szerző:
Csörgő László

Életre szóló élmény tavasztól-őszig heti hat napban, sokszor 15 órás forgatási napokkal Herkules seregében szerepelni – írja Csörgő László munkatársunk, aki "trák katonaként" küzdött meg időjárással, öltözékkel, harci feladatokkal. Tudták, hogy a hollywoodi stábokban van ruha-összekoszoló csapat is? És hogy a halottat játszó statisztáknak sincs könnyű dolga?

A történet tavaly március 28-án kezdődött, amikor felhívás érkezett harcművészeteket, illetve állóképességi- és egyéb sportokat űző emberek klubjaiba, amely szerint külföldi nagyjátékfilmhez olyan sportolókat keresnek, „akik bírják a strapát”. Jelentkeztem, noha akkor még nem is sejtettem, hogy nem egyszerűen egy filmforgatás vár ránk, hanem már-már valódi, kemény háború.

Beltéri forgatáson
©

Talán azért is eshetett végül rám a választás - hiszen legnagyobb örömömre a szerencsés beválogatottak közé kerültem -, mert háromszor is teljesítettem az Ironman triatlont (3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42 km maratoni futás), ráadásul tartalékos katona vagyok (hozzáteszem, utóbbi miatt tíz napig nem is tudtam forgatni, mert a Honvédség éppen akkor hívott be kiképzésre). És így, utólag, azt mondom, valóban szükség volt erre az előszűrésre.

Herkules

A Herkules egy akció-kalandfilm Dwayne Johnson (Halálos Iramban, Skorpiókirály, Pain&Gain, G.I. Joe - Retaliation) főszereplésével. A terjesztő a Paramount Pictures és a Metro-Goldwyn-Mayer-Pictures. A forgatást teljes egészében lebonyolító produkciós cég a Mid Atlantic Films (Adam Goldman és Howard Ellis), amely a legelső pillanattól a legutolsóig felelős volt a magyarországi filmes munkákért. A Mid Atlantic neve egyébként olyan filmekhez kapcsolódik Magyarországon – a teljesség igénye nélkül – mint: 47 Ronin, Hellboy II, Die Hard 5, World War Z, vagy a legutóbb forgatott Spy. Jelenleg éppen a "Lazarus" című film előkészületein dolgoznak.

A film a mítikus hős történetét dolgozza fel Steven Moore képregénye alapján. Herkules egy zsoldoshadsereg élén elindul, hogy véget vessen a Trákiában dúló véres polgárháborúnak. Félistenként földöntúli ereje segíti a harcban, azonban nem vetkőzheti le emberségét, amely egész életében kísérti. A szereplőgárda a főhős Dwayne Johnson mellett is számos markáns karaktert felvonultat, elég, ha csak Rufus Sewellre gondolunk. De ott van Irina Shayk (Cristiano Ronaldo topmodell barátnője) is, aki a film esztétikumára van igen jó hatással. És a személyes kedvencemet, Peter Mullant se felejtsük ki a felsorolásból, akinek a színészi képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nem kevesebb, mint 34 díjat nyert eddig pályafutása során. Most is briliáns játékot hoz egy tapasztalt, veterán parancsnok szerepében.

Érdekesség, hogy a filmes stáb jó része magyar, felvonultatja a hazai operatőr, világosító, és kaszkadőr társadalom krémjét. A film magyar kaszkadőrkoordinátora pl. az a SAG-díjas (ez egy magas szintű, nemzetközi kaszkadőr elismerés) „Domonkos”, aki a Trójában Brad Pitt dublőre is volt. Ehhez jön még a kosztümös, a sminkes, a logisztikai, a fegyveres, és még ki tudja mennyi különböző team, köztük számtalan magyar szakemberrel. Tudni kell, az adókedvezmények kihasználásán túl több egyéb oka is van annak, hogy a hollywoodi szuperprodukciók előszeretettel választják Magyarországot forgatási helyszínül. Az egyik ilyen előny a minőségi filmes szakemberek bő felhozatala, akik amerikai mércével nézve is profiknak számítanak, ugyanakkor jóval olcsóbban megoldják ugyanazokat a feladatokat, mint a hollywoodi kollégáik. A másik előny Magyarország változatos természeti helyszíneiből, történelmi hangulatú, autentikus építészeti megoldásaiből, illetve Budapest szépségéből fakad. 

Igaz, utóbbi most nem volt szempont, mivel a Herkules forgatása nyilván nem a belvárosban, hanem külső helyszíneken folyt - túlnyomó részt Pátyon, illetve az Origo filmstúdió hatalmas épületeiben, és a közelben felépített város díszletei között.

A tényleges munka májusban indult és októberben fejeződött be, előtte azonban már körülbelül egy hónapot eltöltöttünk az úgynevezett „bootcamp”-en. Magyarul: négyhetes katonai és egyéb kiképzés teljesítése várt ránk, mielőtt elkezdődött volna az igazi forgatás. Ebből már sejteni lehetett, hogy nem operetthadsereggel akarnak forgatni, és egészen komolyan gondolják a trák háborút. De már ott is egyértelmű jelei mutatkoztak a filmesek realitásra törekvésének, amikor először a kezembe fogtam a vastag fából összerakott, emberes méretű és tömegű harci pajzsot, ami fényévekre állt egy könnyű, műanyag, mini filmes kellékpajzstól, amit az olcsóbb produkciók szoktak használni ilyen esetekben.

A kiképzést a Magyar Honvédség egyik volt századosa tartotta, aki korábban, egy NATO-külszolgálat idején több száz katonáért is felelt már, így kellő tapasztalata volt a csapat irányításában. De produkciós stáb semmit sem akart a véletlenre bízni, így kaptunk egy angol katonai oktatót is (egyfajta ellenőrnek), ráadásul minden mozzanatot dokumentáltak a katonai képességeink fejlődésében. Lényegében egy hónap alatt begyakoroltuk a trákok teljes (nagy pajzsos, hosszú, nehéz lándzsás, kardos) mozgását harci alakzatban, a támadásokat és a védekezéseket, a csoportos és az egyéni harcmodort. Egy önkéntesen toborzott trák hadsereg életét, és felkészülését a háborúra éltük át. Olyanok voltunk, mint akik tényleg az időszámításunk előtti ötödik században élnénk.

Minden nap reggeltől délutánig gyakorlatoztunk, de akkor még nem tudtunk, hogy ez az egész bootcamp csupán laza bemelegítés lesz a forgatásához képest, ahol ettől összehasonlíthatatlanul megerőltetőbb szerepekben és környezetben, heti 6 napban, olykor 15 órás forgatásokkal és rohamokkal kell majd számolnunk! Én például hónapokig hajnali fél 4-kor keltem, és este 11-nél előbb szinte soha nem tudtam lefeküdni.

Magyarok a Herkulesben

A szereplőgárdának az eddig hallott nevek - mint Palvin Barbara vagy Palácsik Tímea - mellett több ismert magyar is tagja volt. A kiemelt státuszú háttérszínészek között találjuk a Való Világból megismert. lengyel származású Jerzyt, illetve Kovács „Koko” István - szintén boxoló - testvérét is, Kovács Gyulát, aki egyben a nem hivatalos mókamesterévé is vált a forgatásnak. De harcolt a filmben például az a Bogár János is, aki nemrég (WBPF) testépítő világbajnok lett sport-modell kategóriában.

A nap szinte mindig ugyanúgy indult: a profi öltöztető stáb segítségével átvedlettünk a korabeli vértekbe, majd a ruhák koszolása következett (komplett „koszolócsapattal”!), aztán jött a fodrász és a sminkes. Este, a nap végeztével pedig ugyanez, csak fordított sorrendben. Hozzáteszem, már magának a harci ruhának az egész napos (el)viselése sem volt gyerekjáték. Elég, ha a nyári kánikulában magunkra szorított testpáncélra, vagy a harci térd- és könyökvédőkre gondolok vissza. Beöltözés után egész napos munka következett, a felvételek ugyanis folyamatosan mentek, kivéve, ha leállás volt valami miatt (jelenetváltás, kamera átszerelés stb.), vagy éppen olyan ítéletidő szabadult ránk, aminek a digitális kompenzálása már nem fért volna bele az elképzelésekbe.

Még a „halottaknak” sem könnyű

Az időjárás amúgy nem volt kimondottan kegyes hozzánk. Forgattunk 35-40 fokos melegben (a rekordot egy völgyben állítottuk be, ahol megszorult a levegő, és az egyik katona nem kevesebb, mint 52 fokot mért a páncélja alatt), de volt olyan is, hogy 0,vagy -2 fokban álltunk sorfalat vagy harcoltunk egy ősszel felvett, éjjeli-hajnali forgatáson, ahol a még a fagyos leheletünket is látni lehetett. Aztán hajnalban, szandálban kerülgettük az akkorra már befagyott víztócsákat. Mindezt nyári trák katonai mellvértben, vékony „kisszoknya” jellegű viseletben, és nyitott bőrszandálban (miközben a stáb,és a rendező rétegesen aláöltözve, hegymászódzsekiben állt mellettünk, forró teával a kézben).

A szerző a rendezővel
©

Egy ekkora filmes produkció amúgy nyilvánvalóan több száz statisztával dolgozik, sokszor egy időben, és érdekes volt látni, hogy itt is megvan egyfajta hierarchia az emberek (háttérszínészek) között. Vannak ugye azok, akik szinte folyamatosan halottat játszanak, amiről első körben azt is gondolhatnánk, hogy a világ legjobb állása, mert „csak fekszik egész nap, és ezért fizetnek is neki”, de ettől nagyobbat nem is tévedhetnénk. Igen komoly munka ez, ráadásul a mellett, hogy nem a legkellemesebb dolog a felhevült, kemény földre feküdni egy „reálisan halott”, kitekert pózban, de nem is egy kifejezett életbiztosítás, ha egy másik szereplő éppen melletted próbál elfutni - a szerepe szerint. (Bár arra azért megpróbáltak vigyázni, hogy ne legyen ebből baleset.)

Ettől kicsit vidámabb elfoglaltság városi járókelőnek lenni, korabeli ruhákba öltözve – ez lenne a következő „kaszt”. Azután ott vannak az ún. „sport extrák”, akik már nem sima statisztának számítanak, és jellemzően a sportolók közül kerülnek ki. Rájuk jelentős mennyiségű extra terhelést is lehet tenni, és ezt a filmesek ki is használják. Őket simán meg lehet kérni, hogy huszonötször egymás után fussanak fel egy hegyoldalra a teljes trák harci felszerelésben, ha a rendező még mindig nem elégedett az eredménnyel. Ez pedig nem kispályás mutatvány, sokszor még edzett embereknél sem – így a forgatás alatt rengetegen feladták, lényegében csupán egy nagyon kemény mag tudta végigcsinálni az egészet. (No ekkor jöttem rá, hogy tényleg nem véletlenül írták bele a filmesek a szereplőválogatás plakátjába: olyanokat keresnek „akik bírják a strapát”.)

A kemény mag

Ezzel még nincs vége, ugyanis az „extrák”-ból még kiválogatnak - általában több szempont alapján, amibe a segédrendező, de akár még a rendező is beleszól - egy kisszámú kemény magot, amely „kiemelt” szerepet kap. Tulajdonképpen ők a sereg igazi „arca”, és mivel ez a film alapvetően a hadseregről szól, az ilyen kiemelt háttérszínésznél előfordulhat, hogy jóval több forgatási órája van, mint a főszereplőnek. Annak, aki kiemeltként végig ott volt a filmben, akár 1500 forgatási órája is összejöhetett, ami elképesztő szám.

Herkules hadseregének kemény magja, a ''Core''
©
Herkules

színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 2014 (16)

rendező: Brett Ratner
forgatókönyvíró: Evan Spiliotopoulos
operatőr: Dante Spinotti
producer: Sarah Aubrey

szereplők:
Dwayne "The Rock" Johnson (Herkules)
Ian McShane (Amphiaraus)
John Hurt (Cotys)
Rufus Sewell (Autolycus)
Robert Maillet (hóhér)
Barbara Palvin (Antimache)
Joseph Fiennes

Az előbbiekben említett kemény mag - amelynek tagjaként "harcoltam" - szerepelt minden olyan esetben, amikor valamilyen harci jelenetet közelről vettek fel (természetesen a kaszkadőrökkel együtt). Más kérdés, hogy nemcsak csatajeleneteket játszottunk, hanem voltak szolidabb tábori, városi és egyéb beállítások is.

Még mindig élénken emlékszem arra a meglepő pillanatra, amikor először léptem be a stúdió mellett felépített gigantikus méretű városi díszletbe: a látvány jóformán letaglózott. Akkor és ott, amint egy régi városban, a hús-vér járókelők között éppen teljes fegyverzetben sétálgattam a palota felé, azt éreztem, mintha tényleg az i.e. 500-ban élnék, és valóban az akkori trák hadseregben szolgálnék. Átfutott rajtam a gondolat, hogy ezt egyszer mindenkinek éreznie kellene. Az a lelki állapot ugyanis, amikor az ember szinte visszautazik az időben, és a történelem, a legendák részévé válik, tulajdonképpen leírhatatlan.

(Meglepő módon két Herkules filmpremier is lesz Magyarországon, közvetlenül egymás után.  Az egyik, a Dwayne Johnson nevével fémjelzett, „Herkules” - amiről ez a beszámoló is szól -, a másik pedig egy nagyon hasonló nevű film, a „Herkules: Feltámadás”. Érdemes nem összekeverni a kettőt!)