szerző:
Unyatyinszki György

„Engem inkább a valóság érdekel és csak másodsorban, hogy ez a kormány, vagy az előző ehhez hogyan viszonyul” – hárította kérdésünket Pokorni Zoltán, miután egy vitán megint – igaz a korábbiaktól sokkal óvatosabban – kritizálta az Fidesz oktatáspolitikáját.

Csütörtök este a Független Diákparlament által szervezett vitán a Fidesz alelnöke, a házigazda Városmajori Gimnázium igazgatója, Szebedy Tas, és a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, Trencsényi László három témakörben fejtette ki a véleményét – s ezek nem is álltak olyan messze egymástól.

Erkölcs és hit

A moderátor szerepébe került középiskolás diákok arra keresték először a választ, hogy szakmailag mivel indokolható a hit- és erkölcstan különválasztása? Szebedy Tas azzal kerülte ki az érdemi válaszadást, hogy ők az iskolában már csak a konkrét törvénnyel és a megvalósítással találkoznak, de megjegyezte, hogy a hittel kapcsolatos kérdéseket szerinte a családi közegben érdemes feszegetni, míg az erkölcstan lehet intézményi is.

Trencsényi László szerint el lehet képzelni egy olyan iskolarendszert, amiben nincsenek kötelező tárgyak, így a hit és erkölcstan oktatását is a helyi közösségeknek kell megoldaniuk, ha szükségesnek látják és van rá igény (ahogy például az 1995-ös Nemzeti Alaptanterv idején történt). Az ELTE docense szerint jelenleg a Horthy-rendszer restaurációja zajlik, az állam politikai legitimációjáért általa válogatott egyházak számára hozzáférést biztosít a gyerekekhez.

©

Pokorni egyetértett azzal, hogy versenyre kell késztetni az egyházakat a gyerekek oktatásában, hogy érdekelje őket a hittan, de ez abban már meg is valósult, hogy választható tárgy révén az erkölcstannal kell versenyeznie a jelenlegi helyzetben. A 10 évvel korábbi rendszerben a hittannak a délutáni focival kellett versenyeznie, mert az iskolák csak helyet és időt biztosítottak a hittannak.

Mindezt azért fontos szerinte, mert az ország két szemléletmód és kultúrkör határán található: az inkább lexikális tudást lefedő mediterrán hagyomány keveredik a gyakorlatorientált északi megoldással. Ennek a két elgondolásnak figyelembe vételével akartak teret nyitni a diskurzusnak az iskolákban erkölcstan és a hittan oktatással. Azonban Pokorni szerint is elvérezhet a dolog azon, hogy nem fogják a diákok magukénak érezni az értékeket, ha azt letuszkolják a torkukon.

Hogyan legyen 9 évfolyamos alapképzés?

A témával kapcsolatosan Pokorni Zoltán írt hosszabb esszét a HVG-ben. A volt oktatási miniszter nem kierőszakoltan és hirtelen vezetné be a 9 évfolyamos alapképzést (szándékoltan nem 9 éves általános iskoláról beszélt), hanem először végigvenné ennek a lehetőségét, kísérleti jelleggel kipróbálnák bizonyos elemeit. Az elgondolás kulcsa, hogy a mindenki számára hozzáférhető közfinanszírozott tanulási időt kell megnövelni, mert a tanárokon is hatalmas a prés a tananyag mértéke és az idő szűke miatt. De felhívja a figyelmet, hogy a tanári társadalom is inkább nyugalmat szeretne.

Elmondta, hogy nem a jelenlegi 8 éves képzést kell elnyújtani, hanem átgondoltan az alapkészségek fejlesztésére kell több időt szánni, így az alsóbb évfolyamok nőnének 5-6 évfolyamra. Jelenleg 5304 óra a magyar iskolákban finanszírozott oktatás, Lengyelországban a reformok után 6778 óra, a németeknél 7063 óra jut a készségek és a közismereti tárgyak elsajátítására. A több idő talán lehetőséget teremt a magyar oktatásra jellemző szelektivitáson, ami csak növeli az eltérő családi hátterű gyerekek közötti különbséget napjainkban.

Állami tankönyvekről

A tankönyvek központosítása kapcsán a szervezők arra voltak kíváncsiak, hogy sikeres lehet-e eltérő hátterű diákok esetében, ha egyforma tankönyvből tanulnak. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy a rendszer gyakran nem veszi figyelembe a tanulók készségeiben, ismereteiben, fejletségeiben meglévő különbségeket. Az egyik diák azt emelte ki problémának, hogy miután visszaadta az ingyenes tankönyvét egy rászoruló diák az intézménynek, hogyan tud majd érettségire készülni tankönyvek hiányában.

©

Trencsényi tömören reagálva csak „nemet” mondott arra, hogy sikeres lehet-e a rendszer, sőt árulásnak és hibának tartotta azt. Szebedy szerint elviekben létezhet egy olyan könyv, ami mindent figyelembe vesz, és így veszi végig a tananyagot, de eddig nem találkozott ilyennel. Pokorni szerint a tankönyvkérdést túl komolyan veszik, főleg az állam, ezek száma helyett sokkal fontosabb a minőség. Pokorni szerint is voltak rettenetes tankönyvek korábban, azonban épp az egyik ilyen botrányos minőségű kötet kiadóját vette meg az állam.

Az ATV kérdése a váci gimnázium esetére irányult, miszerint az iskola nem járult hozzá ahhoz, hogy diákjaikat kirendeljék a közelgő ünnepségekre és Orbán Viktor beszédére. Pokorni önmagában a meghívásban nem látott problémát, hiába erősködtek a közönségből többen, hogy itt ennél többről van szó, azonban Pokorni nem ismerte az ügy részleteit.

Pokorni Zoltán lapunknak így magyarázta az óvatos kormánykritikai megjegyzéseit: „Én a Fidesz alelnöke vagyok, valamikor parlamenti képviselő, valamint az oktatással sokat foglalkoztam. Most hivatalból nem foglalkozom vele, a barátaim, a velem egy pártban lévők irányítják az oktatásügyet, tehát nem lenne helyes, ha én nagyon vehemensen kritizálnám. Azt gondolom, hogy az oktatás magában is vet fel érdekes kérdéseket, amiben csak egy tényező, hogy a kormányzati oktatáspolitika mit tesz. Nekem ez nem fontos, részben azért is, mert kerülöm ezt a konfliktust. Próbáljuk a problémát megérteni és utána rávenni a kormányt vagy az aktuális szereplőt, hogy a megfelelő irányba mozduljon, ami szerintünk jó. Engem inkább a valóság érdekel és csak másodsorban, hogy ez a kormány, vagy az előző ehhez hogyan viszonyul.”

 

Hogy ez most az óvatos vagy a kritikai jelzők magyarázata-e, azt döntse el az olvasó.