Bodnár Zsolt
Bodnár Zsolt

Most már hivatalos: belebuktak A Setét Torony megfilmesítésébe, pedig Stephen King főműve a legújabb mozis szenzáció lehetett volna. Persze ez nem jelenti azt, hogy a westernt, a fantasyt és még számos műfajt keverő könyvek nem maradnak meg mesterműnek – a regénysorozat tapasztalt magyar fordítója saját legjobbjainak is tartja A Setét Torony köteteit, és azt is elárulta nekünk, miért zseniálisabb író King, mint amilyennek sokan tartják.

Megfilmesíthetetlen. Az elhivatott rajongói bázissal rendelkező könyvek, regényfolyamok, netán képregények rajongói előszeretettel dobálóznak ezzel a kifejezéssel, pedig A Gyűrűk Urától a Trónok harcáig már rengeteg esetben bebizonyosodott, hogy amennyiben értő kezekbe kerül egy megbecsült darab, akkor nincs lehetetlen. Bár a műfajilag még az említetteknél is kevésbé bekategorizálható A Setét Torony talán tényleg közelebb állt a megfilmesíthetetlenség felé, a bukás kulcsa inkább az értő kezeknél keresendő.

Az eredetileg hét kötetből álló sorozat (az 1982 és 2004 között megjelent hét könyvhöz 2012-ben írt egy „négy és feledik” történetet) filmadaptációjának ötlete először tíz éve vetődött fel komolyan, akkor J.J. Abrams játszott el a gondolattal, majd 2010-ben Ron Howard nevével próbálták eladni a több filmből és egy HBO-sorozatból álló csomagot, sikertelenül. Pedig ezek a projektek elméletben még nagyon jól hangzottak, csak épp egy stúdió sem merte bevállalni az óriási kockázatot.

Amikor 2015-ben bejelentették, hogy a blockbustermágnás forgatókönyvíró, Akiva Goldsman (Mindörökké Batman, Batman és Robin, Legenda vagyok, A Da Vinci-kód-sorozat) alapanyagából az Amerikában gyakorlatilag ismeretlen dán rendező, Nikolaj Arcel (Egy veszedelmes viszony) készíti el végül A Setét Torony-filmet, már nem lehetett túl sok jóra számítani. Bár adná magát, hogy egy tehetséges európai rendezőnél jó kezekben van egy ilyen kult-franchise, de az utóbbi években világossá vált: amikor egy nagy stúdió egy nem bejáratott hollywoodi arcra bíz egy ekkora projektet, akkor azt leginkább azért teszi, hogy könnyebben irányíthassa a folyamatokat – ezt a legutóbbi két Star Wars-film körüli balhénál (újraforgatások, rendezőkirúgások) jól megfigyelhettük.

De ahogy az kiderült, egy ilyen volumenű sagát nem lehet eredeti, kreatív filmesek nélkül vászonra vinni – A Setét Torony-mozi, ami a könyvektől független, az azokat nem ismerők számára készült, nézőbarátnak szánt alkotás üres, szürke, ötlettelen, súlytalan. Vagyis pont az ellenkezője Stephen King magnum opusának. A szélesebb körben leginkább horrorjairól (A ragyogás, Carrie, Az, Cujo) ismert King számos műfajban kipróbálta magát 44 éve tartó karrierje során, az utóbbi időben például a krimire állt rá, de ezt a műfaji sokszínűséget A Setét Toronnyal maxolta ki.

A feketébe öltözött ember a sivatagon át menekült, a harcos pedig követte.

Ennél ikonikusabb kezdőmondatot nehezebb találni a klasszikusoktól távol, a zsánerkönyvek polcaira száműzött irodalom történetében. A harcos (The Gunslinger) alcímű első kötet még csak egy nagy ígéret, a címbeli Torony még sehol, de az első mondatban már ott van az, ami minden jó fantasy ismérve: a jó és a rossz szembenállása. Roland vitéz a saját civilizációjának utolsó képviselője, névtelen nemezise pedig talán elvezeti őt a rejtélyes céljához. Hogy mire számíthat nyolc köteten át az olvasó, arra még King bevallott előképei sem készítenek fel: Tolkientől a Sergio Leone-westerneken és az Artúr király-legendákon át T.S. Eliotig és Asimovig elég széles az inspirációs paletta.

Emlékszem, hogy középiskolában még nevetség tárgya volt a régies hangzású cím (miért nem sötét?!), pedig elég kézenfekvő a magyarázat. „Már a legelső regényt is Robert Browning verse, a Roland vitéz a setét toronyhoz ért indítja, amit Tellér Gyula fordított magyarra, és mi is ehhez igazítottuk a címet” – meséli Bihari György, az első hét kötet, és még számos King-regény fordítója. „Egyébként szerintem jó választás volt, benne van az a hangulat, ami végigkíséri a sorozatot” – teszi hozzá.

Bihari még a hetvenes években, a katonaság alatt olvasta első King-könyvét: „Egyből megjegyeztem a nevét, nagyon megragadott. Nem sok fantasyt olvastam előtte, és a rá jellemző komoly, nyomasztó világ különösen megfogott katonakoromban”. Szerinte nagy hiba, hogy sokan nem tartják valódi irodalomnak Kinget, pedig nála jobban talán senki sem találja el az amerikai kisváros légkörét, ami pályája egyik leggyakrabban visszatérő eleme.

Bihari György
©

„Amikor ’88-ban elkezdtem könyveket fordítani, és odakerültem az Európa Kiadóhoz, a próbafordítás után egyből azzal indítottak, hogy vállalnék-e egy Kinget. Akkor már rajongója voltam, úgyhogy természetesen elfogadtam, azóta pedig összesen 19 kötetét fordítottam”. Amikor megkérdezem, melyik a kedvence, hirtelen vágja rá, hogy „mindegyik”, de egy kis unszolásra elárulja, hogy az Eluria nővérkéi című novella áll legközelebb a szívéhez, ami a Legendák című antológiában jelent meg, és A Setét Torony-sorozat legkorábbi történetét meséli el.

Amellett, hogy Stephen King és saját főművének is tartja a szériát Bihari, azt mondja, sosem tekintette munkának a King-fordításokat, mert olyan élvezetes volt elmerülni a világában. Fordításai népszerűségét talán az jelzi a legjobban, hogy bármelyik alkalommal, amikor nem őt kérték fel egy, A Setét Toronyhoz kapcsolódó fordításra, azonnal íródnak az ő bejáratott kifejezéseit hiányoló blogposztok és a Facebook-kommentek. A 2012-ben megjelent Átfúj a szél a kulcslyukon című köztes regényt a kiadóval való összetűzése miatt másra bízták.

Amikor elkezdte a fordítást, még írógép, papírkötegek és legalább húsz szótár vette körül, és egy háromszáz oldalas könyvön 3-4 hónapig is dolgozott. Ma, az internetnek hála leginkább csak az ujjai állapotától függ, hogy másfél vagy két hónapig kell egy ugyanekkora regénnyel foglalkoznia, mert szinte beszédsebességgel fordít. A gimnáziumban olaszt tanult, az angolt és a spanyolt viszont már önerőből sajátította el, szerencséjére azonban a megfelelő papírok hiánya nem okozott gondot a kezdeteknél: „Kegyelmi pillanat volt, a kádári világ már összeomlott, az új még nem épült ki, az ember egyszerűen odamehetett, hogy ő tud fordítani. Most már mindenféle papírokat, egyetemi végzettséget követelnek, amivel én bajban lennék, csak hát van mögöttem 130 könyv”.

Bihari György
©

Családjában egyébként benne van az írói véna, lánya novellái (amiket fantasy-Örkénynek titulál) nemrég egy ausztrál lapban jelentek meg, öccse és unokaöccse újságíró, feleségével pedig gyakran együtt dolgoznak. De miközben egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a hazai műfordítók, Bihari szerint esély sincs arra, hogy mondjuk, sztrájkoljanak: „az olvasókat és a kiadókat sem érdekli már annyira a minőség, ráadásul egy egyetemről kikerült angolszakos vagy egy nyelvtanár a feléért is elvállalja ugyanazt”.

Bár az általa fordított King-könyveket közül is többet adaptálták már (egyik kedvence A menekülő ember, amely Schwarzenegger-féle filmváltozata szerinte már olyan borzalmas, hogy ha elkapja a tévében, jókat szórakozik rajta), de most, A Setét Toronynál fordult elő először, hogy a forgalmazó megkereste őt, és engedélyt kért a fordításai felhasználásához. Ez persze nem meglepő, hiszen a párhuzamos univerzumokban játszódó eposzi történet világába az ő szavain keresztül szerettek bele a magyar rajongók – ahogy az sem véletlen, hogy legnagyobb példaképének A Gyűrűk Urát is fordító Göncz Árpádot tartja.

Nagy kár tehát, hogy egy ilyen nagy becsben tartott alkotást sikerült ennyire elbagatellizálni a nagyvásznon, de azért talán van még remény: az előrejelzések szerint még lehet ebből közönségsiker, hiszen mégiscsak Stephen Kingről, Matthew McConaugheyről, Idris Elbáról és egy vad látványt ígérő moziról van szó. Ha pedig sikerül legalább minimális profitot termelnie vele a stúdiónak, akkor talán jöhet az új film, jöhet a sorozat, és velük együtt – milyen csodás az instant reakciók kora! – jöhet az igazi rajongók kiszolgálása is. Addig viszont maradjunk a könyveknél.