Elhunyt Bódi László Cipő – mondta a Blikknek Abella Miklós, a Republic együttes menedzsere. A Cipő becenéven ismertté vált zenész évek óta szívbeteg volt, és február 15-én, pénteken hajnalban újra kellett éleszteni. Az együttes Facebook-oldalán egy képpel tudatták a rajongókkal a halálhírt.

Az énekes azóta kómában volt, és a koordinált ébresztési kísérletek sorra meghiúsultak. Állapota javulására orvosai láttak némi esélyt, a legutóbbi hírek a hétvégén arról szóltak, hogy kinyitotta a szemét, ám a szervezete feladta a harcot.

18 évesen jött Budapestre

Bódi László a Wikipédia szócikke szerint 1965. május 3-án született Ungváron, Kárpátalján. Egyéves korában költözött szüleivel Kisvárdára, ott járt iskolába, ott tanult zongorázni, és játszott az egyik focicsapatban. A Bessenyei György Gimnázium tanulójaként zenekart alapított Cipőfűző névvel, innen ragadt rá a Cipő becenév is.

Tizennyolc évesen Budapestre költözött, ahol úgy érezte, több lehetősége nyílik a zenélésre. A Republic zenekart 1990. február 23-án alapította Tóth Zoltán gitáros, billentyűs, Boros Csaba basszusgitáros, Bali Imre (Rece Apó) gitáros és Szilágyi "Bigyó" László dobos társaságában. A dobokhoz hamarosan Nagy László Attila ült, Bali helyére pedig Patai Tamás érkezett. Egy vidéki házban gyakoroltak, majd helyi televíziós szereplések után szárnyra kapta őket a hírnév, megnyerték a balatonlellei rockfesztivált. Hamarosan a Beatrice koncertjein is felléptek, mert Nagy Feró megkedvelte a zenéjüket, könnyen érthető, szókimondó, dallamos muzsikájuk gyorsan hódított.

Megalakulásuk évében már két lemezre szóló szerződést kaptak a Hungarotontól, az első, Indul a Mandula című albumról a Repül a bálna váratlan és hatalmas siker lett. A zenészek ezután új kiadó után néztek, de szerződésük még élt, ennek egy negyven perces dobszólóval tettek eleget – legnagyobb meglepetésükre az anyag Üss a kazettára címmel meg is jelent. Következő lemezük, a Hoppá-hoppá! olyan slágereket tartalmazott, mint a Jó reggelt kívánok, a Szeretni valakit valamiért. Az 1994-es Disco című albummal lépték át a százezres eladott példányszámot, a Ha itt lennél velem és a 67-es út című dal sokáig vezette a slágerlistákat.

37 lemez

Cipő 1995-ben szólóalbummal rukkolt elő, az Amszterdamot Rajcs Renátával készítette. Ugyanebben az évben jelent meg a Tüzet viszek című Republic-album is. A zenekar 1999-ben tripla albummal kedveskedett rajongóinak, a következő évben Cseh Tamással közösen készült a Levélváltás, amelyen egymás dalait dolgozták fel. A Republic tizedik születésnapján jelent meg az Aranyalbum az addigi legnagyobb slágereivel. A Mohikán albumról a Dudu című darab a média által legtöbbet forgatott dalok közé is bekerült. Tizenötödik születésnapjukat az 1 Magyarország 1 Mennyország című albummal és első DVD-jükkel ünnepelték.

A Republic rendkívül termékeny együttes, idén év elején már a 37. lemezük jelent meg Klasszikusok címmel, ezen a zeneirodalom néhány klasszikus szerzője (Bartók, Paganini, Maurice Jarre, Grieg, Hacsaturján) szerzeményeinek átiratát készítették el a Road 67 Symphonic Orchestra kíséretével, emellett néhány Republic-slágert is áthangszereltek a nagyzenekari megszólaláshoz.

A zenekar számos szakmai elismerést kapott, köztük a Magyar Rádió Emerton-díját, 1992-ben az év popegyüttese címet, kétszer ítélték nekik az Arany Zsiráf-díjat, 1997-ben megkapták az ARTISJUS Huszka Jenő-díját, 2008-ban a Fonogram-díjat. 2010-ben, megalakulásuk huszadik évfordulóján a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehették át.

Az egyik legtöbbet koncertező zenekar az országban

Az évi száz-százötven fellépés természetes volt a zenekar számára, így lettek az egyik legtöbbet koncertező zenekar az országban. Hagyománnyá vált március 15-ei koncertjük. Cipő kétszáznegyven dalt írt a Republicnak, de énekelte szerzeményeit Koncz Zsuzsa és Halász Judit is.

A népszerűség ellenére Cipő saját bevallása szerint nem élvezte igazán az életet, alapvetően pesszimista embernek tartotta magát, a világot pedig misztikus helynek látta. A szűkszavú zenész alkotni leginkább éjjel szeretett, dalaiban mindig ott bujkált némi szomorúság.

Egészsége soha nem volt tökéletes, az utóbbi időszakban súlyos tüdőgyulladással kezelték, eltörte a karját, de összeszorított fogakkal is fellépett. Évek óta küzdött komoly szívproblémákkal. Lábon hordott ki egy szívinfarktust, négy éve megoperálták. Kritikus egészségi állapotáról nem szeretett beszélni, és a szívátültetés gondolatától is elzárkózott. 2013. február 15-én leállt a szíve, de sikerült újraéleszteni. Azóta kórházban kezelték, a mélyaltatásból azonban nem tudott felébredni, kómába került. Egyszer arra kérdésre, hogy meddig akar élni, azt válaszolta: "Ötvenéves koromig..."