szerző:
Bodnár Zsolt

Nem hiába robbant be egyből a jegyeladási listák élére szinte mindenhol a Disney legújabb animációs filmje, az emberszerű állatokról szóló Zootropolis: ebben a sztoriban minden megvan, ami miatt az egész családnak érdemes kifizetni az egyre dráguló mozijegyet. A lenyűgöző képi világ és az egyszerű gegek mellett a legfrissebb társadalmi problémákra való reflektálás is megjelenik a rendőrnyúl és a csalóból hőssé váló róka történetében, és még olyan felnőtteknek szóló alkotásokra is kikacsint, mint A keresztapa vagy a Breaking Bad.

Amikor 2015 júniusában kiadta a Disney a Zootropolis első előzetesét, gyakorlatilag senkit nem hozott lázba: a történetről szinte semmit nem tudtunk meg, az pedig, hogy ruhába öltözött állatok okostelefonnal szaladgálnak, hát, nem túl eredeti. Nem segített a helyzetén az sem, hogy egy hétre rá az egyre erősödő animációs szekcióval rendelkező Universal (a Gru és a Minyonok is tőlük érkezett) is feltette a netre a maga állatos animációs filmjének az előzetesét: A kis kedvencek titkos élete pedig első látásra lenyűgözött mindenkit.

Szerencsére a Disney név hosszabb idő után újra valamiféle garanciát jelent a minőségre, ezért lehetett bizakodni, hogy a félresikerült marketingkampány mögött valami több rejlik. Pedig a stúdió a hibátlan kilencvenes évek után (A szépség és a szörnyeteg, Aladdin, Az oroszlánkirály, Pocahontas,  Notre Dame-i toronyőr, Herkules, Mulan, Tarzan – mekkora sorozat) teljesen elvesztette a fonalat, és a kétezres éveket felejthető vagy egyenesen rossz produkciókkal kezdte, egy-két kivétellel. Ki emlékszik már A kincses bolygóra, A legelő hőseire vagy a Csodacsibére?

©

Ahogy azonban a Disney által bekebelezett, de mégis teljesen különálló csapatként működő Pixar a tökéletes kezdetek után kisebb hanyatlásnak indult a kétezernullás évek végére, úgy tért magához az anyavállalat, és a 2009-es A hercegnő és a békától kezdve (amely meghozta az első fekete Disney-hercegnőt) ontotta magából a remekműveket. Az Aranyhaj és a nagy gubanc, az új Micimackó és a Rontó Ralph sikerei után tényleg visszatért a csúcsra a stúdió, amikor 2014-ben a Jégvarázs, 2015-ben pedig a Hős6os vitte haza a legjobb animációs filmért járó Oscar-díjat.

Egy ilyen sorozat után tehát nagy volt a várakozás, és örömmel jelenthetjük ki: a Zootropolis (Amerikában Zootopia) egy újabb zseniális mese a Disneytől, amit az aranyos és vicces állatokra vágyó gyerekek és a mögöttes tartalomra fogékony szülők – vagy nem szülő felnőttek – ugyanúgy élvezni fognak.

A sztori főhőse Judy, az örök optimista, vidéki nyúl már olyan világban nőtt föl, ahol a ragadozók és az egykor zsákmánynak számító egyedek békében élnek egymás mellett, de azért még mindig elég előítélet van az állatokban ahhoz, hogy körberöhögjék, amikor előáll a tervével: ő lesz az első nyúl, aki a rendőrség kötelékébe áll. A szülei is próbálják eltántorítani, a répatermelő ősök szerint az a boldog élet titka, ha a céljaidat a reális lehetőségeidhez igazítod. Judy azonban tántoríthatatlan, az élet pedig őt igazolja, és hamar csatlakozhat az emlősök lakta főváros, Zootropolis rendőrségéhez.

©

Zootropolis egy igazi utópia (az eredeti cím, ugye, Zootopia), ahol ugyan szentül hirdetik, hogy minden állat egyenlő, de azért nehéz kivitelezni, hogy a kisegerek ugyanabban a bánásmódban részesüljenek, mint mondjuk az elefántok. Ezért óhatatlanul is jelen van a szegregáció, amely a később kibontakozó társadalmi üzenet mellett még humorforrásként is szolgál: egy nagyszerűen megkomponált üldözésjelenetben egy nagyobb ragadozó és Judy kergeti egymást az egerek minivárosában.

De Judy eleinte nem jár sok sikerrel, az első eligazításon egyből megkapja az aljamunkát – a rendőrfőnök bivaly parkolási bírságok kiszabására kötelezi a társaihoz képest jelentősen alulméretezett nyuszit. A rárótt feladat túlteljesítése után belekóstolhat az igazi rendőrmunkába is: a Zootropolis számtalan rendőrös-nyomozós filmklisét kiaknáz, ennek megfelelően 48 órát kap, hogy előkerítsen egy eltűnt vidrát, amihez össze kell fognia egy csalásból élő rókával, Nickkel. A film noirba illő nyomozás során ők ketten egy sokkal magasabb szintekre vezető konspirációra bukkannak.

©

Anélkül, hogy elárulnánk a meglepően csavaros történet részleteit, elég annyit megjegyezni, hogy valószínűleg nem véletlenül ennél a sztorinál érezte azt a Disney, hogy antropomorfizált, vagyis emberszerű állatokat kell alkalmaznia (a legutóbbi nagy antropomorf Disney-siker az 1973-as Robin Hood volt), ugyanis égetően fontos társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Többek közt a feketék elleni rendőrségi erőszak problémája, a feminizmus és az egyes csoportok elleni uszítással való félelemkeltés is megjelenik benne, a Zootropolis világára alakított formában.

Hogy ebből mennyit értenek meg a gyerekek, az persze nagy kérdés, mindenesetre ezért éri meg velük együtt megnézni a filmet, és a moziból kifele jövet, vagy a vacsoránál elbeszélgetni velük a látottakról.

De a komolykodás mellett persze őrülten szórakoztató is a Zootropolis. A gyerekek meg fognak őrülni a színes állatvilágért és a nekik szánt botladozó poénokért, de a felnőtteknek is tartogattak jó néhány csemegét: olyan alkotásokra kacsint ki a film, mint A keresztapa vagy a Breaking Bad, de még egy élvezethajhász raszta jakot is sikerült belecsempészni, akit – ha bármilyen kétség is felmerülne azzal szemben, hogy a karakter nem veti meg a marihuánát – a füves poénokra karriert építő Cheech & Chong duó Tommy Chongja szinkronizált az eredetiben.

©

És akkor még arról a fájdalmasan elnyújtott, de végig zseniális jelenetről nem is beszéltünk, amelyben a két főhős a jármű-nyilvántartási hivatalban szeretne SOS információhoz jutni, épp csak az tesz keresztbe nekik, hogy az egész irodában lajhárok dolgoznak.

Lehet, hogy kicsit túltolták a mondanivaló szájbarágását (Shakira „Nem adom fel” üzenetű főcímdalát jövőre valószínűleg az Oscar-gálán látjuk viszont), de egyrészt ez egy 6-os karikával ellátott animációs film esetében talán megbocsátható bűn, másrészt pedig kit érdekel, amikor két szájbarágás között ilyen szórakoztató az egész.

Cikk megosztása
Címkék