szerző:
Szegő Iván Miklós
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Aztán jöttek a bolsevikok, és tudjuk, mi lett belőle...

Majdnem napra pontosan száz évvel ezelőtt, szeptember 11-én Az Est című pesti lap Ostromállapot Pétervárott főcímmel jelent meg. Az alcímekből kiderült, hogy A bolsevikiek újabb forradalmat szerveznek és Kronstadt ismét Lenin híveinek kezében van.

Vagyis a szélsőbaloldali kommunisták már szeptemberben bázisuknak mondhatták Kronstadtot, a Pétervár közelében lévő erődöt, amely az orosz flotta egyik legfontosabb támaszpontja volt, és amely majd jelentős szerepet játszik majd az 1917. novemberi bolsevik hatalomátvételben. És ez az a Kronstadt, amelynek tengerészeit Lenin és Trockij megbízásából Tuhacsevszkij kommunista hadvezér fogja lemészárolni négy év múlva, 1921-ben. Az ottani matrózok és tisztjeik később ugyanis az ígéreteiket be nem tartó bolsevikok ellen is fellázadtak.

Szeptemberben nem is a bolsevikokkal volt a legtöbb gond…

Kornyilov
©

Mindez azért érdekes, mert 1917 szeptemberében nem is elsősorban Lenin bolsevikjai törtek a hatalom megszerzésére, hanem az a Kornyilov tábornok, aki pár héttel korábban lett az orosz hadsereg parancsnoka, és aki a februári forradalomban hatalomra jutott Ideiglenes Kormánnyal szemben a „jobboldali alternatívát” képviselte Oroszországban.

A bolsevikok júliusban próbálkoztak (hiába) a hatalomátvétellel, de sikerrel csak novemberben jártak. Látszik, hogy júliustól nagyjából kéthavonta igyekeztek megdönteni az Ideiglenes Kormányt és az időközben miniszterelnökké előlépő, antantpárti Kerenszkijt.

A világ legszabadabb állama?

Oroszországot ekkoriban a világ „legszabadabb” államának nevezte Lenin, a bolsevikok vezetője. Ám ez inkább azt jelentette, hogy az államhatalom végletesen meggyengült, az országot sztrájkok, parasztlázadások bénították meg, a katonaszökevények a hadsereget juttatták az összeomlás szélére az első világháború közepette – tehát valójában nem a szabadság, hanem az anarchia volt a helyzetre jellemzőbb kifejezés.

Az alapvető létfeltételek kerültek veszélybe a birodalomban. Lenin szociális demagógiája ezt használta ki. Theodore Dan szerint Lenin rájött: e helyzetben a frontról elszökő katonáknak békét, a fosztogató parasztoknak földet, a sztrájkoló munkásoknak pedig a gyárak kontrollját (egyfajta munkásönigazgatást) kell ígérni – ami azonban csak novemberben vezetett sikerhez.

©

Kornyilov szervezkedni kezd

Mindeközben az augusztusi lapok egyes hírei még Kornyilovról is azt állították, hogy Kerenszkijjel szemben ő legalább békét akar. Ennek ellentmond, hogy Kerenszkij helyett a tábornokot látta volna szívesebben a francia sajtó Oroszország élén. Az Echo de Paris azt írta szeptember elején, hogy Kornyilovot kéne „Oroszország korlátlan hatalmú diktátorává” kinevezni, különben megrendülnek a Pétervár előtti védelmi állások.

Ám Kornyilov tábornok nem volt népszerű a hadseregben, mivel kemény kézzel verte le a lázongásokat és büntette a katonaszökevényeket. Mivel az ország a kormányozhatatlanság szélére került, az ellenforradalmat képviselő Kornyilov elhatározta, hogy cselekedni fog. Szervezkedéséről már augusztus végén vészjósló hírek érkeztek. Az Est augusztus 31-ei száma szerint Kerenszkij így fogalmazott: „Az ideiglenes kormány őrködni fog a forradalom eredményei felett és nem fog tűrni semmiféle ellenforradalmi kísérletet.”

Ostromállapot Moszkvában

Amúgy augusztus végén már Moszkvában is ostromállapotot kellett hirdetni, mert az ott Kerenszkij által a kormány megerősítésére szervezett konferencia elleni tiltakozásul a bolsevikok „ismét nagy tüntetéseket rendeztek”, s összesen „120 ezer munkás sztrájkolt”, köztük az összes hadiüzem munkásai is.

A moszkvai konferencián Kerenszkij azt mondta: „több politikai párt gáncsolja az ideiglenes kormány működését”. A pénzvilág is egyre kevésbé bízott a kormányfőben: moszkvai „beszéde után a rubel árfolyama a londoni tőzsdén rohamosan esett”, a háború kitörése óta azon a héten vesztett a legtöbbet az értékéből az orosz pénz – írta Az Est augusztus 31-én.

©

Egyre magabiztosabb az antant

Szeptember elsején az antant hangvétele keményebbé vált a központi hatalmakkal, a németekkel és az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Egy hír szerint „Wilson nem áll szóba a német kormánnyal”, vagyis az amerikai elnök a pápa békejavaslatát is elutasította. Mementó-sorozatunkban már írtuk, hogy 1917-ben az antantnál fordulat ment végbe – a nyugati hatalmak békediktátumra és nem béketárgyalásokra készültek. Ez vészjósló volt Trianon előtt 3 évvel Magyarország számára is.

Ráadásul egy a szeptember 6-ai lapban elbújtatott hírben Az Est megírta: „Ezerháromszáz millió ember ellenünk.” Egy francia lap ugyanis megszámlálta „amaz országok lakosságát, a melyek hadban állnak a központi hatalmakkal. A számítás szerint több mint egy milliárd és háromszáz millió lelket képvisel az entente, legújabb szövetségeseivel együtt.” Ekkoriban, 1917-ben lépett a nyugati nagyhatalmakkal szövetségre vagy a korábbinál szorosabb együttműködésre Kína, Brazília, az USA, és Görögország, s csak az amerikai hadsereg 750 ezer főt tett ki.

Egyezkedés a japánokkal: francia gyarmatokat ajánlott volna Washington

Az amerikaiak szerepe azonban az európai frontokon ekkor még nem katonailag jelentős, mert a hadseregük részben kiképzés alatt állt. Erősebb volt az USA fellépése a diplomáciában. Szeptember 9-ei hírében Az Est így fogalmaz: „Francia gyarmatokat ígérnek Japánnak egy milliós hadseregért”.

Washington ugyanis ekkor már Japánnal tárgyalt, hogy a keleti fronton gyengülő Oroszország haderejét a távol-keleti szigetország csapataival erősítse meg: „az amerikai kormány reméli, hogy Franciaországot rá lehet majd bírni, hogy gyarmataiban Japánnak bizonyos engedményeket tegyen és ezzel meg lehet Japánt nyerni arra, hogy segítse Oroszországot.”

Végül is nem Franciaország, hanem Kína, pontosabban Mandzsúria kárára hagyják majd Japán érdekeit érvényesülni, erről novemberben fog az USA Tokióval megegyezni.

Kornyilov és a bolsevikok egyszerre aktivizálódtak

Közben egyre aggasztóbb hírek érkeztek Oroszországból: a bolsevikok vidéken zavargásokat szítottak, Kerenszkij és Kornyilov konfliktusa pedig a kormányzati főhatalom körül kezdett kibontakozni. Szeptember elsejei hír szerint Kerenszkij visszaállította a halálbüntetést Oroszországban és visszavonta az amnesztiát is.

Szeptember 2-ai hírek szerint százezren tüntettek Kerenszkij ellen Moszkvában, Szibéria autonómiát akart, s fokozódtak az élelmezési problémák is. Pár nap múlva újabb csapást mértek a németek az Ideiglenes Kormányra: Rigát elfoglalták a központi hatalmak – erről szeptember 5-én számolt be Az Est. (A háború során már másodszor történt ez meg, de ezúttal Kerenszkij számára kritikus pillanatban esett el a balti kikötőváros.)

Ellentmondásos hírek

Szeptember 11-étől még több és még ellentmondásosabb hír érkezik Kerenszkij és Kornyilov konfliktusáról. Csak a korabeli címeket idézzük fel: „Kerenszki kerekedik felül a Kornilovval való mérkőzésben”; „Téves hírek Kerenszki megöletéséről”; „A kozákok békítik Kerenszkit és Kornilovot”. Ezután arról lehet olvasni, hogy Kornyilov serege szétzüllik és Kerenszkij erélyesen lép fel a zendülő tábornok ellen.

©

Szeptember 14-én Az Est beszámol arról, hogy „Pétervár népe és helyőrsége Kerenszkivel tart”, miközben Kornyilov áll az ellenforradalom élén. Egyúttal azonban Kerenszkijről is mint diktátorról ír az újság. Mindebből látszik, hogy Oroszországban ekkorra már a demokratikus kormányzást sem Lenin, sem Kerenszkij, sem Kornyilov nem tudta vagy nem is akarta fenntartani. Hogy a három szereplő közül ki kerekedik felül, az a már Theodore Dan által említett tényezőkön múlott, vagyis, hogy a parasztok, a munkások és a katonák számára a bolsevikok ígértek a leggátlástalanabbul.

Kornyilov letartóztatása

A Kerenszkij–Kornyilov-összecsapást Kerenszkij nyerte. Szeptember 15-én Az Est szerint „Kerenszki már a győzelméről ad ki napiparancsot”. Majd ezt olvashatjuk az újságban: „Kornilov és Lukovszki haditörvényszék elé áll”, illetve „pétervári jelentés szerint a munkásügyi miniszter közölte, hogy a Kornilov-féle kaland végleg meghiúsult és a főhadiszállás megadta magát”.

Így Kornyilov és vezérkari főnöke, Lukovszkij tábornok „hajlandónak nyilatkozott a forradalmi törvényszék elé állani”, s ezután „ezer és ezer embert tartóztattak le”, köztük Kornyilovot is. (A tábornok a bolsevik hatalomátvétel után kiszabadult, de a hamarosan kibontakozó polgárháborúban, 1918-ban meghalt.)

Köztársaság lesz Oroszországból

Szilágyi Ákos és Krausz Tamás az Oroszország történetéről összeállított kronológiájukban úgy összegzik a Kornyilov-féle lázadást, hogy a monarchista tábornok ugyan lemondásra szólította fel a Kerenszkij-kormányt, de a Pétervár ellen küldött csapatait a munkások megállították. Kerenszkijék a tábornokot támogató miniszterek lemondása után, szeptember 14-én kikiáltották a köztársaságot. Ezt a kérészéletű államot és irányító testületét, a Direktóriumot hat héttel később, novemberben söpri majd el a bolsevikok akciója.