szerző:
Bálint Kata (Miskolc)

Teremtő hangulat, erős lokálpatriotizmus és feltörekvési vágy: ez is Miskolc. Egy város, ahol saját erőből olyan fesztiválokat teremtettek, mint a Bartók +, vagy a Jameson CineFest. Az egyik az operának, a másik a filmnek hódol a legmagasabb szinten. Ha éppen nincs vetítés vagy színházi előadás, érdemes újra felfedezni a várost.

Az egykor 20 ezres Lenin Kohászati Művek utódja, ma pár száz embert foglalkoztat, a lakosság egynegyede elvándorolt. Ötcsillagos szálloda ugyan nincs, de itt van egy ugrásra Lillafüred, Miskolctapolca vagy a Bükk. Kastélyszálló, Barlangfürdő, őskohó.

Miskolcon a nemzetközi filmfesztivál rendezőiként elbűvölőek a helyiek, bár az általunk megkérdezettek nem tudták megmondani, hogy hol találjuk a Bor-Is nevet viselő talponállót. Nos, a Búza téren, a buszvégállomás oldalában ott a hely, belső falán Erdély Miklós műemlékmozaikjaival, szerintünk sokkal jobb helyen, mint egy képtárban. A város másik felén, az Újgyőri főtérnél az Eszem-Iszom eszpresszó is Erdély fotómozaikjairól híres.

Erdély Miklós mozaikja
©

A belvárosban megjegyzendő még a Kortyolda nevű vendéglátóipari egység, ahol házi készítésű, kézműves söröket kínálnak.  A hely specialitása a Korty, ami jó minőségi árpa, tokaji bor és miskolci karsztvíz találkozása a Szinva-parton. Miskolctapolcán sem a Barlangfürdő a legjobb hely. Egy kiadós szaunázás után érdemes a Görömbölyi utca árnyas kis éttermét, a Napfényt meglátogatni: itt lehet a környék legjobb velős pirítósát találni.

A Hősök terén sétálva meglepő plakátkiállításba botlunk, ugyanis nemzetközi politikai grafikák díszítik a teret, a művek meglehetősen szókimondóak.  A fő utcán most újították fel a Hajós Alfréd tervezte Weidlich-udvar homlokzatát, az ő tervei alapján épült annak idején a Lichtenstein-palota és a Hitelintézeti-palota, a Népkerti Vigadó és a Sporttelep is. A város egykor büszke jelképe az avasi tévétorony és kilátó, ma elhagyott, pusztuló épület, akárcsak a Kisavas zegzugos utcái, borházai és borpincéi.  Igazán vadregényes hely, érdemes felsétálni ide.

Nagy siker volt idén a nyáron itt a tévétoronynál a Tosca, Vidnyánszky Attila „szuperprodukciója”, és errefele működik a TintaSocial is, helyi alternatív klub, koncertekkel, irodalmi estekkel, kiállításokkal.  A Művészetek Házában a Cinefest tőszomszédságában találjuk a Miskolcról induló MissionArt galériát, ahol Ujj Zsuzsi 80-as évekből származó performansz fotóit állították ki.

Ujj Zsuzsi: performansz, fotó
©

A Belváros kellős közepén pedig ott a színház, az ország legrégebbi kőszínháza jövőre lesz 190 éves. Kiss Csaba vezetésével új időszámítás kezdődött: a 30-as, 40-es generáció legjobb rendezőit, színházi szakembereit maga köré gyűjtve, egyfajta Művészeti Tanáccsal együtt vezeti a színházat. „Nem a demokratizmus itt a lényeg – mondja a direktor - hanem az együttgondolkodás, az ütközés, az, hogy sokat beszélgessünk arról, amit csinálunk.”

Valamit biztosan jól lát a színház új vezetése, mert úgy tűnik, az utcai akcióikkal, rendhagyó évadnyitójukkal, új műsortervükkel sikerült megszólítaniuk a várost. Soha nem látott sorok kígyóztak a jegypénztár előtt, amikor megkezdték a bérletek árusítását. A színház négy játszóhelye négy, markánsan különböző programot kínál, mintha négy színház lenne a városban, Nagyszínház, Játékszín, Kamara és a Csarnok. Öt helyi rádióval karöltve sztárolják az „Évad Drámáját” és „Évad Szerzőjét”, Móricz Zsigmond örökzöld Uri Muriját, és Háy Jánost.

Ha Miskolc, akkor Műút, ha Műút, akkor irodalom és CineFest. A filmfesztiválon évek óta erős az irodalmi jelenlét, a megnyitón adták át a folyóirat nívódíjasainak járó miskolci bazaltkockákat, rávésve jelmondatukkal: „úton lenni boldogság”. Így lehet ezzel az a jó néhány külföldi rendező is, akik a filmfesztivál miatt jöttek el Miskolcra.

Találkoztunk az erősen szexuális felhangú litván sci-fi rendezőnőjével, Kristina Buozytevel, a Szarajevói Filmfesztivál győztesével, a  családon belüli erőszak témáját feldolgozó román Radu Jude-vel, az amerikai Colin Trevorrow-val  aki a legjobb forgatókönyv díját nyerte el a Sundance-en és az Oscar-gyanús Benh Zeitlennel , a hamarosan mozikba kerülő A messzi dél vadjai című film rendezőjével is.

A litván és a román rendező nagyon érthető, a mai magyar viszonyokhoz hasonló filmes közállapotokról mesélt: Litvániában évente alig 2-3 játékfilm készül, Romániát ugyan fémjelzi ott az elmúlt tíz év „román új hulláma”, mégis alig-alig lehet új filmet készíteni. Mindkét rendező a hazai érdeklődés hiányáról panaszkodott, és a nemzetközi forgalmazásban és fesztiválokban vélik megtalálni a közönségüket most éppen az egyre tekintélyesebb miskolcin. 

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!