Alföldi a beszédében kifejtette, hogy 25 éve dolgozik színházban színészként és rendezőként, és bár a szocializmus idején kezdte pályafutását soha nem gátolta semmilyen társadalmi rendszer, szakmai szervezet, politikai párt, kultúrpolitikus abban, hogy azt gondolja a világról, amit valóban gondol, és abban, hogy azt mutassa meg a munkáiban, amit szeretne, a rendszerváltás után pedig végképp szabadságot érzett és belső felszabadulást.

Alföldi azt mondta, a szabadság számára természetes állapot volt - eddig. "Manapság Magyarországon a független értelmiségiként való létezés lassan egyet jelent a hazaárulással, más szemszögből, ami talán még rosszabb, az elkárhozással. A kritikai gondolkodás, a kérdezés, a figyelem a társadalom állapotára, a történelmünkkel való elkerülhetetlen szembenézés, vállalása önmagunknak – mindez keresztényietlen, gyáva, perverz, dekadens, provokáló művészi és értelmiségi, sőt állampolgári viselkedésnek minősül, és ezért inkább csak eltűrhető, de nem elfogadott" - mondta a Nemzeti Színház volt igazgatója.

"Ma Magyarországon kétféle színházi szövetség van, egy liberálisnak és baloldalinak kikiáltott, és egy vállaltan konzervatív, jobboldali színházi szövetség, ami teljes körű hatalmat gyakorol a magyar színházi szakmán, és annak a kőszínháznak, amelyik bármennyire is működni szeretne, ildomos belépnie, mert különben gyanús lesz a hatalom szemében" - jelentette ki hozzátéve, hogy ez a szervezet, amelynek élén egy olyan ember áll, aki ma minden fontos színházszakmai vezető pozíciót betölt egyszemélyben, az alternatív színházi csapatokat nem tekinti teljes jogú művészi közösségeknek. Ezért Alföldi arra hívta fel a figyelmet, hogy jelen pillanatban a legfontosabb magyar alternatív együtteseket a megszűnés fenyegeti, vagy jobb esetben külföldre kényszerülnek.

"Gondolkodás- és ízlésigazodást vár el a hatalom a színházi alkotóktól. Gondolkodás- és ízlésigazodást, egyféle, keresztényi világképet, a nemzet megmaradása szempontjából hasznos művészetet, a jelenleg regnáló politikai hatalomhoz való kritikátlan hűséget, a remény színházát, a csak pozitívan nyilatkozó színházi kritikát várja el a hatalom jelenleg a magyar színházművészettől. És a színházak felszentelését, ami megtörtént a Nemzeti Színház esetében" - mondta Alföldi Bécsben.

A színész-rendező hozzátette, hogy a jelenleg uralkodó politikai hatalom kegyeltjeiből álló grémium minden tagja valamiért meg van sértődve: van, aki úgy gondolja, hogy szakmailag el volt nyomva az elmúlt évtizedekben, van, aki kisebbségi létben volt kénytelen megélni magyarságát, és van, akiről évekkel ezelőtt nem nyilatkoztak szépen. "Ezen gyarló indokok miatt a politika ki tudja használni ezeket a kollégáimat. Használni tudja frusztráltságukat" - álapította meg Alföldi.

"Azok a kollégáim, akikkel együtt nőttem fel, akikkel fiatalon együtt játszottam, akik ugyanazt a színházeszményt vallották, és akik most egymás között, de nyilvánosan is, újságcikkekben buziznak, hazaárulóznak és védik a magyar nemzetet az olyan romlott és nemzetietlen alakoktól, mint én, vagy mint azok a művészek, akik nem hajlandóak beállni a sorba. Teljesen abszurd és érthetetlen, hogy ez megtörténhet" - mondta Alföldi, aki hozzátette, szerinte zért, hoyg ez megtörténhetett, elsősorban ő a felelős és azok, akik azt gondolják, hogy "normálisan gondolkoznak".

Arról, hogy van-e művészi szabadság Magyarországon, Alföldi azt mondta, nem tudja, de választani még lehet, és szerinte mindenki azt gondolja, hogy a szabadságot választotta és legfeljebb csak kis kompromisszumokat kötött. "Ezek miatt az apró gyávaságok és önhazugságok miatt tarthatunk ma ott, hogy van balos és van jobbos színházi szövetségünk."

A Nemzeti volt igazgatója hozzátette, Magyarországon mindenki örül, ha nem tőle vonják el a támogatást, hanem az alternatívoktól, és mindenki hallgat, ha éppen nem őt távolítják el egy színház éléről. "Gyávák vagyunk, féltjük a kis biztonságunkat, abban bízunk, hogy más viszi el a balhét, akkor mi háttérben maradhatunk, és ezért semmi mást nem kell tennünk, csak kicsit halkabban beszélni a világról, mindent kerülni, ami konfliktus lehet, elmenni az állami nagy színházi évadnyitókra, dörgölőzni a hatalomhoz, hátha jobban fognak szeretni" - mondta Alföldi, aki szerint a mindig van fontosabb dolgunk, mint kiállni a szakmánkért, kiállni a magyar kultúráért és kiállni a másikért, és esetlegesen vállalva annak rizikóját is, hogy önmagunk is feketelistára kerülünk.

"Nincs ma szolidaritás és összefogás a magyar színházi szakmában, és ezért a politikának nagyon könnyű dolga van. Csak ígérni kell, és nagyon sokan hisznek ezeknek az ígéreteknek. És ha tényleg jól viselkednek, akkor megkapják méltó jutalmukat" - foglalta össze a színész-rendező, aki szerint a magyar színház megkapta és megkapja, nap mint nap, méltó jutalmát gyáva viselkedéséért.

Saját szerepéről szólva Alföldi azt mondta, ő meg vagyok róla győződve, hogy megvívta a harcát a politikával, a butasággal és az irigységgel a Nemzeti Színház élén, és szinte büszke is lehetne magára, de nem örül, mert ő is elkezdett "Ők és Mi" csoportokról beszélni.

"Ugyanazon szabályok szerint működöm, mint amiket fájón és kétségbeesve elutasítok. Belekerültem a játszmába. És a lelkem a nagy szabadságban elkezdett rohadni. Nem tudok a szerelemről előadást csinálni, mert csak és kizárólag, szinte már hisztérikusan csak és kizárólag arról tudok beszélni, hogy mi történik az országomban. Ugyanolyan harcossá váltam, mint a kultúrharcosok. Nem vagyok szabad. Elvesztettem a szabadságomat. Pörgök magam körül, már nem is látok rendesen, mert nem a világot nézem, hanem az ügyet, ami elveszni látszik. De ha bármilyen ideológia veszi át – akár kimondva, akár kimondatlanul – a valódi emberi közlés helyét a színházban, ott nagy baj van. Mert elveszett a szabadság" - közölte.