Szabó M. István
Szabó M. István
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A világ legsikeresebb sorozata azt a logikát követte, hogy nem a végeredmény fontos, hanem az úton levés, illetve annak ígérgetése, hogy a végső jutalom (a Vastrón) mindenki számára elérhető. Az, hogy a megtett utaknak volt-e értelme, nem került a mérlegre. Eddig.

„Még több szívszorító csavar, még több haláleset, még több árulás és csata” - írta az Entertaimnent Weekly – három éve, de akár ma is írhatta volna, elvégre a Magyarországon hétfőn este 20 órára bejelentett évadnyitó epizódjával útját folytató Trónok Harca (Game of Thrones, GoT) pontosan ezt ígéri.

Azt, hogy az elkövetkező hét hétben miként csavarodik tovább az eddig 60 részben zajló történet, még senki sem tudja (biztosan). Nem mintha újat mondanék vele, mert aki akár csak néhány lépés távolságból is követi a GoT misztikum-szériát, már nagy eséllyel kikockázgatta a hivatalos előzeteseket …

… melyekből – már azon túl, hogy a „minden eddiginél [ilyenebb és olyanabb] lesz” kritériumának megfelel  – voltaképpen nem tudunk meg semmi fontosat.

És ez így is van jól. A „Winter is coming” helyett  eljött az ideje a „The great war is here” mottónak, de amúgy most még csak tippelni lehet, mi vár ránk augusztus végéig. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy Jon Snow-t és Daenerys Targaryent egymás felé terelik az események, és hogy a Hét Királyságot most már tényleg fenyegetik az északi Falon túljutó Mások.  Az én további tippem például az, hogy miközben végre összefutnak a még életben lévő Starokok legalább egy érzelmes jelenet erejéig, a Lannistereknek idén végük lesz. Cerseinek - legalábbis a trónon – szerintem ez lesz az utolsó évada, míg a fakezű Jaime-t legfeljebb az amazon Brienne kegyei utáni újrázás mentheti majd meg a kárhozattól. Abban azonban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy - az egyébként általam a kezdetektől leginkább kedvelt epizodista Mini-Lannister - Tyrion megéli a 7. széria végét.

©

De ha teljesen máshogy alakul, akkor se leszek letörve.

A központi kérdés ugyanis szerintem inkább az, hogy lehet-e - és ha egyáltalán, akkor meddig lehet - még feljebb tolni a potmérőt. Lehet-e még tovább fokozni a csatajelenetek, árulások, zsigeri félelem és undor, illetve a pálfordulások intenzitását? Mert a feszültségteremtés és az egész grandiózum tavaly már tényleg elérte a maximumot. Miközben a filmgyártás legújabb kori idején a Gladiátor (2000) óta számtalan képzelt és valós történetben a legkülönfélébb technikai megoldással tette hiperrealistává vagy akár epikus méretű ideává a háborúskodást, ugyan  milyen csatajelenet lehet képes felülmúlni az előző évad utolsó előtti részében (Battle of the Bastard) bemutatott, Winterfell mezei csatát, amit a nézők az IMDb 10-es skáláján - több mint 140 ezren szavazva -  9,9-re értékeltek?

©

Ez a második évad, amit George RR Martin már nem írt meg előre, hanem teljes egészében David Benioff és D.B. Weiss kreálmánya. Továbbra is hibátlanul kell működnie, úgy, hogy a regényolvasókból generálódott fanatikusok is, az HBO, illetve a fájlmegosztókon keresztül bevonódott nézők is teljesen magukénak érezzék a történetet. (Hagyjuk most az álszent félrepillantgatásokat! A magyarországi nézők nagy része eddig is a torrentoldalakról lehúzott verziókon csüngve jutott hozzá a heti GoT-adagjához, azt pedig csak külön respektálni lehet, hogy az HBO ebből eddig nem csinált botrányt.)  A két ötletgazdán múlik, hogy a húrok további feszítésük ellenére e finomra hangolt hangszeren ezután is tökéletesen szólaljon meg.

Nem kérdés, hogy ez egyre nehezebb.

Ha a korai évadokban például volt is olyan epizód, melyben kicsit lötyögött a történet, ezt néhány, a látómezőbe tökéletesen komponált és pozícionált meztelen női mellel és/vagy átvágott torokkal (vagy más embertelen brutalitást mutató, szinte bűzlő képsorral) képes volt feledtetni. Csakhogy a széria növekvő népszerűségével érkező megfelelési kényszer e kisegítő eszközök bevethetőségét drasztikusan csökkentette. Megjelentek a különböző érdekvédők, az általuk jogosan vagy jogtalanul médiavisszhangot kapó kifogások, és a sorozat már nem tehette meg (?), hogy ezekre nem reagál. Ha nem is érvényesül teljesen a „mindent a nézőkért” filozófia, azt az HBO-nál is egyre inkább bekalkulálják, hogy a GoT több országban is amolyan GDP-bombává lett; márpedig az üzlet az üzlet, a nézői attitűd és (köz)ízlés pedig a sikeres termék további gyártásának komponense.

Nem misztifikálom túl a női test „indokolatlan mutogatása” vagy az „értelmetlen erőszak” hangoztatásának forgatókönyvre gyakorolt hatását, csak jelzem: az elvárás a „még-még-még” iránt sem csökken. Sőt; az idei évad első beharangozó videóját a publikálásától számított 24 óra alatt több mint 62 millióan nézték meg. Márpedig ez egyre vékonyabb jégre viszi Benioffot és Weisst. Emlékezzünk vissza: tulajdonképpen nézői kérésre támasztotta fel a sorozat a halálra szurkált Havas Jont, aki ennek megfelelően most már az egész GoT-saga főalakjaként menetel a végkifejlet felé - anélkül, hogy a halállal ténylegesen farkasszemet kellene néznie.

©

Nem volna jó, ha nem egyszeri eset volna az övé. Ha például valóban visszatérhetne az első évadban (látszólag?) lefejezett Ned Stark, vagy zombiként "éledne" újjá a korábban ugyancsak legyilkolt felesége, Catelyn. Mindkét verzió eléggé ismert konspirációs teória, és mivel a forrásuk nem ismert, még arra is van némi esély, hogy mindkettő bekövetkezzen. Kár volna túl sok kiírt figurát újra belekeverni az egyre szűkebb játéktéren zajló cselekménybe … Ugyanakkor attól mégiscsak hiányérzetünk támadna, ha mostantól egyenes úton vezetnének el minket az alkotók a mind tisztábban látható végjátékhoz. Vékony jég ez azért is, mert a GoT eddig zömmel azt a logikát követte, hogy nem a végeredmény a fontos, hanem az úton levés és az állandóan változó ígéretek harsogása arról, hogy mi lesz majd az út végén. Mindeközben az nincs soha a mérlegre téve, hogy az útnak valójában volt-e eddig értelme.

Nagy kérdés, hogy lehet-e úgy tovább ritkítani az előző évadban megnyesegetett fő cselekményszálakat, kiiktatni trónkövetelőket és bitorlókat a történetből, hogy az továbbra is titokzatos és kiszámíthatatlan maradjon. A Sárkányok anyja, Daenerys Targaryen uralma sem tűnik például megingathatónak. Khalesiként tanulékonynak és talpraesettnek bizonyult, és a sárkányai is túlnőttek játékos korszakukon, ideje hát a Makulátlanok gyalogosaival felálló hadsereget tökéletesíteni. Apropó: a sárkányok. Ugye, az lenne a logikus, hogy végül (de csakis a legeslegvégén) az egyre fiatalabb képet viselő jégarcú nagyúr serege ellen ők – a tűz a jég ellen - döntenék el a csatát?

©

Aki gyorsan át akarja futni, hogy mi is történt (illetve: hogy gyakorlatilag ki kivel és ki ellen szövetkezett, és hogy ki mindenki halt meg) az eddigi hat évad során, fussa át ezt a listát vagy töltse ki ezt a kvízjátékot. Aztán dőljön hátra, és ha előzetesen meg is fogalmazott várakozásokat, egyszerűen hagyja elfeledni, és engedje, hogy magával vigyék a képsorok. Az HBO az előzetesen kiadott közleményében azt írta, hogy „Lesz itt vízi csata a Greyjoyokkal, a Makulátlanok a Lannisterek ellen, és a dothraki seregről is megtudjuk, miért mondta Robert Baratheon, hogy csak egy bolond harcolna velük nyílt terepen”. Bárhogy is lesznek keverve, húzva, bogozva és nyiszálva az 50 és 90 perc közötti epizódokban e történet aktuális szálai, nem is kérdés, hogy beszélni aztán lesz miről.