szerző:
F.G.

Melich Gusztáv két olyan filmen is dolgozott, amely versenyben van a vizuális effektekért járó Oscar-díjért. A visszatérőben Leonardo DiCapriót tépette meg egy digitális medvével, az új Star Warsban pedig űrcsatákat valósított meg. A legmenőbb effektbirodalomnál, az ILM-nél dolgozó magyar férfi a Jurassic Park hatására próbált szerencsét Amerikában, húsz évvel később pedig valóra váltotta gyerekkori álmát, és a Star Wars 7-ben robbantgatott fel vadászgépeket. A Warcraft-filmet már befejezte, jelenleg az új King Kongon ügyködik – mi e-mailben értük utol a sikeres szakembert.

hvg.hu: Mikor kezdted ezt a szakmát, a személyi számítógépek, illetve az animáció még teljesen más szinten állt. A te esetedben mi volt az a hatás vagy benyomás, ami után tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Melich Gusztáv: A Budapest Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára jártam a nyolcvanas évek végén. Amikor ötödéves voltam, az egyik professzorom egy új tárgyat kezdett tanítani, ami tulajdonképpen a "számítógépes grafika alapjai" volt. Ez abban az időben teljesen újkeletű volt,  benne lineáris algebrával, mátrixszámítással és egy csomó C++ programozással, de attól volt igazán érdekes az egész, hogy a végén az egészből megjelent valami a számítógép képernyőjén, amit előtte még csak játékokban láthattunk.

A félév végén már magunknak kellett egy “raytracert” programoznunk, amivel különböző háromdimenziós mozgó objektumokat jelenítettünk meg a képernyőn, különféle fényforrásokat használva. Ez teljesen magával ragadott, és nem sokkal később már a diplomamunkámat is számítógépes grafikával kapcsolatos témában írtam. Évekkel később bemutatták nálunk is Steven Spielberg Jurassic Parkját a mozikban, amit az első hétvégén megnéztem. Aztán a tévében láttam a “Making of Jurassic Park” című dokumentumfilmet, amely bemutatta, hogyan varázsolták az ILM-nél nagyvászonra a dinókat. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy én ezt akarom csinálni.

hvg.hu: Az ILM-et, azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk a szakma csúcsának. Szerinted a mai fiataloknak, akik hasonló álmokat szövögetnek, mekkora esélyük van egy ilyen pozíciót megcsípni? Elérhető az amerikai álom?

M. G.: Amikor én a kilencvenes évek vége felé elhatároztam, hogy “szerencsét próbálok” Amerikában, és kijöttem munkát keresni, akkor, azt hiszem, nagyon sok minden más volt. Talán még azt is mondhatnám, hogy sok minden könnyebb volt, még akkor is, ha abban a pillanatban minden nagyon nehéznek és elérhetetlennek tűnt. Akkoriban ez a szakma még teljesen újnak számított, és nem volt elég elérhető szakember az USA-ban. Az egyetlen módja, hogy valaki “beletanuljon” ebbe a szakmába, az önképzés volt, el kellett lesni a fogásokat a kollégáktól, akik már régebben csinálták ezt. Szó szerint tanultuk, ahogy csináltuk…

©

Aztán ez a kétezres évek közepére teljesen megváltozott, rengeteg helyen indultak képzések. Könyvek tucatjai jelentek meg, és több weboldal is arra specializálódott, hogy ezt a szakmát oktassa. A munkahelyek száma már nem nőtt, inkább kevesebb lett, viszont egyre több fiatal akart ebben a szakmában dolgozni. A cégek általában tapasztalt szakembereket keresnek, de tapasztalatot meg csak úgy lehet szerezni, ha egy ilyen cégnél dolgozol. Ez egy ördögi kör, amihez még hozzájön a szabályok szigorítása és a megélhetési költségek folyamatos emelkedése is.

Én úgy látom, hogy ma az “amerikai álom” egyre nehezebben elérhető. De remélhetőleg nem elérhetetlen…

hvg.hu: El tudnád mesélni egy laikusnak, hogy hol lehet látni a filmekben a te kezed nyomát?

M. G.: Sokszor mondogatjuk egymás között, hogy milyen igazságtalan az élet, a mi munkánkat csak akkor veszik észre a nézők, ha valamit elrontottunk. Amikor a CGI tökéletes, és ugyanúgy néz ki, mint a valóság, akkor a legtöbb néző azt is gondolja, hogy amit látott, az igazi. Pedig ma már a nagy filmes produkciókon szinte minden jelenet kisebb-nagyobb mértékben számítógéppel készül. Mivel azonban próbáljuk a lehető legjobban elkészíteni ezeket, sokszor még a gyakorlott szemnek is nehéz eldönteni, mi az igazi, és mi a számítógépes varázslat.

hvg.hu: Első filmed az a Final Fantasy volt, amely akkoriban korszakalkotó technikákat használt. Ez azt jelenti, hogy rögtön a mélyvízbe csöppentél Hollywoodban?

M. G.: Igen, a szó legszorosabb értelmében. Emlékszem, hogy megérkeztem a céghez egy hétfői napon, és a hét közepén már meg is kaptam az első jelenetet, amelyen dolgoznom kellett. Soha nem fogom elfelejteni: Aki, a főszereplő űrhajója landolt New Yorkban, és nekem kellett füstöt és apró betondarabokat hozzáadnom a jelenethez. Rengeteget kellett tanulnom az első pár hónapban, és beletelt jó időbe, mire elfogadták ezt a jelenetet. Viszont fantasztikus érzés volt, hogy egy igazi hollywoodi szuperfilm csapatának a tagja lettem.

Final Fantasy - korszakalkotó technika
©

hvg.hu: A szakmai múltadat áttekintve, az elmúlt évtizedben igen komoly kasszasikerein dolgoztál. Ezek között van, ahol egyértelműbb egy hozzád hasonló szakember munkája, ilyen például a teljes egészében forradalmi technikával készülő Beowulf vagy a Polar Express. Olyat is találtam, ahol kevésbé magától értetődő, mivel is foglalkoztál, például a Holtodiglan. Ki tudsz emelni egyetlen filmet, amelyre különösen büszke vagy, vagy ez lehetetlen?

M. G.: Nekem mindig az éppen aktuális projekt a legfontosabb, és büszkeséggel tölt el, hogy dolgozhatok rajta. Szerencsésnek érzem magam, mert az elmúlt két évtizedben nagyon jó filmeken dolgozhattam. De ha visszanézek, azt hiszem, két film van, amelyikre különösen büszke vagyok. Az első hollywoodi projektem a Final Fantasy – The Spirits Within, amelyben először tapasztalhattam meg, hogy milyen egy ekkora volumenű filmen dolgozni – ráadásul a film Hawaiin készült, és ezért 3 évig ott élhettem. A másik pedig az új Star Wars-film, amelyen dolgozni számomra mindig egy álom volt. Ez most beteljesedett, és nagyon jó érzés tudni, hogy tagja lehettem ennek a fantasztikus teamnek, amely ezt a filmet készítette.

Beowulf
©

A Final Fantasyn egy másik magyar is dolgozott – Rabb Sándor Alex azóta a videojáték-animációs piac egyik meghatározó cégét vezeti, amit ebben a cikkben mutattunk be

hvg.hu: Egy Star Warshoz vagy Warcrafthoz mérhető szuperprodukción belül milyen az együttműködés a rendezővel? Egyáltalán van olyan pont, amikor ti egyeztettek, vagy erre nincs szükség? Ebben az esetben hogy működik a munkád "bírálata"? Kivel egyeztetsz te vagy a csapat?

M. G.: A filmkészítésben nagyon ritka, hogy egy artistnak közvetlen kontaktusa van a rendezővel. Ez valójában a stáb mérete miatt lehetetlen is lenne. Általában reklámprojektekben van lehetőségünk együtt dolgozni közvetlenül a rendezővel. A nagy szuperprodukciókban minden részlegnek megvan a supervisora, néha több is, és a munka nagy részében, nap mint nap tőlük kapunk visszajelzést. Amikor az adott effekt, amelyen dolgozom, már elér egy bizonyos szintet, akkor a VFX supervisor az, aki újabb visszajelzést ad. Ő az, aki kapcsolatban van a rendezővel, és tudja, hogy mi az elképzelése az adott jelenettel kapcsolatban.

hvg.hu: Előfordult olyan, hogy valamikor kritika érte a munkát, hogy "nem elég szép" vagy "élethű"? Mennyire támasztanak a hozzád hasonló szakembereknek teljesíthetetlen elvárásokat?

M. G.: Azok a cégek, ahol én dolgoztam (Sony Imageworks, Digital Domain, Rhythm & Hues, ILM), általaban nagy filmeken dolgoznak. Náluk elő sem fordulhat az, hogy valami “nem elég szép” vagy “élethű”. Ebben a szakmában minden új projekt tartogat új kihívásokat, és sokszor az adott pillanatban úgy érezzük, hogy azok teljesíthetetlenek. Minden jó rendező valami olyat akar látni a filmjében, amit előtte még soha. Ez sokszor azt is jelenti, hogy amit ő akar, azt még előtte senki sem csinálta meg. Ilyenkor a projekt elején rengeteg időt töltünk a technológia kifejlesztésével, a megfelelő programok és egyéb kellékek implementálásával. Nem véletlen, hogy az ILM a 15 vizuális effektekért járó Oscar-díja mellé 24 “Scientific and Technical Award”-ot is begyűjtött az elmúlt 40 évben. Ezeket az Amerikai Filmakadémia az új technológiák kifejlesztéséért szokta adományozni minden évben.

hvg.hu: A "látványfilmek" esetében gyakran előfordul, hogy az animációs szakemberek munkája jobban hozzájárul a sikerhez, mint a színészeké vagy a forgatókönyvíróké. Ehhez képest ritkán kapnak elismerést, illetve esetükben lehetetlen is egy ember nyakába varrni az érdemeket, hiszen mindig több száz ember munkája a végeredmény. Szerinted ez így van rendjén, hogy az animációs szakemberek mindig névtelen hősök maradnak?

M. G.: Nem, ennek nem így kellene lennie. Ez egy eléggé összetett probléma, és sajnos nem hiszem, hogy bármi változni fog a közeljövőben.

Warcraft
©

hvg.hu: Van olyan rendező vagy producer, akivel legendásan jó együtt dolgozni?

M. G.: Természetesen vannak rendezők, akikkel együtt dolgozni egy külön élmény. Általában maximalisták és minden egyes részletre nagyon odafigyelnek, de ez a garancia arra, hogy a film jó lesz. Az utóbbi években volt szerencsém együtt dolgozni olyan nagy nevekkel, mint David Fincher (Holtodiglan), Michael Bay (Transformers: A kihalás kora), Duncan Jones (Warcraft), J.J. Abrams (Star Wars 7.) vagy Alejandro González Iñárritu (A visszatérő). Rengeteg ideig dolgoztunk ezeken a filmeken, hogy minden tökéletes legyen.

hvg.hu: A munkáiddal magad is hozzájárulsz az egyre profibb számítógépes animációkhoz. Most még nagyon drágák ezek a technikák. Mit gondolsz, belátható időn belül lehetnek ezek a megoldások annyira olcsóak, hogy kiszorítsák az élőszereplős filmeket? Vagy legalább előfordulhat, hogy jóval több ilyenbe fektessenek a nagy stúdiók?

M. G.: Azt hiszem, attól nem kell tartanunk, hogy a közeljövőben a számítógépes animáció kiszorít majd bármit is. Ez egy fantasztikus eszköz, viszont borzalmasan drága és nagyon időigényes. A trükkök, amelyeket a képernyőre kell varázsolni, csak egyre bonyolultabbak lesznek, több számítási igényt és hozzáértő szakerőt igényelnek. Nem látom, hogy ez az elkövetkezendő években változna. Az egy más kérdés, hogy mivel a technológia rohamosan fejlődik, most már nagyon sok minden megvalósítható. Például teljesen élethű ember- vagy állatkarakterek elkészítése már nem jelent problémát, ezért egyre több olyan film lesz, ahol ezt a rendező majd akarja is, de az ilyen filmek még jó ideig nagyon sokba fognak kerülni.

Star Wars 7
©

hvg.hu: Jó ideje az egész világ a Star Wars: Az ébredő Erő lázában ég, valószínűleg olyanokat is becsábított a moziba, akik rég nem jártak ott. A te esetedben ez is csak egy olyan munka volt, mint a többi?

M. G.: Nem. Számomra a Star Wars új részén dolgozni egy nagyon különleges élmény volt. A mai napig emlékszem, amikor édesapám elvitt az eredeti Star Warst megnézni a Corvin moziba. Kétrészes volt, nagyon hosszú. 9-10 éves lehettem, és fel sem tudtam fogni, hogy egy ilyen őrült űrkalandnak lehettem a részese.

Amikor a nyáron elkezdtem dolgozni az első jeleneten, és egy TIE-vadászt kellett felrobbantanom, ugyanazt a bizsergést éreztem, mint azon a napon, kisgyerekként.

Remélem, hogy mi, a mostani film készítői valami hasonló élményt tudtunk adni a mai gyerekeknek, mint amilyet én kaptam az eredeti film alkotóitól sok-sok évvel ezelőtt.

Cikk megosztása
Címkék