Hercsel Adél
Hercsel Adél

Kétgyerekes anyuka nem mindennapi életúttal. Sikeres és megosztó rockzenész. Ott volt a Keletinél és támogatta a menekülteket, máskor meg koktélt szürcsölgetve, ölében gyermekével ül egy gumimatracon. "Engedetlennek", "fekete báránynak", "határokat átvágónak" tartja magát. Pásztor Annával, az Anna and The Barbies énekesnőjével beszélgettünk.

hvg.hu: Elképesztő kommentháború bontakozott ki, miután felkerült a képe a Facebookra, amelyen koktélt szürcsölgetve, ölében kisebbik gyermekével gumimatracon úszkál a medencében. Mi ez a felelőtlenség, egy anya ilyet nem csinál - írták egyesek zsigeri indulattal. Nem borult ki nagyon?

Pásztor Anna: Egyfelől nem jutott rá időm, hogy elolvassam a kommenteket, másrészt ebből a szempontból már edzett vagyok. Amikor nézed az űrfelvételeket, és látod a Szaturnusz körül lebegő sok kis követ, ami messziről nagyon szép, de közelről valójában törmelék. Van a Föld körül is egy ilyen kommentelő törmelék, akik oda vannak száműzve: markolják a kis billentyűzetüket, és tulajdonképpen a Facebook az egyetlen fórum az életükben, ahol ki tudják csepegtetni magukból a bánatukat. Nem csoda, hogy ezek után rendkívül támadóan, keserűen vagy egyenesen obszcén módon szólnak hozzá bármihez. Ez van, szokni kell, hogy a XXI. században az internet a dühöngőszoba.

Pásztor Anna
©

hvg.hu: Én kevésbé vagyok megengedő a kérdésben, mert a vélemény valóban legyen maximálisan szabad, ugyanakkor a műfaj személytelensége miatt kommentelés közben könnyű belecsúszni a másik bántalmazásába. Erről mi a véleménye?

P. A.: Szerintem a netes kommentelés egy jól működő pszichés pöcegödör. Szerintem ennek így kell működnie, mert különben szó szerint megölnék egymást az emberek. Persze, amúgy tényleg elképesztő, hogy mennyire kontroll, pont-vessző nélkül jön ki egyesekből az aktuális lelki állapotuk. Olyan ez, mint valami anarchikus, punk-rock együttlét. Egyébként, amikor beleolvasok a kommentekbe, mindig azt mondom, hűha, ezek után mi lenne, ha benézhetnénk a szobaajtók mögé, ha feltárulna a valóság. Tuti, hogy durva, Csehov- és Dosztojevszkij-regényekbe illő történetek.

hvg.hu: 6-os számú kórterem? Feljegyzések az egérlyukból?

P. A.: Igen-igen. Alapvetően hatalmas lelki nyomor van az országban, aminek csak egy-egy cseppje szivárog ki a kommentekben. Szóval a beszólogatós kommenteket inkább látom szomorúnak, idegesítőnek.

Névjegy

Pásztor Anna 1972-ben született Budapesten. New Yorkban Alvin Ailey neves táncintézetében, Magyarországon a Gór Nagy Mária Színitanodában tanult. A Károli Gáspár Református Egyetemen angol szakra járt. 2004 őszén testvérével, Sámuellel közösen megalapította az Anna and the Barbies együttest, amely azóta már kétszeres Fonogram-díjas. Gyermekei a három és fél éves Benjámin és a másfél éves Zoé.

Az Anna and the Barbies albumai: Passionfruit (2005), Medallion (2008), Gyáva forradalmár (2010), ÁNEM! (2012), Csillagokkal Álmodom (2013) Szabadesés (2014), Utópia (2017).

hvg.hu: És az emlegetett fotó a valóságot mutatja?

P. A.: A nagy kiborulást azért sem értettem, mert eddig is én voltam a rosszkislány, sőt az vagyok már több mint 40 éve. Könyörgöm, egy rockzenekarnak vagyok a rockénekesnője. Aperol Spritz van a kezemben, és délután háromkor nagyon kulturáltan úszkálok a kisbabámmal egy 50 centis medencében. Ha ez a baj, akkor gyertek, mesélek! Amúgy meg nem éltetek semmit? Sosem voltatok még házibuliban? Attól, hogy az ember gyereket szül, még nem fog meghalni, nem fog megszűnni nőnek, aktív elmebetegnek, szexuális lénynek, világmegváltó forradalmárnak lenni. Valószínűleg azok bántanak, akik úgy érzik, hogy nekik minderről le kellett mondaniuk. Amúgy örülök neki, hogy ez a kis valami ekkora port kavart, érdemes lenne nagyobb porokat kavarni. Múltkor, amikor a barátnőmmel bementünk az erotika shopba, és kint hagytuk a nagypapát a gyerekekkel, na, azt kellett volna lefotózni!

hvg.hu: Az igaz, hogy 2 éve nyáron, halálos fenyegetéseket kapott, miután megvédte a menekülteket?

P. A.: Amikor egyesek kimentek a Keletibe, hogy leköpdössék az alvó migráns gyerekeket, akkor én is felszólaltam, és azt mondtam, hogy a menekültek is emberek, tartsuk őket tiszteletben, ne bántsuk a nőket és a gyerekeket. Utána olyan üzeneteket kaptam, hogy el fognak jönni a következő koncertemre, és meg fognak ölni, mert hazaáruló vagyok. Azt is elmondták, hogy a kicsi gyerekeimet és a családom többi tagját hogyan fogják kinyírni. Akkor rendesen féltem, majd arra gondoltam, ha ez a sorsom, hát ez a sorsom. Végül abban maradtam magammal, hogy felesleges ezekbe a dolgokba belemenni, a felszínhez képest egészen más amplitúdójú dolgok vannak a háttérben, és ezeket nem biztos, hogy tökéletesen értem.

©

hvg.hu: Nem is szeretné érteni?

P. A.: Ha valami távol áll tőlem, az a politika, miközben elismerem, mint egy másik haknit.

hvg.hu: Másik hakni? Milyen értelemben?

P. A.: Igen. Egy olyan hakni, amit az én gyomrom nem vesz be. Amúgy szerintem az alapvető különbség a politikusok és a rockzenészek között, hogy a politikusok nem szexik. Ha rockzenésznek mész, sokkal több csajod lesz, vagy legalábbis kevesebbet kell fizetned értük.

hvg.hu: Ezt leírhatom?

P. A.: Persze! Üzenem a politikusoknak, hogy sosem késő, kezdjenek el gyúrni, és fogjanak gitárt a kezükbe! Szerintem attól sokkal hatalmasabbnak fogják magukat érezni, ha rajonganak értük a nők, mint attól, ha rengeteg pénzük van. Amúgy én nem azért nem politizálok, mert félek vagy ilyesmi, hanem mert annyira tojok az egészre.

hvg.hu: Ilyenkor is a rosszkislány szól Pásztor Annából? A rosszkislányság az ön számára pontosan mit jelent?

P. A.: Az engedetlen, a fekete bárány, a kísérletező, a határokat átvágó, a másfelé menő, az örök mást csináló. Én mindig máskor és máshol voltam, mint ahol aktuálisan lennem kellett volna. Mindig máskor éreztem mást, és tudom, hogy ezzel rohadtul nem vagyok egyedül. Például 28 éves koromig egy korty alkoholt sem ittam.

©

hvg.hu: Ennek mi volt az oka?

P. A.: Miközben tudtam, hogy ez lett volna az életem azon szakasza, amikor a fesztiválokon hányunk a tablettás bortól a haverokkal, engem ez egyszerűen nem érdekelt.

hvg.hu: Mit csinált, miközben mások buliztak?

P. A.: Hihetetlenül magának való ember tudok lenni. Ekkoriban elképesztően lepukkant helyeken, londoni lebujokban dolgoztam, felszolgáltam, táncoltam. A poklok poklát megjártam, mégis túléltem az elképesztő felvigyázásnak köszönhetően. A mai napig nagyon erős a kapcsolatunk Istennel, és bármekkora is a rock’n roll, szeretem kikérni az ő véleményét, és az ő kezébe adni az irányítást. Mindaz, ami érték bennem, amire büszke vagyok, amitől bármennyire is érdekes vagyok, az leginkább annak köszönhető, hogy megcsillan bennem Isten. Tudom, hogy nekem az Úr azt a feladatot adta, hogy hallelujázzam az életet, és ez a halleluja van a dalaimban.

hvg.hu: És az Úr támogatásával bepótolta, a mai napig kompenzálja a „kimaradt” bulizós éveket?

P. A.: Igen, utólag valóban elég sok mindent bepótoltam. Nyilván kétgyermekes anyukaként vissza kell venni a vehemenciából. A gyerekek születése előtt volt pár olyan év, amikor nagyon belecsaptunk a lecsóba, fesztiválról fesztiválra jártunk, és őrjöngve buliztunk. Ezt persze most sem akarom teljesen elengedni, de már nincs az a vak száguldás, mert átrendeződtek a prioritások. A mai napig rendszeresen elmegyünk apával és a haverokkal szórakozni, csak jobban meg kell szervezni a másnapokat. Ha reggel 6-ig buliztál, és a gyerek ébreszt reggel, a nagymamának pedig már mennie kell, nincs nyögés és vinnyogás, beveszed a fájdalomcsillapítót, és foglalkozol a gyerekeiddel. Ez ezzel jár.

©

hvg.hu: Nem igazán látok kivetnivalót abban, amikor egy szülő időnként másnaposan viszi a gyerekét bölcsödébe, óvodába, iskolába.

P. A.: Szerintem maradjunk annyiban, hogy Magyarországnak hétköznap reggel fél 7-kor piaszaga van. És ez nagyban segít a túlélésben.

hvg.hu: És mi a helyzet az extrém öltözködési stílusával? Bizonyos értelemben ez is túlélési stratégia?

P. A.: Valahol igen. Az egész onnan indul, hogy kislányként a viselkedésemben nagyon fiús voltam, állandóan a fiúkkal fociztam. A probléma akkor kezdődött, amikor nyolcadikban a fiúk lehívtak a focipályára, ahol nyolcan-tízen felsorakoztak, és közölték velem, hogy most azonnal válasszak, mert az osztályban már csak nekem nincs fiúm. Engem viszont egyáltalán nem izgatott ez az egész, ahogy az is rettenetesen feszélyezett, amikor gimi elsőben a lányok elkezdtek nagyon csajosan öltözködni: fenékvillantás, cicifelpakolás. Végül a legjobb barátnőmmel elmentünk az Andrássy úti Hajmeresztő szalonba. Úgy néztünk ki utána, mint két skorbutos, csomókban maradt csak hajunk. Másnap persze beküldtek az igazgatói irodába, és addig kellett kendőben iskolába járnunk, amíg ki nem nőtt a hajunk. Rettenetesen néztem ki, de végre jól éreztem magam.

©

hvg.hu: Azóta is megmaradt ez a kamaszos düh és a védekezés?

P. A.: Mivel a biológiai órám kamaszként azt mondta, hogy még nem szeretnék szexuálisan elérhetővé válni, ezt az öltözködésemmel is szerettem volna kifejezni. Így jöttek a kitűzők és a punk cuccok. Hamar rájöttem, hogy ez egy rendkívül kényelmes fedezék, ha egy ilyen vizuális rendszerrel elébe mész a támadásoknak, nem tudsz annyira sérülni. Koncert közben lecsúszik a sminkem, utána úgy nézek ki, mint egy szemetesláda, és azt mondod, hogy ronda vagyok? Hehe, tudom! Aztán ha azt látom, hogy valaki nem akar ütni, akkor kihámozom magam a jelmez mögül. Amikor másfél óráig készülődsz, és remegve felveszed a magas sarkút, és a legszebb ruhádat, majd valaki azt mondja, hogy nagy a hasad benne, vagy a korodhoz képest egész jól nézel ki, az olyan, mintha gyomorszájon vágnának. Nekem a mai napig kényes téma, hogy azt vajon hogyan fogják fogadni, ha nagyon szexi és gyönyörű nőnek akarok öltözni.

hvg.hu: Gondolom, a kényes témák leküzdésében sokat segít a biztos hátország. Fölszaladt a szemöldököm, amikor megtudtam, hogy a férje mérnök.

P. A.: Építőmérnök, egyébként billentyűs: egy időben tagja volt az Anna and the Barbiesnak. A gimiben ismerkedtünk meg, ő F-es volt, én C-s. Az egyetem után mérnöki karra ment, és Dubajban volt építőmérnök, ahonnan feladva a csilivili, jól fizető állását, hazajött miattam, mert odakint 3 napnál nem bírtam tovább. Itthon viszont nem talált értelmes munkát, ezért megpróbáltunk a zenélésből megélni. Amikor tizenkilencre lapot húzva gyereket vállaltunk, olyan templom egere szegények voltunk, mint a magyar zenészek 90%-a. Amikor terhes lettem, egy 9 négyzetméteres lyukban éltünk, de amint megszültem a babát, hirtelen minden elkezdett működni, berobbant a zenekar és a karrier. Egyszerre volt ijesztő élmény, és egyszerre volt hatalmas beteljesülés. A párom pedig közben főállású apa lett, de elkezdett pókerezni, hogy ne dilizzen be otthon a gyerekekkel. És mondtam neki, én rocker vagyok, te pókeres, egy-egy. Ő életem párja, életem szerelme, fantasztikus csávó. De ezt nem mondom sokszor, mert valakinek még kedve támadna lenyúlni. Ezt most mondom, hogy nagyon megverem, aki elviszi. Ezt is írd le, légyszi!