szerző:
Németh Róbert

R.E.M., Man On The Moon. Hangban is, képben is nehezen felejthető. Sőt: sehogyan. Októberben jelent meg nagylemezen, ma 25 éve kislemezen.

"Elhiszed-e, hogy embert vittek a Holdra", kérdezi a dalban Michael Stipe, közben felugrik a mellélassító kamionra.

Ebben tulajdonképpen nincs semmi emberfeletti, mégis van abban a pillanatban, az egészben valami elképesztően epikus. Persze úgy, hogy közben megszólal a gitáros, Peter Buck szívhez szóló gitárszólója, ami elrepteti ezt a pillanatot valahová a szférákba. A legjobb popdalok legjobb pillanatai mindig elvisznek valahova, ahol az ilyen jegyzetek persze teljesen feleslegesek.

Ön is az MTV-n lógott a 90-es években?
Megvan ez a pillanat?

Biztos mindenkinek vannak olyan dalai, amiket tízszer visszateker a metrón (a buszon, a kocsiban, a repülőn, otthon, akárhol). A függőséget okozó számok tízes listája Pop, csajok, satöbbi-módra. 
Nekem például ez.

Az a lemez, amin a Man On The Moon szerepel, az R.E.M. Automatic For The People című albuma, a '90-es évek évek egyik közmegegyezésesen legfontosabb lemeze. És valószínűleg a '80-as évek eleje óta működő amerikai zenekar pályafutásának csúcsa. Úgy a teteje, hogy abban a hosszú monokróm pillanatban állt össze a minőség, a népszerűség, meg az a bizonyos nehezen megfogalmazható fontosság.


Ide kattintva eléri a Nyüzsi további cikkeit, azonnali véleményeket, érdekességeket, szórakoztató mémeket, gif-eket, videókat.