szerző:

Tovább folytatja világkarrierjét a Saul fia, és amerre jár, vitát és elismerést vált ki.

Péntektől vetítik a romániai mozikban a Saul fiát, a film hivatalos bemutatóját nagy érdeklődés kísérte Bukarestben. Romániában a Transilvania Film forgalmazza Nemes Jeles László Oscar-díjas alkotását, az a független filmforgalmazó cég, amelyet a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői hoztak létre. A nagy érdeklősére tekintettel négy bemutatót is szerveztek Bukarestben, ezeken részt vett Molnár Levente, a film egyik főszerepét alakító kolozsvári színész is. Csütörtökön este a sajtó számára tartott bemutatón Molnár Levente az MTI-nek elmondta: kíváncsian várja, hogy közös munkájuknak milyen fogadtatása lesz Romániában, hiszen a közönség nagyon várta a filmet. Kifejtette: örömmel töltötte el, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában, Izraelben is szurkoltak a film sikerének.

A romániai fogadtatásról elmondta, az első bemutatók után azt tapasztalta, hogy a közönséget mélyen megdöbbentette az alkotás, amire a vetítés utáni mély csendből lehetett következtetni. Kiemelte, a film után idő kell, hogy az emberek felálljanak a székből, és feldolgozzák a látottakat. Hozzátette: számára színészként sokat számított a szerepre való alapos felkészülés. Nemes Jeles Lászlóval többször átvették a forgatókönyvet, együtt gondolkodtak a felmerült kérdéseken - magyarázta -, így amikor Erdély Mátyás kamerája elé kerültek, már hatalmas munkaéhségük volt.

©

A csütörtök esti bemutatón Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete köszöntötte a résztvevőket. A diplomata elmondta: Magyarországon a holokauszt megértése generációk óta az értelmiség egyik központi kérdése. Hozzátette: a magyar kultúra elmúlt évekbeli nemzetközi sikerei, a Mephisto című film Oscar-díja 1981-ben, Kertész Imre irodalmi Nobel-díja a Sorstalanság című regényért, vagy most a Saul fia sikersorozata a kiemelkedő példák, de a hatalmas mennyiségű tudományos és művészeti alkotások sora mutatja, hogy a magyar szellemi életben a 20. századi diktatúrákkal való szembenézés, különösen a holokauszttal kapcsolatos önvizsgálat meghatározó gyakorlat.

A film romániai bemutatása egybeesett azzal, hogy Bukarest kedden átvette Magyarországtól a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) soros elnökségét. "Őszintén kívánom, hogy a Saul fia romániai premierje a most kezdődő román HRA-elnökség számára olyan eszközt jelentsen, amely a romániai társadalom számára elérhetővé, értelmezhetővé és befogadhatóvá teszi a holokauszt tapasztalatait" - mondta Zákonyi Botond.

Kolozsvár volt polgármestere, Gheorghe Funar korábban meglepő magyarázattal állt elő, szerinte a film azért kapott Oscar-díjat, hogy a Nagy-Magyarország-eszmét lehessen vele reklámozni.

A film ma Németországba is megérkezett

Nemes Jeles László rendező első nagyjátékfilmjét számos német nagyvárosban bemutatják, köztük Berlinben, Hamburgban, Kölnben, Lipcsében, Münchenben és Stuttgartban. A többi között Golden Globe-díjas és a cannes-i filmfesztivál nagydíjával elismert alkotás több jó kritikát kapott a német sajtóban. Például a Die Welt című lap Soha nem volt még ennyire elviselhetetlen Auschwitz címmel közölte Elmar Krekeler írását, aki kiemelte, hogy a Saul fia egy "új, szükségszerű" nézőpontból mutatja be a megsemmisítő tábort.

Hozzátette: vannak filmek, amelyekre nem jó visszaemlékezni, de nem azért, mert rosszak, hanem azért, mert fáj az emlékezés. Ilyenkor a filmkritikus megpróbál elosonni, kifogásokat találni, sok kávét iszik és el akar menekülni, hogy ne kelljen semmit elmesélni, semmit leírni. Szeretné egyszerűen azt mondani, hogy "menjetek és nézzétek meg", és utána "másként néztek majd a világra", és "talán másmilyenek lesztek, másként gondolkodtok majd". A Saul fia ilyen film - írta a Die Welt kritikusa.

©

A Saul fiának nézője azt is szeretné, hogy soha többé ne kelljen ilyen filmet megnéznie, de azt is szeretné mindenképpen megakadályozni - és éppen ezért kellene mindenkinek megnéznie a filmet -, hogy bármikor is legyen megint egy Saul, akinek egy ilyen pokolba kell alámerülnie, és megint legyen egy fiú, akinek így kell meghalnia - írta Elmar Krekeler. A Deutschlandradio Kultur német országos közszolgálati rádió kritikusa, Jörg Taszman Auschwitz poklában nincs méltóság című írásában kiemelte, hogy ritkán ábrázolják Auschwitzot úgy, ahogy Nemes jeles László filmje: "nyomasztó csönd" helyett "őrületes lárma" jellemzi a filmet, és a "németek gyilkos megsemmisítő gépezetnek cinizmusa elsősorban a hangok szintjén" mutatkozik meg.

A Saul fia fontos és elgondolkodtató alkotás, amelynek hosszan tartó hatása van és "messze nem csak az Oscar-díj miatt vonul majd be a filmtörténelembe", az viszont "egész más kérdés, hogy lesz-e sok nézője ennek a radikális munkának az elkövetők hazájában" - tette hozzá Jörg Taszman. Ugyanakkor van olyan tekintélyes lap is, amelynek kritikusa bírálatot is megfogalmazott. Például a Süddeutsche Zeitung szerzője, Susan Vahabzadeh A fájdalom pornográfiája című írásában úgy vélekedett, hogy Nemes Jeles László ugyan egy "igazán jó történetet" beszél el, de "ami a holokausztról szóló filmeket illeti, átlépett határokat". A rendező arra törekedik, hogy filmje valósághű, "autentikus" legyen, de felmerül a kérdés, hogy ez mire jó. Ha egy filmkészítő komolyan azt gondolja, hogy "a kényelmes moziszékből" átérezhetővé, megérthetővé tudja tenni, milyen az, amikor valaki halottakat éget és a saját kivégzésére vár, akkor "hübriszről", önhittségről, elbizakodottságról lehet szó. "A halált csak a halál teszi megtapasztalhatóvá, egy játékfilm pedig végül is csak egy műalkotás, akkor is, ha nagyszerű műalkotás" - írta a Süddeutsche Zeitung szerzője.

Hasonló gondolatokat fejtett ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa, Verena Lueken is, aki Auschwitznak nem szabad jól kinéznie című írásában kifejtette, hogy szerinte Nemes Jeles László nem értette meg egészen a gázkamrák ábrázolására vonatkozó "képtilalmat", és "nagyokos" módon a hangok révén megkerüli ezt a tilalmat.

©

Verena Lueken felidézte, hogy Claude Lanzmann elképzelése szerint Auschwitzot és általában véve a holokauszt ügyét "tűzgyűrű veszi körül" - abban az értelemben, hogy nem lehet és egyáltalán nem is lenne szabad ábrázolni -, és hangsúlyozta: a Saul fia nem Auschwitzról szól, hanem egy "nagyravágyó" fiatal rendezőről, aki "áttöri a tűzgyűrűt, hogy visszatérjen egy hazugsággal, amely azt állítja, hogy mindebben a szörnyűségben lehetett volna esélye egy kis emberiességnek".