Lackfi János
Lackfi János

Történet a nyugdíjazott karatemesterről, aki valahol az agglomerációban megmenti a világot, azután mégsem.

Abban az időben, midőn a Rossmann drogériák fehér zománcfestéktől sterilen apotékai polcain a Holt-tengeri sóval dúsított, enyhén mósuszillatú, türkizkék Axe after shave-et felváltotta a diszkréten karamellizált mandulatejes araomaanyagú, bordó Axe férfiparfüm, élt egy érdemei elismerése mellett nyugalomba helyezett karatemester, Kalácska Rémusz, aki Világvége-szakkörre csődítette össze a Budapesttől nem messze elterülő árnyas település ülőmunkában és Cherokee dzsipeken való furikázásban meggörbedt, Diesel-farmert, Mango-topot és Converse-cipőt viselő lakóit.

- Ki fogunk halni, mert életképtelenek vagyunk! - kiáltotta Kalácska Rémusz, és az asztalra helyezett egy narancsot, mely narancs ékesen példázta égszínkék glóbuszunk forgásperimetriáját, s jelképezte mintegy annak elenyészően parányi és törékeny voltát is. A csuklókon izgatottan csörrentek a Doxa-karórák, a nyakakban megzizzentek a Swarowski-kristályok, de akadtak szép számban csendeskén himbáló, bőrszíjra függesztett kézműves-ékszerek, tűzzománc napocskák, holdacskák, szívecskék, és félénken koccantak a művelődési ház fém széklábaihoz a nagyszámú arany jegygyűrűk is.

- Elszakadtunk Föld-anyánktól, Hold-apánktól, Nap-fivérünktől és kicsiny húgainktól, a csillagoktól is! - nyilatkoztatta ki a próféta, aki a mendemondák szerint anyai ágon Ré napisten leszármazottja, egyik ük-ük-ük-üknagyapja Krisztussal bolyongott Szkítia szabad mezőin, egy másik déd-déd-déd nagyapja pedig Árpád vezérünk kengyele mellett futott, míg a nagytermészetű főrend pulykamérgében agyon nem ütötte egy esős napon, midőn a permetező égi áldás szálacskái oly illékonyan hulltak alá a levegőégből, mintha megannyi nyálas, színezüst kis pókfonalacskák lennének. Azt is rebesgették persze, hogy a karatemester faterja részeges párttitkár volt a helyi téesznél, ahol orvul teherbe ejtette a sokak férfiúi enyhülésére szolgáló, félkegyelmű Gizikét, harcművész pedig nem a francia idegenlégiónál lett belőle, miként magáról terjeszti, hanem a javítóintézetben, ahol megelégelte, hogy a nagyobb fiúk körében hölgypótlékként szolgáljon, és egy rongyosra olvasott keleti küzdősport-kézikönyv segítségével felküzdötte magát a Darwin uram kiókumlálta piramis latifundiumától annak zenitjéig.

- Kaszát, kapát a kézbe, amíg nem késő, mert becsapnak minket, ebben a narancsban ugyanis maga Szent-Györgyi Albert sem találna egy gramm C-vitamint! - rázta öklét a magyarok újdonsült fejedelme, Kalácska Romulusz Rémusz, akit a rég be nem fagyó Duna jegén ha királlyá nem is ütöttek, mindazonáltal igen tekintetes méltóságra vitte a világvége-hívők birodalmában, hol a tanáros szemüvegek, az Elsève-sminkek és őstermelői méhviasszal készült bio-pillagöndörítők fedezékéből megannyi lelkes tekintet tüzelt a római arcélű héroszra.

Új földet kell alapítani, mely közösségi tulajdonban van! Minden élet alapja az összefogódzás, az egyenlők egységbe forradása, az új hajnal felkent híveinek szellemi igazsággal teljes respublikája. Erőnk a Naptól legyen, lelkünk a Holdtól, szikrázásunk a csillagoktól. Ássuk fel a földet, és ültessünk bele krumplit! Együk a két kezünk verejtékének saras földalatti gyümölcsét, és ne a silány ipari tömeggazdálkodás által szájunkba csócsált méreggombócokat! A világhatalom felülről permetez butítógázzal, járjunk ezért kalapban, és bőrünket óvjuk a ráktól hosszúujjú Pierre Cardin-ingekkel! A jövő itt toporzékol a küszöbön, és felfalja fiainkat, ha nem vágunk a dolgok elébe!

Kalácska Romulusz Rémusz hívei valóban beruháztak vetőkrumplira, mely ősi magyar fajtaként a mezőgazdasági génbankban várta az idők pirkadását. A kapálást úgy osztották be, hogy mindenki rendes munkája, családi ügyei mellett végezhesse a köz érdekében jótékonyan kifejtendő, parasztromantikába ojtott tevékenységet. Ebből aztán csakhamar vita kerekedett, mert aki lejárt hajnalban kapálni vadonatúj, hengerelt acél Adidas-kapájával, azt a délutániak hiányolták, aki délidőben ért rá, azt senki se látta a kisujját mozdítani, felütötte fejét a vicsorgás, ökölrázás, egymásra mutogatás, minek következtében a krumpli elgazosodott, és amúgy is szűk esztendő lévén alig hozott annyi gumót, mint amennyit belévetettek.

A Világvége-szakkör nagy dérrel-dúrral feloszlott, Kalácska Romulusz Rémusznak nyoma veszett, bár a rossz nyelvek szerint az egyik szomszédos faluban él egy aranyláncos, Cherokee-dzsipes középvezető hölgy haciendájában, és csíkos boxeralsóban halássza ki az ősztájt előszeretettel hullongó rőtveres faleveleket a medence vizéből, míg férfiisten-testét bearanyozza a vénasszonyok nyara. Róma újraalapítása elmaradt, de ami késik, nem múlik, hiszen a pitypalattymadár is csak akkor jósolja nyár jöttét, ha a szomorúfüzek már elhányták barkáikat.