szerző:
hvg.hu

Három évig készült, több mint ötezer fénymásolt oldalt használtak fel a fesztiválkedvenc, különleges erotikus kisfilmhez.

A 22. Palm Springs International Shortfest-indulásakor, tavaly már írtunk Kőszegi Tamás The Copyist című alkotásáról, amely azóta félszáz egyéb hazai és nemzetközi fesztiválon turnézott sikerrel.  A film érdekessége, hogy egyedi kísérleti eljárással, egy filmkészítésre teljesen alkalmatlan eszközzel, fénymásolóval mutat be egy konkrét szeretkezést. A fénymásoló pásztázójának torzulásain keresztül (időnként a képek André Kertész híres Torzítás-sorozatát idézik) mutatja be a női testet és a szex közben átélt érzelmeket.

Atyai jó tanács: tönkreteszed a karriered

A rendező a kezdetekről azt írja blogjában, hogy néhány éve eszébe jutott, a fénymásoló maga is egy optikai rögzítő, miért is ne lehetne vele filmet készíteni? „Ami azonnal megfogott, az a sajátos rögzítési mód volt: a fénymásoló ahelyett, hogy egy pillanat alatt egy egész képet exponálna, mint egy hagyományos kamera, lassú, oldalirányú pásztázással halad előre. Ha pedig a tárgy ez alatt az idő alatt elmozdul, torz, dinamikus formákat kaphatunk. Az ötlet furcsa volt, de a potenciál ott rejlett benne, gondoltam, egy rövidfilmhez ez bőven elegendő. Lelkesen meg is osztottam tervemet édesapámmal, és a hatás nem is maradt el. Édesapám rám nézett, elkerekedett a szeme, és azt mondta: ez egy akkora baromság, hogy ha valami, hát ez tutira tönkrevágja a karrieredet.”

 

A rendező, ezek után „felelősségteljes, szófogadó fiúként” három évet szentelt az életéből a filmnek, annak ellenére, hogy annak első gyártási terve úgy nézett ki, hogy egy nap forgatás, egy fél nap pótforgatás, körülbelül egy hónap utómunka, és kész is.

Három nap alatt forgott a szexjelenet

Először tehát a forma volt meg, de lövésük sem volt, miről fognak filmet csinálni a fénymásolóval, de aztán adat magát a téma. „A futurista formanyelv egyértelműen érzelmek, érzések finom átadására tette alkalmassá a nagy, buta és büdös eszközt, és ezt a kontrasztot szerettük volna kihasználni. A fénymásolós szex egy meglehetősen klisés ötlet, de remekül megágyazott kis formanyelvünknek. Ráadásul hamar rájöttünk, hogy szegény néző agyát éppen eléggé leterheljük azzal, hogy fénymásolt képeket kell néznie, szóval jobban járunk, ha a történetet minél egyszerűbb szinten tartjuk.”

Nem nyomtatták papírra az összes jelenetet, az – ahogy a rendező fogalmaz – ökológiai katasztrófa lett volna, hanem hálózaton csatlakoztak az eszközre, és lehívták a belső memóriájából a digitális adatokat. A The Copyist végül egy hónapon át forgott, mivel ennyi ideig bérelték a fénymásolót. Ebből mindössze három teljes nap volt színészekkel, Valu Rebekával és Simon Attilával.

”A fénymásoló tetejéről az összes adagolót és fedelet leszereltük, hogy a puszta üveg maradjon. Bár nem terveztük a főhőst teljesen ráfektetni, a biztonság kedvéért több ponton megerősítettük strukturálisan… A forgatás nagy fegyelmet igényelt a színészektől. A forgatókönyvet 10-15 másodperces szakaszokra bontottuk, melyeken belül átlagosan 4-5 képet határoztunk meg. Először átbeszéltük és kitaláltuk a mozgásokat, leteszteltük a helyzeteket, és bevilágítottuk a jelenetet. Aztán a színészek körülbelül 20 percen át újra és újra eljátszották a kérdéses 4-5 snittet. Ez az elején annyit jelentett, hogy bemerevedtek egy-egy pozícióba, majd később egyre többet és többet mozogtak, aszerint, hogy hol járt a pásztázó… Ezzel a munkamódszerrel egészen nagy kontrollt tudtunk gyakorolni a képek felett, minden hajtincset, minden apró torzulást meglepően nagy pontossággal el tudtunk helyezni. Három forgatási nap alatt több mint 5 ezer képet rögzítettünk színészeinkről, ebből állt össze a film végleges snittlistája.”

Sajátos pornó-szinkron, mindenki nagy vidámságára

A film összes hangját is a géppel kellett létrehozniuk. „A fő problémát az adta, hogy miközben nyilván tudtuk, hogy a gép berregéseiből és a főszereplők hangjaiból fog a hangsáv összeállni, ennek kellett volna az érzelmeket is hordozni, mely normális esetben a filmzene feladata. Márpedig berregésből, nyikorgásból és csattogásból nem lesznek érzelmek, az fix.”

Három zeneszerzőt fogyasztottak el, míg végül rábukkantak Markos Levente zeneszerzőre, akivel Kőszegi egy koprodukciós film forgatásán ismerkedett meg. „Első perctől látszott, hogy nagyon tehetséges, ha elektronikus filmzenéről van szó, és már az első, 10 másodperces demóját hallva tudtam, közelebb kerültünk a megoldáshoz, mint az előző egy évben bármikor. A The Copyist zenéje szintetizátoralapú, de analóg, testetlen, nem köthető igazából hangszerhez, tele torzulásokkal, mechanikus zajokkal, elektronikus effektekkel.”

Első perctől tudták, hogy a színészek szex közben kiadott hangjai csak nagyon finoman, torzulva fognak megjelenni, de felvenni azért fel kellett őket. „Reményi László hangmérnökkel rögzítettük ezt a sajátos pornó-szinkront, mindenki nagy vidámságára.”

A film vágója Földeák Laura volt a hangért Császár Gábor hangmérnök felelt, aki egyénileg is nyert díjat, az utómunkákhoz Pataki Ági is segítséget nyújtott. A fesztiválozásban az alkotóknak Osvárt Andrea producer segített nekik.

A film vizuális világát már a tavaly júniusi világpremier előtt is nagy érdeklődés övezte, a Saatchi and Saatchi kiválasztotta a Hungarian New Directors Showcase egyik legjobb alkotásának, a 26 éves rendező pedig egy TED talk­ot is tartott már a témában.

A film független alkotás, a készítők semmilyen állami vagy egyetemi támogatást nem vettek igénybe, az összköltségvetés mindössze 100 ezer forint körüli összeg volt.

A film most már online is elérhető.