szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nem, nem tévedés, nem is névazonosságról van szó, hanem a XX. század egyik legnagyobb politikusának nem annyira közismert munkásságáról.

Aranyhalas tó Chartwellben – eladó

Vesztes csatának köszönhette, nyertes csatához hasonlította a festést Winston Churchill. Az 1915-ös sikertelen gallipoli partraszállás után a kudarcért felelős politikus távozni kényszerült a kormányból. A negyvenéves Churchill hamarosan a festésben találta meg depressziója ellenszerét: a következő majd' ötven év során ötszáznál is több képet készített. Életművének utolsó – 1962-ben, a chartwelli családi házhoz tartozó, aranyhalas tóról készített – darabját a jövő héten árverezi a londoni Sotheby's aukciósház. A képet Churchill egykori idegenlégiós testőrének, Edmund Murray őrmesternek ajándékozta hálából, amiért 1950-től haláláig, tizenöt éven át szolgálta, előkészítette ecseteit, cipelte állványát, és fényképezett számára festői „alapanyagot”. A kép nagyobb változatát, amelyet Churchill a lányának ajándékozott, 2014-ben, rekordáron, 635 millió forintnyi fontért árverezte el a Sotheby's.

©

Téli napsütés – díjnyertes

Boldog volt Churchill, amikor 1920-ban egy Charles Morin nevű amatőr festő öt képét kiállították a párizsi Galerie Druet-ben, az illető Téli napsütés című műve első díjat nyert, és négy képe, 30 fontos darabáron, el is kelt. Az álnév ugyanis magát Churchillt rejtette. A nyertes tájkép legkedvesebb helyszínét ábrázolja, az 1922-ben, Chartwellben megvásárolt, hatalmas birtokon álló, viktoriánus házat, amely ma múzeumként működik. Churchill a rendkívüli tiszteletbeli akadémikus címet is álnéven érdemelte ki, a Királyi Művészeti Akadémiához 1947-ben, Mr. Winterként küldött képeiért.

©

Marrákes – elnöki

Egyetlen képet festett Churchill a második világháború alatt: miután 1943-ban Casablancában tárgyalt Roosevelt amerikai elnökkel, elvitte Marrákesbe, hogy megmutassa neki a naplementét, háttérben az Atlasz hegység hófödte csúcsával. Churchill ezután még egy napot maradt, hogy megfesse a látványt. A Szahara Párizsába, ahogy ő nevezte, később is gyakran visszatért alkotni. Marrákest ábrázolta az a kép is, amelyet barátjának, Trumannak küldött 1951-ben, és amelyet az egykori amerikai elnök legbecsesebb hagyatékaként említett halála előtt.

©

Rózsatanulmány – személyes

Házi kedvencként malacokat tartott Churchill a chartwelli birtokon, aranyhalait rituálisan járt etetni a napi meditálás helyszínéül szolgáló, maga építette halastóhoz, de ő maga emelte a lepkeházat és a festőstúdiót is. Saját kezűleg ültetett rózsáival, tulipánjaival, nárciszaival is elkápráztatta vendégeit, Charlie Chaplint, Albert Einsteint vagy az 1951-ben náluk megfordult Vivien Leigh-t. Az Oscar-díjas színésznőt a találkozó után egy bensőséges atmoszférájú olajképével lepte meg: egy színpompás rózsacsokorral.

©

Önarckép – ritka

Kalapban, köpenyben és az elmaradhatatlan szivarral a szájában festette képeit Churchill. Ezzel szemben korai, 1920-as önarcképén állandó „kísérői” nélkül látható, kezében palettával. A Cézanne, Monet és Turner inspirálta tájképei mellett ritkán készített portrét. Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett alkotó szenvedélyéről könyvet is írt 1948-ban, a Festés mint időtöltés címmel, amelyben barátjának és megmentőjének nevezte az alkotási folyamatot. A szakértők által valódi művészi tehetségnek tartott államférfi képei megtalálhatók II. Erzsébet királynő magángyűjteményében, a londoni Tate Galéria és a New York-i Metropolitan Múzeum állandó tárlatán is.

©