Hamvay Péter
Hamvay Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Szent László Kórház múlt vasárnap átadott, felújított onkológiáján kortárs művészek, például Nádler István, Konok Tamás, Szűts Miklós festményei, Nádas Péter fotói várják a betegeket egy különleges kezdeményezés nyomán.

„Önző szempontok vezettek” – mondta Váli Dezső festőművész, amikor arról beszél, hogy miért ajándékozta öt kiváló alkotását a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért Alapítványnak. Tudta, hogy festményei az alapítványt húsz éve létrehozó Bodoky György professzor által vezetett, megújult onkológiai osztály falait díszítik majd a pesti Szent László Kórházban. „Azt szeretném, hogy munkáimat minél többen lássák, minél többen használják” – indokolta Váli Dezső a HVG-nek, miért ajándékozta el eddig is sok művét különböző múzeumoknak. A professzor által indított kezdeményezés azonban „új utakat nyitott számomra” – tette hozzá a festőművész, aki igyekezett a védjegyének számító komor hangulatú alkotások közül a világ fényesebb oldalát mutató műveket választani.

A felújított onkológiai osztály folyosóján. Útmutató kezdeményezés
©

Olyan festményeket, amelyek illeszkednek a kórház teljesen felújított onkológiai osztályának légköréhez. A múlt vasárnap átadott épület olyan, mintha nem is egy magyarországi állami egészségügyi intézmény része lenne. Szinte nem is emlékeztet kórházra: az egyágyas, fürdőszobás kórtermeket, közösségi tereket a megszokott zöld és fehér helyett meleg pasztellszínekkel festették ki. De ami a leginkább szembetűnő, sőt szokatlan egy kórházban, hogy a folyosókon, az orvosi szobákban és a kezelőkben kortárs festők művei láthatók, akár egy tárlaton. Bár az elegánsabb magánklinikákon megszokott, hogy hangulatosnak vélt városképek, megnyugtatónak szánt tájképek függnek a betegágyak fölött, ezek általában „no name” alkotók egyedinek aligha mondható munkái. Az viszont példátlan, hogy a legjobb kortárs művészek alkotásaival díszítik a kórházi falakat.

Amikor a felújított épület már teljesen fel volt szerelve a megfelelő berendezésekkel, sőt a kezelőágyakat tabletekkel is ellátták, hogy a betegek a neten böngészhessenek, akkor lett szembeszökő, hogy a hatalmas, üres falakkal nem tudtak mit kezdeni. „Pedig tudományosan igazolt tény, hogy a terápia sikerességéhez hozzájárul a beteg környezete is” – szögezi le az egyetemi tanár. Ekkor határozta el, hogy felkér hatvan képzőművészt, ajándékozzanak képeket onkológiai osztálya számára. Bodoky professzor egyébként maga is kedveli a festészetet, van is néhány kortárs műve otthonában, apjától is örökölt néhány klasszikus alkotást, de nem tartja magát gyűjtőnek, és nem szenvedélye a kortárs festészet.

Ötlete megvalósításához Esterházy Péter egykori kezelőorvosaként a professzor elsőként az író özvegyétől kért segítséget. Esterházy Gitta pedig elsősorban a család képzőművész barátaihoz fordult, köztük Szűts Miklóshoz, az író egyik legközelebbi barátjához és feleségéhez, Vojnich Erzsébethez; valamint Nádler Istvánhoz, Megyik Jánoshoz, Czeizel Balázshoz, Bak Imréhez és még másokhoz.

Bodoky György. A művészet erejével
©

Első körben melléjük is állt legalább két tucat neves festőművész. Nádas Péter hat fotográfiáját adományozta az alapítványnak. „Esterházy Gitta soha nem kért tőlem semmit, de ha mindennap kérne, a kérése akkor is parancs lenne számomra” – mondja az író, aki az ezredforduló táján Berlinben és Gombosszegen készült, fényekkel, árnyékokkal, geometriai formákkal játszó, meditatív alkotásokat választott. „Ahol árnyék van, ott fény is van” – ad magyarázatot Nádas a válogatására. A képek nemcsak azért különösen értékesek, mert az író nagyította első példányok, hanem azért is, mert Nádas a közelmúltban teljes fotográfiai életművét közgyűjteménynek adományozta. Nem hiányozhat a falakról Banga Ferenc Egy nő című sorozatának néhány lapja sem, annál is inkább, mert az Esterházy Péter könyvéhez készített rajzok köré az író saját maga másolta le a regény szövegét.

Az ambuláns osztályra belépőket Szűts Miklós Repceföld című festménye fogadja. A vihar előtti vagy talán vihar utáni mezőt ábrázoló, borongós kép valahogy mégis kevésbé komor, mint a festő egyéb munkái, de ez is a lét örök kérdéseit boncolgatja. A koszorúmegváltásból befolyt összegből részben az Esterházy család finanszírozta az épület körül, a kórház hatalmas, ám elvadult kertjéből kiszakított – az íróról elnevezett – park létrehozását, ahol virágágyások, padok, szökőkút, apró sétány várja a betegeket.

Kezelés közben. Segíthet a környezet
©

A festmények másik részét az intézmény Einspach Gábor galériásnak köszönheti, aki édesanyja kezelőorvosaként ismerte meg Bodoky doktort, és azonnal elfogadta a felkérést. „Ilyen helyzetben a személyesség dominál, csak olyan festőket kerestem meg a kéréssel, akikhez szorosabb szálak fűznek” – magyarázza a galériás.

Kiderült, hogy a felkért hatvan alkotó közül csupán egyetlen mondott nemet. Volt, akinek a gyász feldolgozásában, volt, akinek saját betegségének vagy halálfélelmének legyőzésben segített az adakozás. „A festészet gyógyít, hiszen az egyik lehetséges út a boldogság felé” – adja meg a válaszát saját gesztusára Konok Tamás, akinek három alkotása a könyvtárban kapott helyet.

Nem csak művészek, gyűjtők is adományoztak. Einspach Gáboron kívül Küllői Péter, a súlyosan beteg gyermekek számára terápiás táborokat szervező Bátor Tábor Alapítvány elnöke is ajándékozott néhányat a saját tulajdonában lévő festmények közül a Bodoky György által létrehozott alapítványnak. Lesz még dolguk, hiszen a 106 festményből a betegszobákba már nem jutott, és még legalább ugyanennyit el tudnának helyezni. A megnyitó hangulatából – amelyre művészeket is meghívtak – azonban úgy tűnik, aligha maradnak sokáig festmények nélkül a ma még üres falak.