Hercsel Adél
Hercsel Adél

Egy hétvégén tartott diákversenyen kiderült, hogyan kellett volna érvelni a trónörökös meggyilkolása után a hadba lépés ellen. Bár tudjuk, a „mi lett volna, ha?” történelmietlen kérdés, itt mégis volt értelme, ugyanis a verseny nem a történelemről, hanem a problémamegoldásról szólt.

Ha a mai magyar középiskolásokon múlik, 1914-ben nem tör ki az első világháború. Ugyanis Tisza István Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolása után nem gondolja meg magát, és a bécsi haditanácsban a végsőkig Szerbia lerohanása ellen érvel. Végül meggyőzi Ferenc Józsefet és a németeket arról, hogy a katonai megoldás helyett diplomáciai úton oldják meg a konfliktust, mert az Osztrák-Magyar Monarchia nem rendelkezik kellő haderővel és szövetségessel ahhoz, hogy egy leendő világháborús helyzetben agresszor szerepben lépjen fel.

Ráadásul Szerbia megtámadásával borítékolható, hogy az oroszok azonnal belépnek a háborúba a szerbek oldalán. Mindezek mellett a Monarchia belső konfliktusai és nemzetiségi feszültségei is a háború ellen szólnak. Így végül a Monarchia haditanácsa úgy határoz, hogy szigorú, ugyanakkor elfogadható ultimátumot ad Szerbiának a merénylet elismerésében, és belső feszültségeit a nemzetiségek számára előnyös választójogi reform beevezetésével próbálja enyhíteni.

Legalábbis ez az alternatív múlt rajzolódott ki az idei tizenéves stratégák versenyének, az Országos Középiskolai Problémamegoldó Verseny (OKPV) győztes csapatának prezentációjából.

Tisza István
©

Mi lett volna, ha?

Mégis mi értelme van arra buzdítani a középiskolásokat, hogy a precíz történelmi ismeretek felhalmozása mellett „mi lett volna, ha…?” – típusú kérdésekre válaszoljanak és alternatív magyar múltat teremtsenek? Miért nem elég tisztában lenni azzal, hogy a békepárti magyar miniszterelnök a merénylet után levelében azt írta Ferenc Józsefnek, hogy nem javasolja a háborút, mert rendkívül kedvezőtlennek tartja az időpontot, majd két nap alatt a németek mégis meggyőzték Szerbia lerohanásának elkerülhetetlenségéről.

A szarajevói merényletet feldolgozó Országos Középiskolai Problémamegoldó Verseny bármennyire is alternatív történelmi vetélkedőnek tűnik, valójában egy különleges csapatjáték és szimuláció egyben, amelynek segítségével a középiskolások fejleszthetik általános problémamegoldó képességeiket.

„A verseny során az üzleti életben alkalmazott eszközöket szeretnénk a diákok kezébe adni, amin keresztül strukturálni tudják a gondolataikat, és rendszerezni tudják az adott problémát” – árulta el lapunknak a verseny egyik ötletgazdája, Ábrahám Zsolt, az első magyar esettanulmány-megoldó közösség, a Hungarian Business Case Society munkatársa.

Szerinte a Mathias Corvinus Collegiummal közösen megrendezett versenyük üzenete egyre aktuálisabb. Ez annak köszönhető, hogy az OECD-tagországokban háromévente zajló PISA-felmérések idei programjába a 15 éves diákok alkalmazott matematikai, természettudományi műveltsége és szövegértési képességeik vizsgálata mellett az együttműködési készségek, a közösségi problémamegoldó kompetenciák vizsgálata is be fog kerülni.

„A magyar diákok sajnos évek óta az OECD-átlag alatt teljesítenek, a probléma alapú gondolkodás és a csapatmunka pedig szinte teljesen hiányzik a közoktatásunkból” – mondja Ábrahám Zsolt.

Minden probléma egyedi

„Mind a magyar munkaerőpiacon, mind a személyes fejlődés szempontjából létfontosságú, hogy minél szélesebb körű tevékenységekben kipróbálják magukat és feszegessék a korlátaikat. Középiskolásként egy OKPV-versenyen való részvételnek például már egy önéletrajzban is hozzáadott értéke lehet” – mondta Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium ügyvezető igazgatója.

Az idén második alkalommal megrendezett verseny szervezői bíznak abban, hogy a Kárpát-medencei középiskolások számára meghirdetett verseny módszertana hosszú távon bekerülhet a tantervbe, amelynek lényege, hogy készül egy írott, valós történelmi szituációt feldolgozó esettanulmány, amely explicit kérdéseket és bujtatott információkat egyaránt tartalmaz. A diákoknak ezeket az információkat kell megszűrniük adott idő alatt, és megtalálni a legfontosabb információkat az adott helyzettel kapcsolatban.

Az esettanulmányok általában abból indulnak ki, hogy minden probléma egyedi, és ennek megfelelően sajátos megoldást igényel. A problémamegoldás egy olyan képesség, mely a helyzet pontos megértését és az arra adott egyértelmű, tiszta, strukturált választ jelenti. Az esettanulmányok éppen ezért komplex helyzeteket írnak le, amit a versenyzőknek kell elemeznie, illetve megoldania. A néhány órás vagy akár többnapos esetmegoldási fázist rendszerint prezentálás és a szakmai zsűri kérdéseinek megválaszolása zárja.

Erősségek, gyengeségek

Ábrahám Zsolt szerint ezzel a módszerrel a diákok megtanulnak a sorok között olvasni. „Vajon az adott döntéshozó, például Tisza István milyen rendszerben gondolkozott, amikor el kellett döntenie, hogy Magyarország milyen álláspontot képviseljen Szerbia megtámadásával kapcsolatban? A szarajevói merénylet után melyek voltak a legfontosabb információk számára? Milyen értékrend alapján döntött ebben a nehéz történelmi helyzetben? Ahhoz, hogy a diákok ezt és a hasonló kérdéseket meg tudják vizsgálni, és stratégiát tudjanak alkotni, megmutattuk nekik az üzleti élet legalapvetőbb elemzési rendszerét, a SWOT-analízist.”

A versenyre nevezett csapatok ennek segítségével fel tudták mérni a Magyar Királyság erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit, és a szituációval kapcsolatos veszélyeket. Miután megtörtént az elemzés, ebből kiindulva megnézték, hogy a szituációban melyek a kulcskérdések, és ezeket milyen típusú döntésekkel lehet megoldani. Ezután döntési, opciós fákat készítettek, felvázolva a különböző döntések kimeneteit, amelyek mellett vagy ellen érvelniük kellett. Ilyen kimenet lehetett például az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadja vagy éppen nem támadja meg Szerbiát.

A többfordulós verseny döntőjébe került csapatok e logika mentén az egészen magas szintű kérdésektől eljuthattak a legapróbb konkrétumokig. Amikor az egyik háromfős csapat azt javasolta, hogy vezessék be az általános választójogot Magyarországon, arra is választ tudott adni, hogy ennek a törvényi kereteit, időzítését és kommunikációját hogyan képzeli. A prezentációk pedig azzal zárultak, hogy a diákok megvizsgálták: végső javaslatuk megáll-e a saját lábán.

Katonák az első világháborúban
©

Elit gimik szórakozása?

„A csapatoknak nem a megtörtént történelmi tényeket kellett visszaadniuk, nem számított az sem, hogy Tisza István nézetei mellett vagy ellen érvelnek. A lényeg, hogy a megoldásaikat történelmi tényekre alapozzák, és az adott helyzetet a végletekig kielemezve koherens, átfogó és az elemeikben ellentmondást nem tartalmazó stratégiai lépéseket fogalmazzanak meg” – árult el a verseny céljáról többet Szalai Zoltán, MCC ügyvezető.

Az országszerte 86 csapatot megmozgató verseny átgondolt koncepciója, progresszív jellege és döntős prezentációinak magas színvonala ellenére mégis felmerül a kérdés, hogy a rendezvény gyakorolhat-e valós hatást akár rövid, akár hosszú távon a magyar oktatási rendszer egészére, és mennyiben marad meg egy kis kör, az elit gimnáziumok szórakozása? Ábrahám Zsolt úgy véli, már az nagy előrelépés a tavalyi versenyhez képest, hogy idén háromszor annyian jelentkeztek a vetélkedőre, és a prezentációk színvonala is látványosan emelkedett.

„Ez részben annak köszönhető, hogy idén több oktatóvideót is készítettünk, hogy már a versenyt megelőzően mankókat adjunk a diákok kezébe. Részben ezek alapján készítették a prezentációkat. Ezt a nyilvános videoanyagot a tanárok levetíthetik az órákon. Emellett a tavalyi és az idei esettanulmány is nyilvános, és ha az idei döntősök beleegyeznek, az ő prezentációikat is föltesszük a netre. Ha egy tanár kiadja az adott esettanulmányt akár egyéni, akár csoportos kidolgozásra, majd prezentálásra, a módszer akár bármelyik középiskolai történelemóra része lehet.”