Bodnár Zsolt
Bodnár Zsolt

Bevallottan Tarantino, Scorsese és a Coen testvérek filmjeire hajaz a most készülő Az éjszakám a nappalod című fekete komédia. Füstös neonparádé egy belvárosi romkocsmában – ez a kép fogadott minket, amikor meglátogattuk az elsőfilmes rendezőpáros egyik forgatási napját. Mi köze van Bulgakovnak a filmhez? Felismerik-e az utcán Anger Zsoltot? Működik-e az Andy Vajna-féle filmtámogatási rendszer?

Már megjelenésében is a Coen-testvérekre emlékeztet a Dési András György–Móray Gábor rendező duó: két magas, vékony, szemüveges figura, az egyik hosszabb, göndörödő hajjal, a másik annál jóval kevesebbel. Épp egy fekete komédián dolgoznak, amikor belépünk a Fogasház nevű romkocsmába, ahol géppel szórt füst borítja a flamingós-szaxofonos neonképek által bevilágított teret – érezzük, ez a stilizált világ még akár hasonlíthat is egy jó Coen-mozihoz.

A két filmes közös története a kétezres évek elejére nyúlik vissza, 2002-ben jelent meg az első rövidfilmjük (a dohos magyar szakzsargonban: kisjátékfilm), amit aztán még öt követett, míg végre eljutottak oda, hogy támogatást kaptak egy egész estés mozifilmre (az előző logika szerint: nagyjátékfilm). Ezt a filmet is tíz éve kezdték el írni, a forgatókönyv a Fade In és az eQuinox workshopján is átfutott, és a Filmalap scriptdoktorai is kivesézték. "Mindig hasznos, ha értő szem látja a munkánkat, kaptunk és megfogadtunk több tanácsot, és azt is megerősítették, ami jó volt a könyvben" – mondja Móray Gábor rendező.

Móray Gábor rendező
©

"A pályázgatás időszakában még Titkos pizsama címmel futott a projekt, de a visszajelzések szerint sokan gyerekfilmnek hitték, úgyhogy megváltoztattuk" – meséli el Móray a jelenlegi, Az éjszakám a nappalod cím történetét. Ez a cím egyébként elég jól visszaadja az alapsztorit, ami egy fiatal férfiról (Czukor Balázs) szól, aki "álmatlanságban szenvedve mozog a pesti éjszakában, de közben éli a nappali életét is, ez a két szál pedig párhuzamosan, egymást ellenpontozva fut". Persze egy viszonylag szürreális film történetét nem lehet egy mondatba beleerőltetni – de Móray próbálkozása elég erősre sikeredett.

A 269,5 millió forintos Filmalap-támogatásnak nagyon örültek, mondja Móray. Szerinte Désivel együtt végigjárták a szakma szamárlétráját, a kisfilmjeiket is sokan szerették, A 639. baba című rövid sci-fi például az Oscar előszobájában lépkedett, és csak a legjobb ötvenben vérzett el. Az elsőfilmesekhez képest kiemelkedő összeg egyébként nem azért kell, mert elszaladt volna velük a ló a forgatókönyvben, hanem mert a film kétharmada az éjszakában játszódik, és ennek van egy csomó költséges technikai vonzata – főleg a világítás. Móray szerint a munkanapok nem különböznek lényegesen egy rövidfilm forgatásától, a legfőbb eltérés, hogy egy hét helyett több mint egy hónapig dolgoznak, "ami külön jó, mert mindig kell egy kis idő, amíg összecsiszolódik egy stáb, és kisjátékfilmnél pont akkor ér véget egy forgatás, amikor kezdenek pörögni a dolgok".

"Most nagyon hízelgő neveket fogok mondani."
©

Mivel forgalmazási szempontból a kötelező skatulya a fekete komédia lett, a helyszínen pedig kiderült az erősnek ígérkező vizuális irányvonal, adta magát, hogy a filmtörténeti hatásokról kérdezzük a rendezőt: "Most nagyon hízelgő neveket fogok mondani, de tényleg jó lenne, ha a film fekete humora a Coen-filmeket idézné, aztán igyekszünk jó dialógusokat írni, itt bejöhetne egy kis Tarantino, vagy van Scorsesének egy korai filmje, a Lidérces órák, az mondjuk nem lenne baj, ha valakinek ez is beugrana a filmünkről. De ezek a példák már így út közben, vagy utólag jöttek. Egyszerűen csinálni akartunk egy filmet a pesti éjszakáról, mert úgy éreztük, hogy a kortárs magyar film igazán nem dolgozta fel ezt a témát. Persze van néhány klasszikus, szerethető film, mint a Ripacsok vagy a Városbújócska, de a mából ez hiányzik."

Móray azt állítja, nincs kimondott filmes stílusuk, mindig az adott témához igazítják a képi megjelenést. Ebben meghatározó szerepet játszik Csukás Sándor operatőr, akivel a kezdetektől fogva együtt dolgoznak, így hárman alkotnak egy csapatot. Hozzájuk társult Pater Sparrow, aki nagyon erős látványvilágot tervezett a filmhez. Az éjszakám a nappalod előreláthatólag jövő tavasszal kerülhet a mozikba, a távolabbi jövővel a rendezőpáros egyelőre nem foglalkozik konkrétan: "Természetesen továbbra is szeretnénk filmezni, nagyon sok tervünk is van erre. De hát milyen filmes az, akinek nincsenek forgatókönyvei a fiókban?".

Szürreális budapesti éjszaka a Fogasházban
©

Kántor László, a film producere a Filmalapot méltatja, amely a 400 milliós összköltségvetés kétharmadát adta a közösbe: "Teljesen áttekinthető az új rendszer, ezért gyorsabb egy-egy pályázat átfutása is, és ha az ember tartja magát a szerződéshez, akkor a pénzek is jönnek időben. Arról nem is beszélve, hogy most tényleg van mögötte tőke, nem lufit lyukasztgatunk. Magyar filmre ennyi pénz még soha nem volt". Ő egyébként mindig azt mondja a rendezőinek, hogy a költségvetés elkészítésénél szárnyaljanak, aztán jöhet a realitás. Tudta jól, hogy kevesebbet fognak kapni, mint amennyit kértek, de ez a majd' 270 millió is szép összeg, ami mellesleg logikus is, mivel ha ennél kevesebbet kapnak, az meglátszik a vásznon, ez pedig a Filmalapnak sem érdeke.

A rendező-operatőr szakon végzett Kántor az egyszerű pénzosztó szerepkör helyett szeret maga is részt venni a fejlesztési folyamatban, az esetek többségében nem szeret kész forgatókönyvből dolgozni. "Jobban szeretem, ha már a szinopszis fázisától kezdve együtt gyúrjuk az anyagot, mert ha már egy filmre rámegy 3-4 év energiám, akkor az olyan legyen, ami tetszik is nekem. Egy producer szájából ez elég furcsán hangzik, de én pénzért nem csinálok filmet, csak pénzből." Az éjszakám a nappalod pont a kivételek egyike, stílszerűen az éjszakában találta meg őt az alkotópáros, egy közös író ismerősük legénybúcsúján, aztán néhány hét múlva már együtt dolgoztak a könyvön. Kántor szerint eddig sem érkezett be hozzá kevesebb forgatókönyv, de a mai helyzetben nagyobb eséllyel lesz film egy-egy műből. A kezdő filmírók pedig ne adják fel: "Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon!".

©

Anger Zsolttal az ad hoc sminkszobából nyíló erkélyen beszélgetünk, miután nagy gonddal karakterbe helyezték a pufidzsekis, munkavédelmi szemüveges, diszkófrizurás szerephez. "Amikor Désivel és Mórayval először beszéltünk arról, hogy egy álomszerű budapesti éjszakába akarja vezetni a nézőket, szóba jött, hogy van egy ilyen antagonista szerep, amit úgy jellemeztek, hogy olyan, mint a Mester és Margaritában Woland, aki egy nagy felfordulást rendez Moszkvában a bandájával. Ilyesmi lenne az én karakterem, Volf is, aki szintén egy banda vezetője, az éjszaka arca, egy piti szélhámos, aki a nagy dobásra vár" – meséli Anger, akinek a neve talán szinkronhangként égett a legtöbb ember fülébe, mostanában pedig a Hacktion főszereplőjeként került be a háztartásokba.

Emellett színházazik is, legalábbis szeretne színházazni. "A 011 alkotócsapat tagja vagyok, én az alakulásukat követő évben csatlakoztam hozzájuk, pont akkor, amikor bejött a Hacktion. Akkor talált meg a szerep és aztán folyamatosan, 270 napot forgattam, úgyhogy eddig meglehetősen kicsi szerepet sikerült csak vállalnom a 011-ben. Mostanában ért véget a 011 Fesztivál, ahol a Kutyaszorítóban című előadásban lehetett látni úgy egy percre." A szinkronos mozi kedvelői már jól ismerhetik jellegzetes orgánumát, például Ewan McGregor filmjeiből. "Nagyon szeretek szinkronizálni, szerencsére jó rendezőkkel is van dolgom általában, meg hát a nehezebb időszakokban, amikor kevés a munka, akkor ki is tudja húzni az embert a pácból, mármint anyagilag." Kedvenc szinkronélménye azonban nem a skót színészhez kötődik: "Nagy kedvencem volt Philip Seymour Hoffman, a szívem egy darabja letört, amikor meghalt. Az a megtiszteltetés ért engem, hogy én szinkronizálhattam őt a Capote-ban, amiért Oscart is nyert. Nagyon nagy színész volt, az egyik példaképem a sok közül".

Meglepő, de azt mondja, hogy általában nem szokták felismerni sem az utcán, sem mondjuk egy kávéházban a szomszéd asztalnál, a hangja alapján. "Szerencsém is van ezzel egy kicsit, mert a Hacktionben fekete fizimiskával vagyok jelen, ezért így szőkén nem vagyok olyan felismerhető. De azért amikor fekete hajjal végigmegyünk egy plázán, akkor sokan odajönnek, hogy itt a Szondi, na persze annyian nem, mint a Hujber Ferihez" – viccelődik. Anger a film forgatásának végével párhuzamosan kezd el dolgozni egy új komédiasorozaton, amiről a hvg.hu-nak beszélt először.

Anger Zsolt (középen)
©

"Nemrég kaptam kézhez az első néhány epizód forgatókönyvét és nagyon sokat röhögtem rajtuk. Két, számomra nagyra tartott agy írja a sorozatot, az egyik a Vinnai András nevű drámaíró, a másik pedig Litkai Gergely, aki szerintem már nem kell bemutatni, hiszen a Dumaszínház egyik oszlopa. Nagyon izgalmas munka lesz, Kálomista Gábor lesz a producer, az egyik rendező pedig az a Zomborácz Virág, akinek az Utóélet című filmjében játszhattam el egy kis szerepet, ez a film nemsokára megjárja Karlovy Varyt, azt is nagyon várjuk." A sorozatról annyit árult még el, hogy egy úgynevezett mockumentary, azaz áldokumentumfilm stílusban készül, és hogy nemsokára látható lesz a tévében a beharangozó reklámja.

Anger már rendezett színdarabot, de bakancslistáján szerepel, hogy filmrendezőként is kipróbálja magát. "Van sok elképzelésem ezzel kapcsolatban, csak hát mindig jön szembe a valóság, hosszú távon nem tud tervezni egy színész. Lassan hét éve vagyok szabadúszó, ennyi idő kellett hozzászokni, hogy be tudjam osztani az időmet. Az egy nagyon vonzó dolog, hogy főleg filmmel foglalkozzon egy ember, kamera előtt és mögött is. De szoktam fotózni is, werk-anyagokat csinálni, én nem szeretek nem érteni valamihez egy folyamat során. Meg hát ugye emberekkel foglalkozunk, és annál jobb dolog nincs is."