szerző:

A 85 éves korában elhunyt operatőr az amerikai filmszakma legnevesebb magyar képviselője volt, a filmtörténet számos ikonikus jelenetének megalkotója. Spielberg, De Palma és Cimino remekművei nem lettek volna ugyanazok Zsigmond Vilmos innovatív technikái és végtelen alázata nélkül – a legjobb munkái közül válogattunk.

"Mindig is olyan rendezőkkel szerettem együtt dolgozni, akiknek volt vizuális érzékük. Akik nem csak jó történetet írtak, de képekben is gondolkodtak. Nagy szerencsém volt, hogy sok ilyen alkotóval hozott össze a sors" – mondta a hvg.hu-nak adott interjúban a 2016. január 1-én, 85 éves korában elhunyt operatőr, Zsigmond Vilmos.

A sok ilyen alkotó alatt olyanokat értett, mint a legnagyobb elismerést hozó filmjeit rendező Steven Spielberg, Michael Cimino, Brian De Palma vagy Robert Altman, de dolgozott együtt Jack Nicholsonnal, Sean Penn-nel, George Millerrel, John Boormannel és Don Siegellel is, és még a saját bevallása szerint legproblémásabb forgatásai is olyan rendezők mellett zajlott, mint Woody Allen és Kevin Smith.

Zsigmond Vilmos
©

A hollywoodi filmszakmai körökben szinte mindenkinek az ő neve ugrott be Magyarország hallatán, az Oscar- és Emmy-díjas Zsigmond Vilmos ugyanúgy a hatvanas-hetvenes évek amerikai új hullámának meghatározó alakja volt, ahogy Spielberg, Geroge Lucas vagy Francis Ford Coppola. Operatőrként a filmtörténet legikonikusabb jeleneteiért volt felelős – ezek közül válogattunk.

1. Harmadik típusú találkozások

1977 nagy fordulópont volt a science fiction történetében, a Star Wars mellett az egyik legjelentősebb UFO-film, a Spielberg-féle Harmadik típusú találkozások is ekkor hódította meg a mozikat. Zsigmond Vilmos korábban már dolgozott együtt a rendezővel, a három évvel korábbi Sugarlandi hajtóvadászat viszont még sokkal kisebb kaliberű produkció volt. A Harmadik típusú találkozások forgatásán a vizuális effekt-mágus Douglas Trumbull-lal közösen kellett megterveznie a látványvilágot, és ugyan a mértéktelen fényhasználattal kapcsolatos döntéseik miatt többször kerültek összetűzésbe Julia Phillips producerrel, Spielberg végig kiállt mellettük.

2. A szarvasvadász

Egy évvel a Spielberg-sci-fi után a legsúlyosabb Vietnam-filmet is Zsigmond fényképezte. Michael Cimino alapvetésében több olyan képsor is található, ami örökre a mozinézők retinájába égett – az oroszrulett-jelenetek intenzitása sem lett volna ugyanolyan Zsigmond Vilmos erős beállításai nélkül. A szarvasvadászért Oscarra jelölték és BAFTA-díjjal jutalmazták az operatőrt.

3. Gyilkos túra

John Boorman azért kérte fel Zsigmond Vilmost az 1972-es filmje operatőrének, mert úgy gondolta, hogy aki 1956-ban képes volt az orosz tankok fenyegetésében kamerázni, az meg tudja ragadni a Gyilkos túra kegyetlen hangulatát is. Bár a természetben (folyóparton, erdőben) játszódó filmeket ekkoriban az élénk színvilág jellemezte, Zsigmond húzott egy merészet, és a fakó, barnás képeivel a mocskos tartalomhoz igazította a film megjelenését.

4. A mennyország kapuja

1980-ban újra összeált Michael Ciminóval, akivel megcsinálták ezt a grandiózus, három és fél órás westernfilmet, ami a botrányos jegybevételnek és a lesújtó kritikáknak köszönhetően nemcsak a rendező virágzó karrierjének vetett véget, de majdnem bedöntötte a United Artists stúdiót. Az idő múlásával egyre nagyobb kultstátuszt kiérdemlő eposzban Zsigmond gigantikus ventillátorok segítségével 20 ezer tonnányi homokot küldött a színészekre, és füstgépek segítségével próbálta megidézni az 1890-es évek atmoszféráját.

5. Halál a hídon

Brian De Palma 1981-es filmje nem véletlenül a remixkirály Quentin Tarantino egyik kedvence (az ebben a filmben nyújtott alakításáért döntött úgy, hogy ír egy szerepet John Travoltának): a Halál a hídon gyakorlatilag Antonioni Nagyításának és Coppola Magánbeszélgetésének keresztezése. Az ismerős történetet így csak egy új stílusban lehetett újra eladni: Zsigmond Vilmos a film 70 százalékát éjszaka, kizárólag mesterséges fényekkel rögzítette.

6. McCabe és Mrs. Miller

A karrierjét B-kategóriás horrorfilmekkel indító Zsigmond első komoly munkáját Robert Altmantól kapta, ebben az 1971-es revizionista westernben. A rendező és az operatőr előre megegyeztek a kietlen, havas-poros látványvilágban, ennek érdekében pedig a kamerára szerelt szűrőkkel és a filmszalag módosításával érték el azt, hogy a stúdió ne tudjon utólag finomítani a képeken.

7. Hiúságok máglyája

Tom Wolfe kultregénye sokkal jobb adaptációt érdemelt volna Brian De Palma 1990-es próbálkozásához képest, de még az egyébként rossz Hiúságok máglyájának is van olyan tulajdonsága, amiért érdemes adni neki egy esélyt: Zsigmond Vilmos hibátlan operatőri munkája. Az egyetlen snittben felvett nyitójelenet elképesztően bonyolult tervezést igényelt, de Zsigmond és De Palma összehozta – a közel ötperces képsort máig a legbravúrosabb snittek között emlegetik.