szerző:
Ligeti Léna

Képzeljük el, hogy Észtországban vagyunk, elsétálunk egy családi ház ablaka előtt, és egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy Bartók szól a nappaliban. Vagy esetleg Kodály. Paavo Järvi világjáró észt karmester úgy nőtt fel, hogy természetes volt számára a magyar zene közelsége. Január 12-13-14-én a Müpában vezényli a Budapesti Fesztiválzenekart. Interjú.

hvg.hu: A Huffington Post kritikusa egyszer azt írta: ha valaha is belefáradna a vezénylésbe, humoristaként még mindig nagy jövő állna Ön előtt. Kacérkodott már a gondolattal?

Paavo Järvi: Egy biztos: nevetés nélkül nem élet az élet!

hvg.hu: Ezek szerint vezénylés közben is humorizál.

P. J.: Naná! A zene tele van emberi gesztusokkal, aminek a humor is része. Használom is, amikor csak alkalmam adódik rá.

hvg.hu: Most a japán NHK-t vezeti, korábban az Orchestre de Paris zeneigazgatója volt. Van különbség egy európai, egy amerikai vagy egy ázsiai együttes között?

P. J.: Persze hogy van, ezek elő is jönnek zenélés közben, és nem csupán a kulturális különbségek miatt. Mindegyik zenekar visszatükrözi a saját országára jellemző személyiségjegyeket.

hvg.hu: Bárhol jár, sohasem téveszti szem (és szív) elől az észt zene népszerűsítését. Mitől olyan különleges az észt zenei hagyomány?

P. J.: Az észt zene zeneszerzőnként és korszakonként nagyon különböző, rendkívül szerteágazó és sokféle. Az észt zene nagyköveteként feladatomnak érzem, hogy megismertessem a világgal ennek a kis országnak a zenéjét és művészetét.

hvg.hu: Lát kapcsolatot a magyar és az észt zene között? Ha jól tudom, sokat tanult a magyar zenéről az édesapjától.

P. J.: Egyetlen közvetlen kapcsolat van a magyar és az észt zene között: mindkét ország nyelve a finnugor nyelvcsaládból származik, ami erős hasonlóságokat teremt. A magyar zene kisgyerek korom óta jelen van az életemben. Bartókot, Kodályt és sok más magyar szerzőt hallgattunk. A magyar zenével, sőt, magyar karmesterekkel nőttem fel.

hvg.hu: Januárban Budapesten vezényli az ugyancsak észt Erkki-Sven Tüür Ki szelet vet című darabját, ami magyarországi ősbemutató lesz. Miért fontos ez a mű?

P. J.: A darab az Orchestre de Paris (és részben a Bécsi Szimfonikusok) felkérésére született, amikor náluk voltam zeneigazgató. Én mutattam be Párizsban, így szinte a magaménak érzem. Erkki-Sven Tüür pedig közeli barátom és zenei szövetségesem.

©

hvg.hu: Az ősbemutató mellett két nagy orosz klasszikust is hoz magával a Müpába.

P. J.: Így van, Sosztakovics és Prokofjev mindketten kiváló orosz mesterek, és határozottan úgy érzem, hogy a három darab jól illik egymáshoz a műsorban.

hvg.hu: A koncertek szólistája a különleges hangú csellóművész, a norvég Truls Mørk lesz. Vele is baráti a viszonya?

P. J.: Rendszeresen zenélünk együtt Mørkkel. Évek óta, mit évek, évtizedek óta a partnerem! Ezen kívül jó barátom is, és sok közös felvételt készítettünk. Mindig örülök, ha lehetőségem nyílik vele muzsikálni.

hvg.hu: Említette, hogy a saját zenekara, az Észt Fesztiválzenekar létrehozásában Fischer Iván is inspirálta. Ezt hogy képzeljük el?

P. J.: Régóta nagyra becsülöm Fischer Iván munkásságát, különösen az ötleteit, és ahogy létrehozta a Budapesti Fesztiválzenekart. A Fesztiválzenekarban tovább él teremtőjének gondolata, és ez számomra nagyon vonzó. Részben az ő hatása is megmutatkozik abban, ahogyan az Észt Fesztiválzenekart létrehoztam.

hvg.hu: Távolról úgy tűnik, szeret közel lenni a természethez.

P. J.: Egy olyan ember számára, aki életének nagy részét repülőtereken és szállodákban tölti, a természetközeliség sajnos szinte megvalósíthatatlan. De minden alkalmat megragadok, hogy a természetben lehessek!

hvg.hu: Érezte már úgy, hogy inkább kikapcsolná az agyát, és nem foglalkozna zenével?

P. J.: Nem, olyan soha nincs, hogy távol szeretnék lenni a zenétől! Mindig maga a zene inspirál, nem keresek külső ihletforrást; mindig magából a kottából és a szerző ötleteiből táplálkozom.


Paavo Järvi
január 12-13-14-én vezényli a Budapesti Fesztiválzenekart a Müpában.