A New York-i ikertornyok elleni támadás után Oszáma Bin Láden egy videóban azt mondta, hogy emlékezzetek a nagy hősrre El-Sayyid Nosairra, az első ismert dzsihadistára, aki amerikai földön gyilkolt. Ő volt az, aki 1990. november 5-én New Yorkban nyakon lőtte a Zsidó Védelmi Liga Vezetőjét, Meir Kahane rabbit, majd részt vett a World Trade Center elleni 1993-as bombatámadás megszervezésében. Nosair azóta is börtönben ül. Fia, Zak Ebrahim viszont ma a béke utazó nagyköveteként és aktivistaként járja a világot, hogy minél többeknek elmesélje apja és a saját történetét, ami leginkább a választás szabadságáról, és a gyűlölet leküzdéséről szól. Milyen mozgatórugók szerint működik a fanatizálás? Kit és hogyan lehet megnyerni a dzsihádnak? Mi vezet a terrorista rémtettekhez, és mindezeket hogyan lehet feldolgozni? Interjú.

hvg.hu: A terrorista fia című önéletrajzi könyvében írja, hogy egész élete azzal telt, hogy megértse, miért lett az apjából terrorista. Hogy érzi, mennyire sikerült a kérdést megfejtenie?

Zak Ebrahim: Apám története, amiről a könyvben írtam, rávilágított az összefüggésekre és a magyarázatra. 1955-ben született Egyiptomban, és 1981-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol 1989-ben szerzett amerikai állampolgárságot. Ő is, mint a legtöbb bevándorló, aki azért érkezett az Egyesült Államokba, hogy szerencsét próbáljon, szerette volna otthon érezni magát az új hazában. Ebben a gyökértelenségben apámnak, akárcsak a hithű bevándorló muszlimok többségének, nagy segítséget nyújtott a helyi vallási közösség megtartó ereje.

©

Sajnos egy szerencsétlen félreértés miatt a közösségen belül nemi erőszakkal kezdték vádolni, mert egy rosszindulatú muszlim nő, akit a szüleim egy időre befogadtak az otthonunkba, azt állította, hogy apám megerőszakolta. Hiába derült ki, hogy aljas rágalom az egész, apámat felemésztette a szégyen és a megaláztatás, ami onnantól kezdve örökre vele maradt. Apám elszigetelődött, mert többé képtelen volt találkozni mecsetbeli barátaival, ezért a szüleim inkább úgy döntöttek, hogy Pittsburgh-ből New Jersey-be költözünk, és új életet kezdünk.

hvg.hu: A megfejtéshez vezető út másik fontos állomása New Jersey-ben történt. A könyv alapján, itt tetőzött az édesapja szégyenérzete, és a fundamentalista tanok is itt ragadták el. Mi történt pontosan?

ZE: Apám 1986-ban Jersey-ben egy világítástechnikai cégnél kapott munkát, de egy napon munka közben áramütés érte: elveszítette az eszméletét, leesett a létráról, és a keze úgy megégett, hogy meg kellett operálni. A műtét után az orvosai erős fájdalomcsillapítókat és antidepresszánsokat szedettek vele. Miközben otthon lábadozott, a düh egyre csak nőtt benne, miközben majd elsüllyedt szégyenében, hogy rendes vallásos, muszlim férfi létére képtelen a családját eltartani. Akárcsak a nemi erőszak vádjánál, most is a Koránba, és a vallásba menekült. Rengeteg időt töltött a mecsetben, ami menet közben a város egyik legfundamentalistább közösségévé alakult. Mivel apám nagyon rossz mentális állapotban volt, könnyen beszippanthatták a helyi radikálisok, akik újból értelmet, célt és irányt adtak az életének.

hvg.hu: Hogyan alakulhatott egy békés, istenfélő társaság szélsőségesen fundamentalistává?

ZE: Ehhez látni kell, hogy milyen események alakították a Közel-Kelet és Amerika viszonyát az elmúlt évtizedekben. Afganisztán a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti hidegháború egyik nagy vesztesévé vált. 1979-ben az afgán kormány az oroszok segítségét kérte az ellenzéki afgán lázadók, a mudzsáhidok legyőzésében. Az Egyesült Államok erre pénzzel és fegyverekkel kezdte támogatni a mudzsáhidokat. Az erőszak egy idő után olyan méreteket kezdett ölteni az országban, hogy közel az afgán lakosság harmada elmenekült Afganisztánból.

Apámék mecsetébe ekkoriban sejkek és tudósok érkeztek, hogy a mecsetbeli közösséget arra buzdítsák, álljanak ki, harcoljanak lázadó muszlim testvéreik mellett. Például az egyik előadó, a palesztin Abdelláh Juszef Azám, aki egy igazi lázító volt, különösen nagy hatással volt apámra. Azám azért érkezett az Egyesült Államokba, hogy adományt gyűjtsön, hogy ellenzéki harcában közösséget toborozzon maga köré. Azám - akinek nem más volt az egyik legjobb tanítványa, mint a fiatal szaúd-arábiai közgazdaságtan hallgató, Oszáma Bin Laden, - egyenesen dzsihádot hirdetett.

hvg.hu: Hogyan működött a fanatizálás pszichológiája?

ZE: Bármilyen hihetetlenül is hangzik, azok, akik a hit nevében használják az erőszakot, szinte kivétel nélkül úgy gondolják, hogy harcukkal a jó ügyet, az igazságot szolgálják. Azért küzdenek, hogy az ő nézőpontjuk szerint jobb legyen az emberek élete. Az Iszlám Állam hívei is azt hiszik, hogy az Iszlám Állammal jót tesznek a térség lakóival. Persze mindez nem iszlám specifikus dolog, hiszen mindez más vallások nevében is ugyanúgy megtörtént a történelem során. Az emberek pedig szeretik azt érezni, hogy valami nagyszerűben, valami grandiózusban vesznek részt.

©

hvg.hu: Pontosan hogyan és mivel nyerték meg az apja muszlim közösségét a dzsihádra?

ZE: Például azzal, hogy történeteket meséltek a mudzsáhidok fantasztikus hőstetteiről. Egyfajta romantikus fényben tüntették fel őket, akiknek varázserejük van: nem ejt rajtuk sebet a szovjetek golyója, stb. Nagy erejük volt ezeknek a történeteknek, amelyek egyszerre voltak mesések és valóságosak. Apám úgy érezhette, a támogatásukkal, a hozzájuk való csatlakozással esélyt kap arra, hogy bebizonyítsa, hogy mennyire jó muszlim valójában, és mennyire hűséges Allah-hoz. Ha a családja ellenállása nem akadályozza meg benne, visszaköltözött volna Egyiptomba, hogy elmehessen harcolni Afganisztánba.

hvg.hu: Mindebből még mindig nem következik világosan, hogy miért lett az édesapja Meir Kahane rabbi, a Zsidó Védelmi Liga vezetőjének gyilkosa. Miért pont ő volt a célpont?

ZE: Amikor a szovjetek 1989-ben feladták a harcot Afganisztánban, ellenfél híján az amerikai csapatok is kivonultak. Így Afganisztán borzalmasan lepusztult állapotban maradt. A dzsihádisták pedig nagy ívű terveket kezdtek gyártani arról, hogy Afganisztánban alapítják meg a világ első muszlim államát, ami az iszlám jog törvényei szerint fog működni. Azámot közben ismeretlen tettesek a családjával együtt felrobbantották, de apámnak új mestere akadt az egyiptomi Vak Sejk személyében, aki Oszama Bin Láden egyik szövetségese volt, és azért érkezett az Egyesült Államokba, hogy egy nemzetközi dzsihád keretein belül visszafoglalják Afganisztánt, és leszámoljanak a zsidók uralmával Palesztina felett.

Apám az ő előadásait is hallgatta a vallási közösségben, és a Vak Sejk hatására az afgán kérdés mellett egyre többet foglalkozott a Palesztinában lakó muszlimok helyzetével, és kezdte egyre jobban felháborítani, hogy az Egyesült Államok támogatja Izraelt. Meir Kahane az arabok, a muszlimok elleni erőszak egyik legnagyobb szószólója és agitátora volt. 1985-ben szélsőségesen radikális és rasszista elképzelései miatt kitiltották az izraeli parlamentből. A Zsidó Védelmi Liga vezetőjeként számtalan olyan arabellenes terrorcselekmény fűződik a nevéhez, amelyben ártatlan civilek, nők és gyerekek haltak meg. Apám azt gondolta, ha megöli, jobb lesz a muszlimok élete. 1990. november 5-én apám végül a New York-i Marriot Hotelben nyakon lőtte.

hvg.hu: Oszáma Bin Láden nevét többször is említette. Ő a későbbiek során is fontos szerepet játszott az apja életében.

ZE: A gyilkosság után részben ő fizette apám ügyvédeinek költségét, és támogatta a családot, miután apám börtönbe került. A 9/11 után Oszáma Bin Láden rögzített egy videót, amiben azt mondta, hogy emlékezzetek mit tett a nagy hős, az apám, El-Sayyid Nosair.

hvg.hu: Hogy érinti az, amit a csütörtöki budapesti előadásában említett, hogy ma is találkozik olyanokkal, akik az édesapját  továbbra is hősként ünneplik?

ZE: Igen, vannak, akik még mindig hőstettként ünnepelik a Kahane rabbi elleni merényletet, vagy azt, hogy apám részt vett a World Trade Center elleni 1993-as bombatámadás megszervezésében. Szörnyű, hogy ilyenkor tulajdonképpen ártatlan emberek meggyilkolását ünnepelik. Többek közt azért írtam könyvet és tartok előadásokat világszerte a történetemről és az apámról, mert küzdeni szeretnék a békéért és az efféle elképzelések ellen. Tisztában vagyok azzal is, hogy akármit is mondok, vagy teszek, lesznek, akik az apám alapján fognak megítélni.

©

hvg.hu: Hogyan dolgozta fel az édesapja cselekedeteit, és mindazt, hogy az apja terrorizmusa tönkretette a gyerekkorát, és a családja életét?

ZE: Nagyon sokáig ragaszkodtam egy hamis képhez az apámmal kapcsolatban: a szerető, kedves, békés embert láttam benne, aki nem képes gyilkolni. Nehéz volt szembesülni azzal, hogy ki is volt valójában. Közben harag is volt bennem, mert a sajtó folyamatosan zaklatott bennünket, a családommal kénytelenek voltunk szegénységben élni és folyamatosan vándorolni. A szeretet keveredett a gyűlölettel, de ahogy egyre idősebb és érettebb lettem, és elkezdtem feldolgozni a történteket, rájöttem, hogy a negatív tapasztalatokat miként lehet pozitív energiává és erőforrássá változtatni. Hosszú és nehéz út volt, de a gyűlölet helyett végül a megbocsájtást választottam. 16 éves koromban találkoztam egy sortársammal, aki felnyitotta a szememet, és reményt adott, hogy megváltozhatok, hiába nevelt az apám engem is a gyűlöletre, nekem nem kell az ő mintáját követnem. Sokáig rajtam volt a kényszer, hogy az apám cselekedeteit valamiképp jóvá kell tennem. Ez a mai napig velem van, de sokat enyhült menet közben. Sokáig meg voltam róla győződve, de ma már nem hiszem, hogy a terrorizmus a véremben van.

hvg.hu: Ha jól tudom a vallását is megtagadta.

ZE: Egy vallásban sem tudok hinni, mert a vallások olyan isteneket alkottak, akik a cselekedeteink szerint megítélnek bennünket. Ezt nem tudom elfogadni. A békében és a választás szabadságában viszont hiszek. Én nem tartom idealizmusnak azt, hogy hiszünk abban, hogy a világ egy jobb hely lehet, és jobb emberek kerülhetnek hatalomra. Az ember bárhova születik a világon, bármilyen vallási közösségbe, bármilyen a bőrszíne, nem ismeri a gyűlöletet. Menet közben tanuljuk meg, hogy gyűlöljük azt, aki más, mint mi. A gyilkos gyűlöletet külön tanítani kell. Nem szabad bedőlnünk a hazugságnak, hogy gyűlölnünk kell.

Névjegy
Zak Ebrahim hétéves volt, amikor édesapja, El-Sayyid Nosair lelőtte Meir Kahane rabbit. Erről a történetről, saját életéről és tapasztalatairól írt könyvet A terrorista fia címmel. A kötet 2014-ben jelent meg magyarul. Zak „a béke egyik utazó nagyköveteként” hol a TED, hol pedig saját szervezésében járja a világot, és mindenütt a könyvhöz kapcsolódó előadásokat tart. Elmondása szerint mostanában főként a közel-keleti konfliktusok és a migránsválság problematikája foglalkoztatja. Mostanában járt például Svájcban, Japánban, Szingapúrban, Ausztráliában, Mexikóban. Csütörtök este a budapesti Átrium Film-Színházban tartott előadást a magyar közönségnek.