szerző:
Gócza Anita

A diákok többsége el sem tudja képzelni, hogy rasszista figurák is politizálhatnak – állítja Pass Andrea, aki Újvilág címmel írt egy elsősorban a középiskolásoknak szóló darabot egy szkinhedtársaságba keveredett lakótelepi 16 éves lányról. A Mentőcsónak és FÜGE produkciója nem csak bemutat egy előadást, hanem utána irányított beszélgetésekkel át is beszélik a látottakat a diákokkal. A szerzőt és a beszélgetéseket irányító drámatanárt, Takács Gábort kérdeztük.

hvg.hu: Hogyan állt össze a történet?

Pass Andrea: A 2010-es választások után, a szélsőjobb előretörését látva úgy éreztem, muszáj erről beszélni a fiatalokkal. Emlékeztem egy történetre, amit Popper Péter az egyik róla készült dokumentumfilmben mesélt: felhívta az elvált felesége, hogy baj van, beszélnie kellene a gyerekkel, aki akkoriban volt kamasz. A fiú a találkozón hosszan fejtegette szélsőséges, antiszemita gondolatait. Popper végighallgatta, majd közölte vele, hogy ő is zsidó.

Jelenet a darabból
©

Nem egyedi történet ez, és meglehetősen közhelyes is, de mégis úgy gondoltam, elég jól kibontható, és annyira jellemző ránk, a halogatásainkra, az elhallgatásainkra, stb. 1998-ban én egy rapper kamasz voltam egyébként, sok balhénk volt a szkinhedekkel, úgyhogy nem volt olyan nehéz belehelyezkedni ebbe a világba.

hvg.hu: Az egyik „fordulópont” a darabban, amikor Kata 16 évesen megtudja a szüleitől, hogy ő is zsidó. Nagyon jellemző volt, ahogy például a mai beszélgetésen a diákok reagáltak erre.

P. A.: Valóban, a diákokat általában nem lepi meg, hogy Kata szülei nem árulják el neki a származását. Indokként leggyakrabban azt szokták felhozni, hogy még biztos nem volt itt az ideje, hogy beszéljenek róla. Kérdés persze, hogy szerintük mikor lenne itt az ideje. Ma este az is elhangzott, hogy nincs is ennek jelentősége, ezért nem is fontos róla beszélni.

hvg.hu: Ez persze azt is jelentheti, hogy a fiataloknak ez nem kérdés, egészséges szemlélettel nem tulajdonítanak jelentőséget a dolognak. Nem találkoztak még fajgyűlölettel, megkülönböztetéssel, náluk ez egyszerűen nem téma.

Takács Gábor: Nálam azért jobban kattog a vészcsengő, ezt nem megnyugtatónak érzem, hanem inkább veszélyesnek. Én nem tudok túllépni azon, hogy 1 millió 300 ezer ember szavazott a Jobbikra. És azért a Jobbikról lehet tudni, hogy mit képvisel. Nem szoktuk aktuálpolitikai irányba elvinni a beszélgetéseket, de volt úgy, hogy azt éreztem, muszáj. Előfordult, hogy a gimnazisták többsége egyszerűen kinevette Áront és Robit, a két szkinhed fiút azzal, hogy hát ezek hülyék, és nem is veszélyesek, a tömegek nem veszik komolyan őket. Ezért volt muszáj elmondanom, hogy több mint egymillió ember mégiscsak őket választotta.

P. A.: A mai csoportban jó néhány olyan diák is volt, akik elmúltak 18 évesek, vagyis már szavazhatnak. És ha ennyire nincsenek tisztában azzal, hogy milyen jelenleg a politikai helyzet Magyarországon, az nagyon veszélyes lehet, ezért is fontos játszani nekik az előadást.

T. G. : Nagyon árulkodó az is, hogy amikor megkérdeztük, Áronból politikus lesz-e, ma mindössze hárman mondták 30-ból, hogy igen, miközben az egész történet arra épül, ahogy ez a srác elkezdi irányítani, manipulálni a többieket...

©

P. A.: A diákok többsége el se tudja képzelni, hogy az Áronhoz hasonló rasszista figurák is politizálhatnak. Persze azért mindig akad egy- két kivétel, akik úgy gondolják, hogy Áron ma már a Parlamentben ül.

hvg.hu: Miért ilyen sarkított, egyértelműen fekete-fehér figurák a főszereplők?

P. A.: Azért ez nem teljesen igaz, a gyerekek is látják, hogy például  Áron egy vonzó fiú, nem véletlenül lesz szerelmes belé Kata...

hvg.hu: Egy szimpatikus, jóképű srác, Porogi Ádám játssza a szerepet, persze, hogy vonzó lesz számukra...

P. A.: Tudatos döntés volt, hogy ő játssza, hogy jóképű és első ránézésre is szimpatikus legyen...

hvg.hu: Ezzel együtt a gyerekek mondataiból érződött, az számukra is egyértelmű, hogy ezektől a nézetektől el kell határolódni. Hogy Áron és Robi mondatai nem vállalhatóak.

T. G.: De közben azért elkezdték felmenteni Áront, kifejtették, hogy  nem is olyan durva ez a srác. Ez ugyanúgy benne volt a beszélgetés levegőjében.

P. A.: És vajon mit tartanának durvának? Robi például kínosan ügyel arra, hogy ne mondja ki azt a szót, hogy cigány. Ő ettől már tényleg nem is rasszista, „nem is olyan durva” srác? A diákokkal például erről is lehet beszélgetni. Áronban pedig egy intellektuális figurát akartam megmutatni, ami meglehetősen nehéz feladat volt: meggyőzővé kellett tennem az általa képviselt ideológiákat ahhoz, hogy Katát képes legyen manipulálni. És azért sem volt könnyű, mert bennem is dolgoznak előítéletek az Áronhoz hasonló politikusokkal szemben, a cél mégis az volt, hogy Áron hatásosan tudjon érvelni egy kamaszlánynak is.

©

hvg.hu: „Nem kell komolyan venni. Úgyis kinövik” – mondja Kata mamája a szélsőségesen gondolkozó fiúk beszédéről a darab elején, és Kata is egyetért vele. Mintha ez ellen a mondat ellen akarnátok harcolni az előadással. Ez is jellemző, hogy a felnőttek és a fiatalok is egy megbocsátó vállrándítással elintézik ezeket a dolgokat?

P. A.: Vagy egyszerűen nem téma ez otthon, és persze az iskolában sem.

T. G.: Én még tovább mennék. A mai magyar közállapotokkal kapcsolatban a legnagyobb düh bennem pont saját magunkkal szemben van. Én is belelátom magamat valamennyire a darabbeli anyába és apába. Épül egy rendszer most Magyarországon, amelyben már nyakig benne vagyunk, és amellyel semmilyen szinten nem tudok azonosulni, és közben meg azt látom, hogy mindannyian hagyjuk, hogy ez történjen. Mi most pontosan azt éljük, ami a darabban történik, nem feltétlenül a nácizmussal kapcsolatban, hanem más területeken. Én ettől vagyok frusztrált nap mint nap, hogy mindannyian ezek a szülők vagyunk, akik nem képesek se dönteni, se vállalni a véleményüket, se elmondani azt, amit el kellene mondani, és ezért képtelenek vagyunk megállítani az Áronokat. Rossz nézni Kata szüleit, a bénázásukat, a tehetetlenségüket, az erőtlenségüket. Azért is, mert egy csomó mindenben magamra ismerek. Egyre inkább azt érzem, hogy most már muszáj konkrétan beszélni, nem kerülgetve a forró kását, mert különben ezzel a finomkodással, meg körbeírással szépen megássuk a saját sírunkat.

hvg.hu: Nekem azért az is gyakori élményem ezzel a korosztállyal, hogy ha tudatosan elő akarok hozni ilyen témákat, akkor vagy legyintenek, hogy ezt már hallották, vagy ellenállnak. Már csak kamaszos lázadásból is.

T. G.: Az igaz, hogy az „észosztás” lepattan róluk. De egy ilyen előadást együtt megnézve szinte kizárt, hogy lepattan róluk a téma. A darab kapaszkodó is lehet, van honnan kezdeni a beszélgetést.

Egy olyan világban élünk, ahol szükség van arra, hogy ezekről a témákról valahogy lehessen beszélni. Hogy ne forduljon elő az, hogy 16 éves koráig nem mondják el valakinek, hogy zsidó.

©

Ugyanúgy, ahogy egyébként azt sem mondják el neki, hogy apának két éve van egy nője. Ez is egy titok.

hvg.hu: Az eddigi beszélgetések megerősítik azt, hogy otthon nem tárgyalnak meg velük fontos dolgokat? Tényleg illúziókat kergetnek a mai magyar valóságot illetően?

P. A.: A diákoktól már többször elhangzott az is, hogy most azért nem annyira durva a helyzet, mint amilyen 98-ban volt, amikor ezek az ordas eszméket valló szkinhedek éltek. Az egyik foglalkozáson, amit én tartottam, megkérdeztem tőlük, hogy egyáltalán érdekli-e őket a politika. Azt válaszolták, hogy nem kifejezetten. Azok a diákok viszont, akik 16 évesen már politikával foglalkoznak, többnyire szélsőjobboldali irányultságúak.

T. G.: Kata anyukája el is mondja a darabban: „Nem kell nektek ezzel foglalkozni! Élvezzétek az életet! Bulizzatok! Igyatok! Rúgjatok be! Lazuljatok el! Dugjatok! Szívjatok füvet vagy hasist, vagy bármit, amitől olyanok lesztek, mint egy normális fiatal!!!” Szerintem beszélni kell arról, hogy jó-e ez így! 16 évesen tényleg nem kell ezzel foglalkozni, vagy most olyan világot élünk, hogy foglalkozni kell?