szerző:
hvg.hu

Először jelenik meg angol nyelven a Grimm mesék forrásainak gyűjteménye, melyből kiderül, hogy a ma gyerekmeseként ismert történetek ősformájukban bizony sokszor hajlottak horrorba. A fontos kultúrtörténeti kiadvány érdekessége, hogy azt a magyar vizuális művész, a New Yorkban élő, Dezső Andrea illusztrálta. Ő az, akinek a műveivel minden New York-i találkozott már az ottani metróállomásokon.

Azt már korábban is lehetett tudni, hogy a Grimm mesék sok változaton estek át, és, hogy a ma ismert és mesélt verziók néha már köszönőviszonyban sincsenek a forrásukkal. Magyarországon bár sokan a Rónay György-féle magyar népmesei elmekkel átszőtt fordítást ismerik, 1987-ben megjelent egy szöveghűbb és teljesebb  fordítás, Adamik Lajos jóvoltából.

Az amerikai Princeton egyetem kiadónál azonban most még inkább visszamentek az időben: egyetlen vaskos kötetbe gyűjtötték a legkorábbi kiadások anyagait, illetve az azok alapjául szolgáló nép- és tündérmeséket. Jacob és Wilhelm Grimm ugyanis komoly alapanyagot gyűjtöttek össze a világ minden tájáról, mielőtt ezeket a történeteket a saját képükre formálták volna. A The Original Folk and Fairy Tales of the Brothers Grimm: The Complete First Edition címre hallgató kiadvány óriási munka volt, hiszen először olvashatóak ezek a az őstörténetek angol nyelven. Nekünk magyaroknak azonban még ennél is izgalmasabb, hogy a könyvet egy magyar művész, Dezső Andrea illusztrálta.

©

Andrea 1996-ban végzett a MOME-n, 1997 óta él az egyesült Államokban. A lehetőségek azonban az egyetem után a tengerentúlon tartották. Jelenleg tanításból él, a Hampshire College oktatója, de emellett rendszeresen nyílnak kiállításai is, a legközelebbin, New Yorkban már a Grimm kötethez készült munkái közül is közszemlére kerül néhány darab. Andrea munkája nélkül jóval szegényebb lenne a Grimm mesék cenzúrázatlan verziója, a  külföldi kritikák egyöntetűen méltatják az illusztrációkat, mondván azok még misztikusabbá és fantáziadúsabbá teszik az amúgy is elég hátborzongató történeteket.

Dezső Andrea neve nem ismeretlen a tengerentúlon, sőt nem túlzás azt mondani, hogy a legtöbb New York-i már találkozott egy-egy köztéri munkájával. A magyar művész mozaikja díszítette ugyanis az egyik bronxi metrómegálló, a Bedford Park Boulevard falát. A Mashable portál New York tizenkét legjobb metróinstallációja közé sorolta a mozaikot, mivel az a cikk írója szerint némi színt visz az átszálló állomás szürke és nem túl barátságos világába. 2007-ben pedig a legjobb köztéri műalkotás díját is kiérdemelte a falra megálmodott édenkert.

©

"Nem kellett visszafognom magam" -mondta a hvg.hu-nak a művész a Grimm könyv illusztrációinak megalkotásáról. "Ezek nem mesék, hanem inkább rémálmok. Ezekben a  szövegekben nem működik a hagyományos logika, így nekem is egy álomszerű világot kellett alkotnom vizuálisan" - mesélt  a könyv hangulatáról, és saját feladatáról Andrea, akit a könyvet kiadó Princeton egyetem keresett meg a munkával, amit ő természetesen örömmel vállalt.

"A könyv Amerikában körülbelül három hete jelent meg, és mivel a kiadó elég szépen promózza, ezért egyre több helyről kapunk visszajelzést. Most pár napja kezdett róla cikkezni az angol média, először a Guardianben jelent meg egy nagyobb cikk, nemsokára pedig az Independent is írni fog a könyvről, úgyhogy szépen terjed  a híre a munkánknak" - beszélt az eddigi visszhangról Andrea. A könyv az eladási listák élén áll, jelenleg az Amazon áruházban ki is fogyott belőle a készlet.

Részlet a könyvből
©

Az új kiadás fogadtatása nyilván sok olvasónál kicsapja majd a biztosítékot. Ahogy arról a Guardian is beszámol, a történeteket összegyűjtő és angolra fordító Jack Zipes valóban teljes mértékig ragaszkodott a legelső kiadásban olvasható részletekhez. Ezek azok a pikáns részletek, amik kimaradtak a későbbi kiadásokból, mivel a két Grimm nem akarta kihúzni a gyufát a korabeli vallásos középosztálynál. A mostani új kiadásból nem maradt ki semmi: így az sem, amikor az egyik történetben a mészárlósat játszó gyerekek egymást ölik meg, vagy amikor egy másik "mesében" az anyuka annyira elszegényedik, hogy saját gyermekével csillapítja étvégyát.

Zipes úgy gondolja, a gyomorforgatóbb részek ellenére, ebből a könyvből is választhat bátran esti mesét a szülő, csak meg kell találni melyik történet alkalmas erre. A fordító szerint a Grimm testvérek ezeket a szövegeket felnőtteknek és gyerekeknek is szánták, így ideje leszámolni azzal a tévhittel, hogy ezek csupán gyerekmesék lennének. Az egymást közt, élő szóban elmesélt történetekből táplálkoztak, ezek pedig néha súlyosabb elemeket tartalmaztak, pont azért, hogy a hallgatóság figyelme ne lankadjon. "Nincs szükség cenzorokra, akik megmondják nekünk, mi a jó és mi a rossz" - vallja Zipes, akit valósíznűleg még ér majd támadás a maradibb szülők részéről.