szerző:
Zalavári Noémi

Két ismeretlen harmichat zavarbaejtően intim kérdést tesz fel a másiknak, majd négy perc szemezés után szerelembe esik. Elméletben ennyiből áll az ismerkedés egy pszichológus tanulmánya szerint, és a Bánkitó fesztiválon élőben is ki lehetett próbálni a különleges randit. A kísérletre a vártnál jóval többen jelentkeztek, és bizony volt olyan pár, akiknél a fesztivál után is folytatódott a történet. Szubjektív beszámoló a rendhagyó randiról.

Bánkra tartva gyaníthatóan minden érintett Tinder-felhasználó öt kilométeren belülre állította a távolságot a kutatási preferenciáknál, én azonban némi szkepticizmussal ugyan, de regisztráltam a Dollár Papa gyermekei társulat különlegesnek hirdetett ismerkedős programjára. A társulat ugyanis borítékokba rejtett kérdésekkel irányított, titkos helyszínen lévő találkákat hirdetett a fesztiválon. A regisztrálóknak a fesztivál ideje alatt érkezett az email a randi helyszínével és időpontjával.

Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke, a társulat két tagjának projektjét természetesen Arthur Aron pszichológus egy húsz évvel ezelőtti tanulmánya ihlette. Őt a szerelmi bánat sarkallta hosszas kutatásra, majd elkezdett azzal kísérletezni, hogy laboratóriumi körülmények között lehet-e szerelmet generálni.

Lehet-e szerelmet generálni?
©

Ehhez harminchat zavarba ejtően intim kérdést állított össze, amelyek megválaszolása, illetve négy perc szemezés után jó eséllyel két idegen is szerelembe tud esni egymással. A Closeness címet kapó kísérletben ezt a kutatást adaptálták a bánki környezetre.  A jelentkezőket koruk és nemük alapján párosították egymással, majd a  fesztiváltól távol kijelöltek nekik néhány titkos randihelyszínt ahol egy pokróc és 3 boríték várta a kérdésekkel. A regisztrációt követően hamarosan én is megkaptam az üzenetet, másnap 18.00-kor kell találkoznom Ádámmal az ABC mozinál.

Ha ismertem volna a kérdéseket, sokkal jobban izgulok

Év elején bejárta a világsajtót, hogy egy Mandy Len Carton nevezetű amerikai egyetemista kipróbálta Aron tanulmányát, méghozzá akkora sikerrel, hogy azóta is tart a szerelem. Akkor minden második hírportál vezető cikkben hozta le a történetet a harminchat kérdéssel együtt, de sosem olvastam el őket, mert akkoriban enélkül is éppen fülig szerelmes voltam.

Ha tudtam volna milyen kérdésekre kell válaszolni, valószínűleg sokkal idegesebben sétáltam volna a randimra. De így is elnéztem az időpontot és egy órával korábban érkeztem.  Amikor az ABC mozi lépcsőjén ültem, és gyanúsan egyedül sétáló fiúk közeledtek az irányomba, kicsit azért megremegett a térdem.

Ádám biciklivel érkezett a tó felett lemenni készülő nap fényében, és ez akár romantikus is lehetett volna, de ezúttal inkább csak zavarba ejtő volt. Határozottan nem terveztem szerelembe esni Bánkon, Ádám sem volt az esetem, de be kellett ismerjem, van némi pikantériája a fesztiváltól távol, egy kockás lepedőn ülve, a Bertolucci filmjein szocializálódott lány titkairól fecserészni egy vadidegennel.

©

"Hát a dekoltázsod. Szép."

A fesztiválon egyik hajnalban két nagyon részeg bölcsész lánytól megtudtam, hogy az ember húszas évei olyanok, mint Márqueztől a Száz év magány. Kínkeserves, hosszú és soha véget nem érő. De ha mégis vége, indokolatlanul felértékelődik.

Ez a harmichat kérdés is ilyen volt. Egy pillanatig sem értettem, miért tudnék szerelmes lenni attól, ha tudom, hogy a másik  "kit hívna meg vacsoravendégnek, ha bárkit választhatna”.  Vagy ott volt a 28. az  egyik legzavarbaejtőbb kérdés ("Mondd el a partnerednek, hogy mi az, ami tetszik benne! Légy őszinte, mondj el olyat is, amit egy idegennek nem!) amire a következő válasz érkezett: "Hát a dekoltázsod. Szép."

De miután végigvettük az összes kérdést, úgy éreztem mégis van közünk egymáshoz. És ez furcsa érzés volt. Ott állt velem szemben egy fiú, akit alig egy órája ismertem, mégis rengeteg olyan dolgot tudtunk már a másikról, amit egyébként csak hosszú hónapok átborozott éjszakái után kellett volna elmesélnünk egymásnak. Szinte biztosra vettem, hogy ha egy egészen apró kis kémia is lett volna közöttünk, számot cserélek vele.

Szóval, minden szkeptikus  feltételezéssel szemben, a harminchat kérdés után tényleg lehet szerelmesnek lenni. Vagy az is lehet, hogy nekem, mint a Tinderen szocializálódott generáció egyik tagjának volt bizarr, hogy élőben mennyivel konstruktívabb ez az egy óra, mint öt átchatelt nap.

''Konstruktívabb, mint öt átchatelt nap''
©

Volt akinek sikerült

Ádám a kérdések és a szemezés után tovább biciklizett a naplementébe, én pedig Ördög Tamással beszélgettem tovább a projektről, aki elmesélte, hogy született a Closeness.

Kik is a Dollár Papa Gyermekei?
Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának színész szakos hallgatói voltak. A diplomájuk megszerzése után 2009-ben saját társulatot hoztak létre. Azóta különleges helyszíneken, az adott tér sajátosságaira koncentrálva hoznak létre olyan színházi eseményeket, melyek nem a megszokásból valamint a színészi rutinból, hanem az adott pillanat valóságából építkeznek és abból merítenek ihletet. Készítettek már előadásokat magánlakásokban, próbatermekben de 2013-ban összeköltöztettetek egy olasz-holland szerelmespárt egy lakásba a PLACCC One in Onenonstop színházi performansz keretében.

"Mi is olvastunk anno Aron tanulmányáról, és az fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó ötlet lenne ezt a valóságba ültetni. Rengeteg a magányos ember, és a társkeresők a reneszánszukat élik, viszont ha nem generálunk ilyen körülményeket, két ember sosem fogja egymásnak feltenni ezeket a kérdéseket. Így meg marad az online társkeresés.”

A bánki projekt egy próbaverzió volt, ebből a két ötletgazda leszűrheti a tapasztalatokat. Abból pedig nem lesz hiány, mivel maguk is meglepődtek rajta, hogy néhány nap alatt, több mint kétszáz ember jelentkezett a különleges randikra.

Tamás saját bevallása szerint izgatottan vitte a randik helyszíneire a kérdéseket, de azon még pluszban meglepődött,  hogy a párok is kéztördelve várták a kezdést.

Minden várakozásukat felülmúlta a bánki próbahét, ugyanis a végén többen is arról számoltak be, hogy valami nagyon ígéretes dolog kezd kialakulni a randi után.

Egy a projektre jelentkező lány például kérdésünkre a következőkről számolt be: "én nem készültem semmi különösre, csak a találkozáskor derült ki, hogy már többször láttuk egymást a fesztiválon, és volt egy kis szemezés is előző este. Egy csomó olyan dolgot elmondtam neki, amit így utólag nem is értem, miért tettem. Kiderült, hogy rengeteg közös dolog van bennünk, és már a kérdések alatt nagyon liftezett a gyomrom.A négy perc szemezés egy örökkévalóságnak tűnt. Úgy pirultunk mind a ketten, mintha kamaszok lennénk. A végén számot is cseréltünk és a héten már Pesten randizunk."

Nyilván volt, aki vagy elfelejtette az időpontot a fesztivál forgatagában, vagy egyszerűen csak megfutamodott a lehetőségtől. A baj ezzel csak az volt, hogy az online világhoz szokott ismerkedők nem tudták értesíteni egymást. Aki nem ment el, a párjával szúrt ki. Ezért is olvashatóak a következő üzenetek az esemény Facebook-falán:"Kedves Kolos! Csütörtökön, 16.00-kor a játszótéren a Tengerszem fogadó mögött. Nem jöttél, pedig vártalak. Szomorú is voltam kicsit."

A szervező Tamás szerint a kérdésekre adott őszinte válaszokban rejlik a kísérlet sikeressége: "'Ezek a kérdések nagyon közhelyesek, viszont ha két idegen ember teszi fel őket egymásnak, akkor akarva, akaratlanul is elkezdenek nagyon mély és intim dolgokról beszélni. Ezálltal talán sebezhetőbbé válnak, és egy nagyon érdekes viszonyrendszer alakul ki kettőjük között, ami nagyon felszabadító tud lenni.''

A projekt ősszel Budapesten, a PLACCC 2015 keretében folytatódik. Az eseményről bővebb információt a Closeness Facebook-oldalán olvashat.