szerző:
Németh Róbert

1977. október 28-án jelent meg a Sex Pistols első és egyetlen stúdióalbuma.

Vannak dolgok, amik azon túl, hogy önmagukban is jelentős teljesítmények, túlmutatnak önmagukon. És nem csak úgy mutatnak túl, hogy saját művészeti águkban is többet jelentenek valami saját magában álló kiemelkedő dolognál, hanem jelentőségük messze továbbnyúlik a művészeti ág határain. Sőt, a művészeteken is. Korszakot határoznak meg. A divattól a szociológiáig, a közlésmódokig és a közéletig.

Ilyen, a világot átformáló, kulcsfontosságú műalkotás a Sex Pistols Never Mind The Bollocks, Here's The Sex Pistols című nagylemeze. A kultúrtörténet számos olyan alkotásának egyike, amikor az alkotó (vagy az alkotóközösség), mint egy szikra vagy egy fellobbanó láng, "egyetlen pillanatra" óriási fénnyel láthatóvá válik, mindent megvilágít, aztán rövid idő után, úgy ahogy jött, el is tűnik.

Ez persze túlzás, hiszen a Pistols tagjai - és a bajkeverő menedzser Malcolm McLaren, aki a New York-i művészközegből a 70-es évek derekán áthozta London utcáira a punkot - kifejezetten rövid közös alkotói időszakuk után nem tűntek el a semmiben, azonban zenekaruk mint fenomén, csak jött és ment. Végül is, ha úgy vesszük, csak hűek maradtak a no future narratívához: felmutattak egy gesztust, felforgatták a világot, megcsinálták a nagy rock and roll svindlit, majd elégették magukat. "A semmiből indul és visszatér, mint a lábnyomok a Holdon", ahogy Menyhárt Jenő énekli az Európa Kiadó M, avagy egy város című dalában.

©

A Sex Pistols 1975-ben alakult Londonban és összesen 2 és fél évig létezett. Steve Jones gitáros és Paul Cook korábban már együtt zenéltek egy Strand nevű zenekarban (a legenda szerint összelopkodták mindazt, amin zenéltek), egyébként pedig gyakran lógtak a formabontó divattervező, Vivienne Westwood londoni butikja körül - ahol amúgy több későbbi punk-kulcsfigura is - és ott ismerkedtek meg Malcolm McLarennel, aki később zenekaruk ideológus-menedzsere lett. A Pistols induló felállása 1975 augusztusára állt össze, ekkor került a zenekarba az akkor már egy ideje SEX néven futó butik körül őgyelgő John Lydon, aki a Johnny Rotten művésznevet kapta.

"Káoszban utazunk, nem zenében" - ezt Steve Jones nyilatkozta a New Musical Express első Pistols-cikkében, 1976-ban. Ez viszonylag sokat elmond a zenekar úgynevezett filozófiájáról. A Pistols ekkor már egyre többet koncertezett, az angol fiatalok pedig megtalálták maguknak a késő 70-es évek szürke és lepusztult és összességében rémes állapotban lévő Nagy-Britanniájában különös, mondhatni üde színfoltot jelentő szedett-vedett együttest, melynek környezetébe nem csak utcakölkök és művészképzős tinédzserek, hanem mindenféle leftfield holdkórosok, poszt-'68-asok, szituacionisták és anarchisták gyűltek.

Tényleg, mint a mesében, amerre jártak, zenekarok alakultak, Londonban többek közt a Clash, a Jam, és a Damned, Manchesterben a Warsaw, a későbbi Joy Division, Boltonban a Buzzcocks. A következő évről nem is beszélve, amikor felrobbant a punkbomba.

1976. október 8-án lemezszerződést írtak alá az EMI lemezkiadóval, melynek nyomán novemberben megjelent a zenekar első kislemeze, az Anarchy In The U.K. (ami egyébként nem az első angol punk-kiadvány volt, az a Damned-féle New Rose). A mézesheteknek azonban gyorsan vége szakadt, mert miután a zenekar és sleppje a Thames televízió Today című műsorában országos botrányt kavaró balhét csinált, az EMI dobta az együttest. Melybe egyébként nem sokkal később megérkezett a punk poszterfiúja, Sid Vicious, aki a "túlképzett" basszusgitárost, Glen Matlockot váltotta (Matlock szerette a Beatlest, erre nem volt mentség), gyakorlatilag a zenekar rajongói közül ugrott fel a színpadra. Ez maga volt a korszellem: nincs korlát a zenészek és a közönség között, és egy olyan fej ugrik be egy együttesbe, aki zenélni ugyan nem tud, de fazonnak aztán fazon.

"Innentől már semmi köze nem volt a dolognak a zenéhez. Az egész csak a szenzációhajhászásról és a botrányról szólt. Ekkortól ez már a Malcolm McLaren-sztori volt" - nyilatkozta Marco Pirroni gitáros, aki akkoriban a Siouxsie and The Bansheesben zenélt. Persze nem mintha addig a dolgok alakulását nem befolyásolta volna lényegesen a zavarkeltő ötletgyáros ténykedése.

'77 március 10-én újabb lemezszerződést kötött az együttes, ezúttal az A&M-lemezkiadóval (a papírokat teátrálisan a Buckingham- palota előtt írták alá). A cég irodáit az aláírás után a részeg zenekar szabályosan lerohanta, összetörték a vécét és zaklatták a dolgozókat. Ennyi természetesen dukál egy punkzenekar elköteleződése mellé. Na, nem pontosan: ezt követően, és az után, hogy a Johnny Rotten egy haverja életveszélyesen megfenyegette a kiadó igazgatóját, innen is repültek.

Két hónappal később a zenekar egy év alatt harmadik kiadói kontraktusát írta alá: ez alkalommal a Virgin Recordsszal. Már ennél a cégnél jött ki a második Pistols-kislemez, az ugyancsak emblematikus God Save The Queen - melynek kiadását rövid ideig hátráltatta, hogy a lemezgyárban a munkások, hallva a dal tartalmát ("Isten óvja a királynőt és a fasiszta kormányát" és így tovább), megtagadták a munkát.

A lemez végül május végén megjelent - éppen akkor, amikor II. Erzsébet uralkodása ezüstjubileumát ünnepelte. A Pistols-botrány a tetőfokára hágott: augusztus végén a zenekar, attól tartva, hogy számos helyről kitiltják majd őket, SPOTS (azaz Sex Pistols On Tour Secretly) néven indult koncertkörútra.

A most 40 éves nagylemezt 1977 tavaszán kezdte el felvenni a Sex Pistols - Sid Vicioust nem nagyon engedték be a stúdióba (ahol a munkát egyébként a korábban többek közt a Queennel és Pink Floyddal dolgozó Chris Thomas irányította; Johnny Rotten állítólag igen csúnyán nézett a szakemberre), helyette Steve Jones pengette fel a basszusgitár-szólamokat. Vicious játéka, a rocktörténetírás szerint csak a Bodies című számban hallható, ott is jó mélyre elrejtve.

Október 28-án aztán megjelent a Never Mind The Bollocks, Here's The Sex Pistols. A lemez, melynek dizájntörténeti jelentőségű sárga-fekete-rózsaszín borítóját a brit anarchista művész, Jamie Reid készítette, végső számsorrendjét maga az azóta milliárdossá lett cégvezető, Richard Branson rakta össze, és ő döntött arról is, hogy az összes korábban kiadott sikeres kislemezdal szerepeljen a lemezen. A lemezt több áruházlánc, például a Woolworth's bojkottálta, ahogyan a brit független televíziók és rádiók szervezete is. A lemezborítót tartalmazó posztereket a bollocks szó miatt a londoni rendőrség beszedette a Virgin lemezboltok kirakataiból. A konzervatívok árnyékkormányának oktatási minisztere egyenesen "az ország társadalmi romlásának szimptómájaként" definiálta az albumot.

Az album megjelenését követően, 1977 decemberében az együttes brit turnéra indult - ez volt a zenekar utolsó koncertkörútja hazai pályán teljes felállásában. A Sex Pistols történetének végét az 1978 elején induló amerikai turné hozta el. Az együttes tagjai nem kapták meg időben vízumaikat az amerikai hatóságoktól, ezért a turné egy része eleve kútba esett. Maradtak a déli államok, ahol többször is konfliktusba kerültek a közönséggel, miközben az akkorra súlyos heroinfüggő Sid Vicious rémes állapotba került, Rotten és a menedzser, McLaren pedig végletesen hátat fordítottak egymásnak, de az énekes amúgy is kivolt mindenkitől, aki csak élt és mozgott a közelében.

A Sex Pistols végül egy dicstelenül sikerült San Franciscó-i koncert után oszlott fel. A tagok szétszéledtek, s bár McLaren menedzser az énekessé előléptetett Sid Viciousszel, valamint Paul Cook dobossal és Steve Jones gitárossal még felvetette a Sinatra-féle My Way punkverzióját, majd Cookkal és Jonesszal Rio de Janieiróban felkeresték a nagy angliai vonatrablásról elhíresült Ronnie Biggset, hogy felvegyenek egy No One Is Innocent című számot, az együttes legközelebb csak 1996-ban lépett színpadra.

Akkor már persze Sid Vicious nélkül, aki 1979. február 1-én kábítószer-túladagolásban meghalt (Vicious barátnője, Nancy Spungen máig tisztázatlan körülmények között az előző év októberében meghalt, a gyilkossággal Vicioust vádolták, ám hogy valójában mi történt, azt a mai napig nem tudni). Johnny Rotten énekes, immár saját nevén, John Lydon, Public Image Limited néven alakított új zenekart, mely különböző felállásokban, számos kitűnő dallal és izgalmas lemezzel 1992-ig működött, majd 2009-ben újrakezdte.

A Sex Pistols 1996-ban összeállt, majd a következő években többször is koncertezett, 2008-ban fellépett a Szigeten - ahol egyébként Rotten/Lydon "új zenekara", a PIL is, 2010-ben.