szerző:
Takács Róbert

Mit kezd egymással Hitler és Mussolini erődemonstrációja idején egy sokgyermekes családanya, egy homoszexuális értelmiségi és egy fasiszta házmesterasszony? Az Anno Filmklubban legutóbb Ettore Scola Egy különleges nap című filmjét vetítették.

1938. május 3. és 9. között Adolf Hitler Benito Mussolini vendége volt Itáliában. Róma e pár napra piros, fehér, zöld és fekete színekbe öltözött. Hitler nem érkezett egyedül: nemcsak helyettese és információs és propagandaminisztere, Joseph Goebbels, külügyminisztere, Joachim von Ribbentropp kísérte el, hanem félezer párt- és állami tisztviselő, a diktátor biztonságért felelős ember és újságíró. A népes delegáció három vonatszerelvényt töltött meg, amelyek a frissen – a látogatás alkalmára - átalakított Ostiensa állomásra futottak be, ahonnan a szintén a vendég tiszteletére kialakított Via Adolf Hitleren át jutott el a Quirinale-palotába, ahol a király nyújtott neki szállást.

A fennálló európai viszonyokkal elégedetlen két diktatórikus berendezkedésű állam – bár kezdetben volt némi vonakodás köztük – már évekkel korábban egymásra talált. „A Berlin–Róma ív nem egy választóvonal, hanem egy tengely” – jelentette ki az 1936. november 1-i német-olasz egyezmény aláírása után Mussolini. Ezúttal azonban nem volt mit aláírni, hiába érkezett az olasz fővárosba diplomaták és politikusok hada. Az Anschluss után szűk két hónappal a legfőbb cél a két európai hatalom látványos erődemonstrációja volt, amelyet a médiában – így filmhíradókban – mutogatott színpompás parádé és zászlókat lobogtató tömeg látványa erősített meg határokon innen és túl.

Ettore Scola filmje egy rendkívül intim látószögből mutatja meg a nagygyűlés napját. Az utcai sereglet ellenpontját a kongó bérház adja, ahol mindössze hárman maradnak a nagy utcai felvonulás idejére: a sokgyermekes családanya, egy homoszexuális értelmiségi és a fasiszta házmesterasszony. A külvilágot a rádió lelkes kommentátora és a ház felett időnként elhúzó repülők, a belső udvarra is kiaggatott zászlók csempészték csak be – ami azonban épp elegendő ahhoz, hogy a hátteret egy pillanatra se felejtsük el.

Anno Filmklub

A Politikatörténeti Alapítvány és Intézet Anno Filmklubjának „Az I. világháború és következményei” című évada ezúttal az elmúlt száz év I. világháború utáni, illetve a két világháború közötti időszakot feldolgozó filmjeit mutatja be 14 részben. A nyolcadik vetítésen Bárdos Judit filmtörténész volt a filmklub vendége, aki Ettore Scola: Egy különleges nap című filmjét követően beszélt az alkotásról.



Sajátos egymásra találás ez – két ember széttartó sorsa gabalyodik össze a vásznon egy múló pillanatra – két olyan emberé, akiket egyaránt a fasiszta rendszer névtelen áldozatainak tarthatunk.

Gabriele, a volt kommentátor, jelenleg leveleket címez. Homoszexualitása miatt mint közellenség a rendőrség látókörébe is került, állását elvesztette a rádiónál, vélhetően rendszeres megfigyelés alatt áll. A homoszexualitás ugyan nem volt tételes bűncselekmény Mussolini Olaszországában, legalábbis nem került be a büntető törvénykönyvbe. Az ókori Róma dicsőségét, harcias férfieszményét visszasóvárgó – és ígérő – diktatúrába azonban a melegek nem illettek. Néhány száz homoszexuálist úgy tettek láthatatlanná, hogy letartóztatták, majd Délre, apró falvakba, szigetekre száműzték őket. Gabrielére is ez a sors várt. A jellemző azonban a homoszexuálisok megfigyelése, zaklatása, időnkénti letartóztatása, kényszerű orvosi vizsgálatra rendelése maradt. Gabriele – utóbbit elkerülendő – olyan orvosi igazolást is kiállíttatott magának, miszerint heteroszexuális.

Antonietta viszont a fennálló rendszerrel megbékélve élt. Alapvetően nem politizált, azt meghagyta újságolvasó férjének, aki minisztériumi alkalmazott, portás volt, hanem párttag is. Maga Antoinetta is Mussolini-rajongó, mindenestre füzetet vezet, amelyben a diktátort ábrázoló képeket ragasztja, és hat gyereke után természetesnek veszi, hogy egy hetedikkel szülje tele Itáliát, hogy a nagycsaládosok aranyérmét elnyerje – hiszen a hatgyerekeseknek csak az ezüst fokozatú elismerés dukált. Jutalma, hogy a kispénzű család házicselédjeként a nagy napot is ágyazással, takarítással, mosással-teregetéssel és főzéssel tölthette volna – ha nem találkozik össze a depresszióba süllyedő férfival.

Ekkor döbben csak rá, hogy életeszménye, amit a társadalom rákényszerít, vajmi kevéssé teszi őt boldoggá, hogy figyelmet, törődést, valódi élményeket nem kap a hálószoba a konyha és a fürdőszaba határolta kispolgári háromszögben. Hogy nem a saját behatárolt világában biztonsággal és nagy meggyőződéssel mozgó férje mellett érezheti magát igazán nőnek, hanem egy üldözött homoszexuális férfi mellett.

A néhány órás együttlét vélhetően nem változtatott meg semmit. Ám míg Gabrielét vélhetően egy dél-olasz faluba kísérik, hogy úgymond ne fertőzhesse tovább az egészség olasz nép erkölcseit, Antoinetta - férje rosszallása mellett aznap hideg ételt tálal vacsorára – és valószínűleg megveszi a másnapi újságokat, hogy újabb remek képekkel gazdagítsa kivágat-gyűjteményét.

Kígyótojás
A következő vetítés alkalmával – 2016. február 24-én Ingmar Bergman: Kígyótojás című 1977-ben bemutatott NSZK-amerikai filmjét tekinthetik meg az érdeklődők az

 

Cikk megosztása
Címkék