellett meghallgatnom”. Ezek az intézményvezetők azzal jöttek, hogy bezárják a társulatukat, a múzeumukat, feloszlatják a zenekarukat, ha ez így megy tovább - sorolta a kezdeti nehézségeket a kulturális államtitkár.

„Sokára értettem meg, hogy ez a válság, amiben vagyunk - ez a külső-belső válság - a régi kulturális intézményrendszer fenntartását nem teszi lehetségessé, újra kell szabni mindent” - így Szőcs. Mint mondta, készített egy statisztikát - hiszen „filmes helyre jött” - arról, hogy emelt fővel emlékezhet vissza a rövid időszakra, amikor hivatalból filmtámogatóként is működött.

„Az ellenszélben vettem magamnak a bátorságot, hogy azt mondjam, én most nem költenék el annyi pénzt, amennyiből egy filmet el lehetne készíteni. Nem állítok fel kuratóriumokat, nem bérelek emeleteket és palotákat, nem fizetek meg ezer embert - hármat sem -, hogy elolvasson forgatókönyveket. Én magam el tudom ezeket olvasni, és el tudom dönteni, hogy melyik filmek érdemesek Magyarországon az akkor létező tervek közül támogatásra. Kiválasztottam néhányat” - mondta Szőcs, valóban megemlítve ezek közül néhányat, ami végül állami támogatásban részesült, többek között: Szabó István Az ajtó című alkotását és Vidnyánszky Attila Szarvassá változott fiú című munkáját, ami úgy szerepelt a filmszemle programjában, hogy vetítik, „amennyiben elkészül”. Kenyeres Bálint, Szilágyi Andor, Fekete Ibolya, Jankovics Marcell és Fliegauf Benedek filmje szintén a felsorolt - és államilag támogatott - alkotások között van. A tízpercesre nyúlt előadásból sok újdonság nem derült ki, ahogy a többi felszólalásból sem.