szerző:
Bicsérdi Ádám - Bodnár Zsolt
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A klasszikus tévésorozat helyett inkább összefüggő filmként értelmezhető visszatérő évad lett 2017 legnagyobb tévés eseménye, amely még az előzetes várakozásokat is bőven felülmúlta. A 18 részre bontott különös történet – szerintünk – 18 legemlékezetesebb momentumának felidézésével talán könnyebben átvészelhető lesz az élet Twin Peaks nélkül.

(A cikkben súlyos spoilerek következnek az új évadból)

Több mint egy hete ringatta örök, egyszerre nyugtalanító és andalító álomba a világ Twin Peaks-rajongóit David Lynch a visszatérő évad feltörhetetlen enigmának tűnő utolsó epizódjával. Azóta jobbnál jobb elméletek születtek arról, mit is akart érzékeltetni az évadot teljes felügyelete alatt tartó rendező az új történettel. Abban azonban szinte teljes a konszenzus, hogy az új szezon a várakozásokat kikerülve lett végül felejthetetlen emlék 2017-ből. Nem forradalmi megoldások, vagy történetmesélési truvájok miatt marad a televíziózás történetének egyik csúcsa a Twin Peaks: A visszatérés ami ebben a közel 18 órában történt, azt csakis a Twin Peaksszel magával lehet mérni, más összehasonlítgatás felesleges.

(Balról): Kyle MacLachlan, Laura Dern és David Lynch a Twin Peaksben
©

Mivel az eredeti sorozat főhőse, Dale Cooper (Kyle MacLachlan) a játékidő nagy részét más, kevésbé kifejező alakokban töltötte, sokkal nagyobb szerepe volt a visszatérésben David Lynch karakterének, Gordon Cole-nak, akinek egy viszonylag jelentéktelen párbeszéde jól mutatja a történet végtelen értelmezési lehetőségeit:

Albert: You've gone soft in your old age. (Elpuhultál öregkorodra.)
Gordon: Not where it counts, buddy. (Ott nem, ahol számít, cimbora.)

Így lesz egy, az idő múlásán merengő dialógusból egyszerre egy FBI-ügynök magabiztos állásfoglalása, egy péniszvicc és egy negyedik falat lebontó, önreflexív kijelentés. Gordon hiszi, hogy képes feltörni az ügyet. Lynch hiszi, hogy történetmesélésben még mindig a csúcson van. A humora pedig megvan mindkettőnek.

Ennek fényében tehát ezt a 18 pillanatot választottuk a Twin Peaks új évadából, a sorozat narratíváját követve (azt véletlenül sem mondanánk, hogy időrendben):

1. Az üvegdoboz és a bíbor tenger
(1. és 3. rész / egy New York-i raktárépületben)

Nem mondhatni, hogy sok időt vesztegetettek volna Lynch-ék a legújabb rejtélyek adagolásánál – a legelső, utólag kulcsfontosságúnak bizonyult jelenet az Óriással/Tűzoltóval már borzongató élmény volt. Sokkal nehezebb volt mit kezdeni a nyitóepizódban feltűnő óriás üvegdobozzal, és bár még most sem teljesen értjük, mit vétett a fiatal pár, hogy rájuk szabadult az ősgonosz, de a nagy jelenetszinkronizálási mánia mindenképpen a sorozat az egyik legemlékezetesebb pár percévé tette Sam és Tracey halálát. Figyeljük csak Naido mozdulatait az arctalan lényéhez képest.

2. "Hello-ooo-ooooo" – Mr. Jackpots
(3. és 11. rész / Las Vegas, Silver Mustang Casino)

Az első olyan jelenetre, amely igazán megvillantotta a Twin Peaks-univerzum bizarr humorát, egészen a harmadik részig kellett várni. Itt még úgy tűnt, a katatón állapotban ténfergő, Cooper ügynök-alteregó rövid geg lesz csak a filmben sorozatban, végül mégis az új évad nagy kedvencévé érett a következő epizódokban Dougie Jones.

A jellegzetes, jackpotokat megelőző „hellooooo” szállóigévé vált, ezt vésték fel a Twin Peaks-plakátokra, ezzel viccelődött hónapokig a Twitter, és még egy hamis előzetes is készült a poénból.

De nem a Twin Peaksről beszélnénk, ha ez a felhőtlen pillanat ne vegyült volna némi tragédiával és melankóliával később. A 11. részben Dougie a kaszinó bárjába visszatérve meghallja Angelo Badalamenti egyik, az eredeti sorozathoz írt dalát (Heartbreaking), hogy a következő pillanatban már Mr. Jackpots-ként hálálkodjon neki a korábban a kaszinóban gazdaggá tett nő.

Többszörösen megható pillanat ez: egyrészt Dougie/Cooper mintha „felébredne” a dal hatására, másrészt David Lynch a maga különös módján hódol ezzel a jelenettel Angelo Badalamentinek és Kyle MacLachlannek is. Ahogy a Dougie-t köszöntő nő fogalmaz: "Remélem tudják, milyen különleges emberrel vacsoráznak".

3. "Az út az én dharmám" – Wally Brando látogatóba érkezik
(4. rész / a Twin Peaks-i seriffhivatal előtt)

Már önmagában Michael Cera szerepeltetése egy jó poén volt az abszurd komédiától sosem idegenkedő Lynch-től, de az az egyetlen jelenet, amelyben Andy és Lucy fia feltűnik, bőven indokolja a cameót. Egyrészt mókás az általában vézna lúzereket játszó Cerát A vad című filmbeli Marlon Brandónak öltöztetve, másrészt például azt is tőle tudtuk meg, hova tűnt Harry S. Truman.

4. Dougie palacsintát reggelizik, de forró rá a kávé
(4. rész / Las Vegas, Rancho Rosa lakónegyed, Janey-E és Dougie lakása)

Színtiszta némafilmes komédia, a főszerepben Dougie-val és a neki asszisztáló Sonny Jimmel (Pierce Gagnon). Valójában ebben a jelenetben minden néző Sonny Jim módjára nevethetett szívből azon, hogy Lynch semmit sem vesztett olykor gyermeki humorérzékéből.

5. Dr. Amp / Dr. Jacoby aranyásója
(5. rész / Whitetail Peak hegy, Twin Peaks)

„Ássátok ki magatokat a szarból!” – várt valaki teleshop-reklámot és cifrábbnál cifrább dührohamokat zengő rádióműsort az eredeti sorozat szabadelvű pszichológusától, Dr. Jacobytól? Az időközben Dr. Amp néven alkotó Jacoby karakterével Lynch a poén mellett a jelen nyugati társadalmait is ügyesen figurázta ki. Mi mást mondhatnánk, már várjuk, mikor jelenik meg az első aranyásó a Twin Peaks tematikájú boltokban. (Plusz szállítási díj, utólagos csere nincs!)

6. Dougie Jones vs. Ike The Spike
(7. rész / a Lucky 7 Insurance irodaháza előtt, Las Vegas, Nevada)

Az egyik legtökéletesebb nevű karakterből, a törpenövésű bérgyilkos Ike „The Spike” Stadtlerből keveset láttunk, de az velős volt: első áldozatával egy bökővel végzett (és láthatóan szomorú lett, amikor az eldeformálódott), majd Dougie-nak már egy pisztollyal ment neki. Még jó, hogy az ösztönlény-állapotban lévő férfi profin leszerelte a támadót – persze csak a Kar segítségével, aki/ami az új szériában most nem egy táncoló törpe, hanem egy elektromos fa, egy agyszerű fejjel.

7. "This is the water" – a favágó hipnotizál
(8. rész / KPJK rádióstúdió, Új-Mexikó)

Ha kimondjuk, hogy nyolcadik rész, minden néző tudja, miről van szó. Atombomba, BOB a fekete golyóban, Laura Palmer az arany golyóban, Jó vs. Gonosz, Tűzoltó, fonográfot hallgató nő, benzinkút, fiatal pár, furcsa bogár. Ez a fekete-fehér avantgárd kisfilm nemcsak a különc sorozatepizódokról szóló cikkünket, de ezer és ezer más listát, esszét, elemzést is eredményezett, és bár vannak univerzálisan elfogadott teóriák (például, hogy a lány, akinek a szájába belemászik a bogár, a fiatal Sarah Palmer), vannak dolgok, amiket nem tudunk hova tenni, mégis csodálatosak. Például a két gyilkosság közt verset szavaló, Lincolnra hasonlító koszos favágó, akinek nem érdemes elaludni a hangjára.

8. Bobbyhoz eljut apja, Briggs őrmester rejtett üzenete
(9. rész / Twin Peaks)

Az új évadban főleg Bobby Briggs (Dana Ashbrook) szerepe okozhatott nagy meglepetést a rajongóknak, aki az eredeti sorozat rosszfiúja helyett ezúttal becsületes rendőrként tűnt fel. Sőt, kulcsszerepe lett végül abban, hogy apja, a titkos „Kék Rózsa”-eseteket Twin Peaksben vizsgáló Briggs őrmester küldetését beteljesítse, amikor megfejtette apja jövőnek küldött üzenetét. Egy család története ér itt körbe, a szemünk láttára.

9. Gordon belenéz a fekete örvénybe, Albert megmenti
(11. rész / 2240 Sycamore, Buckhorn, Dél-Dakota)

A két rutinos FBI-ügynök, Gordon Cole és Albert Rosenfield (Miguel Ferrer) közös jelenetei kivétel nélkül élményszámba mentek, azonban az, hogy a két karakter mennyire közel áll egymáshoz, igazán ebből a jelenetből derült ki. Cole-t már szinte elragadja a Fekete Barlangba vezető örvény, amikor Albert elhúzza őt a párhuzamos világba vezető átjáróról. Szavak nélkül is tökéletes karakterrajz ez a két ügynökről, még ha a jelenet egészen váratlan fordulattal is ér véget. És itt emlékezzünk meg a nagyszerű Miguel Ferrerről, aki már nem érhette meg a visszatérés premierét, pedig nagyon megérdemelte volna az ünneplést a teljesítményéért.

10. Bradley Mitchum álma, majd annak valóra válása
(11. rész / valahol a Las Vegas melletti sivatagban)

Az eleinte teljesen irrelevánsnak tűnő Mitchum-testvérek (Jim Belushi és Robert Knepper) hozták a rosszfiú-sztereotípiát a sorozatba, amelynek egészen a 11. részig nem volt különösebb jelentősége. Ott azonban már a két testvér dühös ébredése és közös reggelije iszonyú vicces, hogy aztán a Maffiózokat, a Hetediket és a Breaking Badet is idéző jelenetben csúcsosodjon ki szerepük a sorozatban.

11. A nagy szkander
(13. rész/ valahol Montanában)

Az is csak ebben az eszement történetben eshet meg, hogy egy alvilági konfliktus szkanderrel dől el. Persze nem egy sima szkanderrel, hiszen a gonosz Cooper nem csak fizikai, hanem pszichológiai nyomást is gyakorol ellenfelére. Ki szeretné hallani hasonló szituációban, hogy "a kezdő pozíció kényelmesebb"?

12. A Monica Bellucci-álom
(14. rész / Párizs)

"És tegnap éjjel újra Monica Belluccival álmodtam" – egyáltalán nem életszerűtlen szavak ezek, de Lynch természetesen talált rá módot, hogy egészen más jelentést adjon nekik. "Olyanok vagyunk, mint az álmodó, aki álmodik, majd benne él az álomban" – mondja a színésznő Gordon Cole-nak (vagy magának Lynch-nek?) egy párizsi kávézó előtt, megidézve a Tűz, jöjj velem! David Bowie-jelenetét. Az egyik legérdekesebb teória szerint Lynch ezzel az évaddal a valóság és az álom/fikció közti vonalat próbálta kiradírozni, és ennek az egyik kulcsmomentuma ez az álomjelenet, amelyben érdemes figyelni, ahogy többször a kamerába, vagyis magára a nézőre tekintenek a karakterek.

13. Tuskó Lady búcsúja
(15. rész / valahol Twin Peaksben)

Sejteni lehetett, hogy nehéz lesz elengedni a Twin Peaks-univerzum emblematikus arcát, Tuskó Ladyt, de Lynch ezt is elegánsan oldotta meg, egy megható telefonbeszélgetéssel.

A búcsú azért is volt fontos, mert a karaktert alakító Catherine E. Coulson élete és Twin Peaks-univerzum története több szálon keresztezte egymást. Coulson szerepelt Lynch korai kisfilmjeiben, a rendező ekkoriban találta ki neki a tuskós szerepet. Majd Coulson még a hetvenes években feleségül ment a később a sorozatban Pete Martellt alakító Jack Nance-hez. Az új évadban pedig mindketten posztumusz szerepet kaptak: Coulson már betegen, néhány héttel halála előtt forgatott le pár jelenetet, míg Nance a 17. részben tűnt fel, amikor a sorozat legelső részének jelenetét használta fel újra Lynch.

És még egy apróság a történethez: a visszatérő évad első részét Coulsonnak, a tizenötödiket karakterének, a tizenhetediket pedig Jack Nance-nek ajánlotta Lynch.

14. Ed ❤ Norma
(15. rész / Double R Diner, Twin Peaks)

Az egész visszatérés egyik legönfeledtebb pillanata, attól kezdve, ahogy a magát a szarból kiásó Nadine "felszabadítja" férjét, azon keresztül, hogy Lynch először játszadozik a nézővel, és elhiteti, hogy Norma még az üzleti partnerével van, odáig, ahogy a csukott szemmel ülő Ed vállára felkúsznak Norma kezei. A már-már csöpögős, pszeudo-szappanoperai hangnemből viszonylag keveset mentettek át a készítők az eredeti sorozatból, de ebben az Otis Redding által kísért jelenetben minden benne van.

15. "Én vagyok az FBI!"
(16. rész / egy Las Vegas-i kórházban)

Amire mindenki várt, a 16. részben bekövetkezett. Cooper (Kyle MacLachlan) tudatára ébredt, így a precíz, a természetfeletti erőkkel és a tibeti tanításokkal is közeli barátságot ápoló ügynök végre az új évadban is ereje teljében bukkant fel 25 év után.

„Csak remélni tudtam, hogy eltalálom a hangot. Annyira rég játszottam már az igazi Coopert. Szerencsére David (Lynch) ott volt, ha úgy éreztem, segítségre lenne szükségem. (…) Amikor visszanéztem a jelenetet, úgy éreztem, oké, ez működik. Elégedett voltam, azt kell mondjam” – árulta el az ominózus jelenetről Kyle MacLachlan.

16. Hutch és Chantal konfliktusa a lengyel könyvelővel
(16. rész / Las Vegas, Rancho Rosa lakónegyed)

Sabrina Sutherland, a sorozat egyik producere nyilatkozta a finálé után, hogy ez volt a legnehezebb jelenet a forgatáson, annyira sok nézőpontból vették fel, és annyi szereplőt kellett párhuzamosan mozgatni. A történet szempontjából pedig egy abszolút előzmény nélküli, tehát tökéletesen a sorozat miliőjébe passzoló momentum volt Hutch (Tim Roth) és Chantal (Jennifer Jason Leigh) halála, amit nyugodtan tekinthetünk egyfajta omázsnak is Tarantino felé. Nem elég, hogy a renitens rendező két kedvelt színészét láthatjuk itt, de a parkolós konfliktus is simán elmenne bármelyik Tarantino-filmbe.

17. Audrey újra táncol
(16. rész / Roadhouse, Twin Peaks)

Ha nyitva hagyott kérdésekről van szó, Audrey Horne karaktere elsők között juthat az eszünkbe. Az eredeti sorozat kedvelt szereplője a 12. részben tűnik fel először, de epizódokon keresztül csak a semmiből előbukkanó férjével, Charlie-val való veszekedéseit láthattuk, amíg végre sikerült rávennie, hogy elkísérje őt a Roadhouse-ba. Audrey egy Billy nevű férfit indult megkeresni, akiről azt álmodta, hogy "vérzik az orrából és a szájából" (amely leírás nagyon illik a börtönben ülő, ismeretlen, szóismétlő férfira), amikor a ceremóniamester váratlanul bejelentette a következő előadást: Audrey's Dance. Ez ugye megint elég negyedikfal-szerű, hiszen ez Angelo Badalamenti szerzeményének címe, ráadásul a tömeg is álomszerűen adja át a helyet a különös táncosnak. De a végső csavar mindent visz.

18. "Milyen évet írunk?"
(18. rész / a Palmer-ház, Twin Peaks)

Akárhogyan is tekintünk a fináléra, azt nem lehet elvitatni, hogy a hosszú autókázás (erre is van jelenetszinkron-teória) után érkező utolsó néhány perc színtiszta katarzis. A megnyilvánulásaiban már megint nem teljesen önmagára hasonlító Dale Cooper elviszi a finálé világában Carrie Page-ként élő Laura Palmert Twin Peaks-be, Palmerék házához, de meglepetésre nem Sarah nyit ajtót. Hanem Alice Tremond, aki nem is ismer semmilyen Palmert, a ház előző tulajdonosa is egy Mrs. Chalfont volt. (Két dolog: a ház tulaját az a nő játssza, aki a valóságban is abban a házban él, illetve a Tremond és Chalfont nevek a Black Lodge-ig vezetnek.)

Amikor Coop arról érdeklődik, milyen évet is írunk, Laura/Carrie arca egyre gondterheltebbé válik, Sarah kiáltása pedig már kiváltja azt a Laura-sikolyt, amit olyan jól ismerünk. Hogy mi is volt ez, arról hosszú oldalakon keresztül lehet olvasgatni, de úgy tűnik, a körforgás örök, bármilyen valóságban is járunk: Coopernek újra és újra meg kell mentenie Laura Palmert.