szerző:
Dubrovszki Dániel

Vannak műfajok, amelyek jól jártak az internetkorszak fogyasztási szokásaival, de a szépirodalom egészen biztosan nem tartozik ezek közé. Ezért is nagy meglepetés, hogy 2017 egyik legtöbbet osztott és vitatott internetes tartalma egy semmiből feltűnő írónő viszonylag hosszú novellája lett.

Amikor Kristen Roupenian Cat Person (Macskás férfi) című elbeszélése december 11-én megjelent a New Yorker magazinban, az addig ismeretlen szerző számára már az is nagy siker lehetett, hogy bekerült a patinás kulturális-politikai hetilapba. Arra viszont sem az írónő, sem a lap nem számított, hogy az írás a következő napokban magasan a legolvasottabb szöveg lesz az amerikai közösségi médiában, a nagy lapok sorra közlik róla az elemzéseket, a szerzőt a New York Times már aznap meginterjúvolja, a Telegraph például Randizni a Cat Person korában címmel közöl cikket, a fórumok, mikroblogok és kommentszekciók pedig mindenhol a róla szóló vitákkal lesznek tele.

A hájp végül odáig fokozódott, hogy Roupenian első, egyelőre nem létező könyvének (amely a tervek szerint egy hasonló témákat boncolgató novellagyűjtemény lesz) jogait egy kiadó 1,2 millió dollárért vásárolta meg néhány napos licitálást követően.

Mindenki érintett

A siker receptje egyszerűen az, hogy a novella valami olyanról szól, amelyhez szinte mindenki viszonyulni fog valahogy. A történet röviden: Margot, a 20 éves egyetemista lány egy művészmoziban dolgozik, ahol megismerkedik az idősebb, kissé titokzatos, intelligens, ám félszeg férfival, Roberttel. Előbb az interneten flörtölnek és folytatnak nem túl tartalmas beszélgetéseket, aztán élőben is újra találkoznak. Bár a férfi igazán sosem tetszik neki, például túl kövérnek tartja, és nem is értik meg egymást túl jól, Margot némi alkohol után mégis felmegy a lakására.

A szex kifejezetten kínos, kellemetlen élmény lesz a lány számára, aki itt dönti el, hogy véget vet a kapcsolatnak. Ám sokáig nem tudja, hogyan utasítsa vissza a továbbra is szerelmes üzeneteket küldözgető Robertet, míg végül a kollégiumi szobatársnője írja meg helyette a lezáró sms-t. Robert elég nehezen viseli az elutasítást, egyre sértettebb, bunkóbb üzenetekkel bombázza a lányt, és talán követi is egy bárba.

Képünk illusztráció
©

A szöveg mind tartalmában, mind megfogalmazásmódjában annyira hétköznapi, hogy az olvasók közül sokan konkrétan azt hitték, nem is egy novelláról, hanem valóságos történetről van szó. Ennél is sokatmondóbb, hogy akik nem hiszik ezt, azok is gyakorlatilag olyan hangnemben beszélgetnek róla, mintha az események velük vagy egy ismerősükkel történtek volna meg. Azaz a lényeg szinte egyáltalán nem a szöveg esztétikai értéke, hanem az ábrázolt élethelyzet, problémák, attitűdök stb. körülötti vita.

Feltűnően különböző értékelés nőktől, illetve férfiaktól

A másik szembetűnő dolog a novella fogadtatásával kapcsolatban, ahogyan lakmuszpapírként választja ketté a női és a férfi olvasók reakcióit. A férfiak között a leggyakoribb vélemény a „gyenge írás, nem értem, mi benne olyan különleges” volt, de feltűnt a férfiak azon hányada is (hozzászólásaikat ez a Twitter-oldal gyűjtötte össze), akiket kifejezetten sértve érintett az ügyetlen, kövér, lesajnált Robert ábrázolása, és úgy érezték, a lány tisztességtelenül bánt vele.

A nők ezzel szemben egymás után írták az „igen, ez az életem, velem is megtörtént majdnem pont így” jellegű posztokat. A legtöbb (nők által írt) publicisztika a szöveg sikerét a metoo-jelenséggel is összeköti. Bár a Cat Personben nem történik erőszak vagy zaklatás, az láthatóan nem véletlen, hogy egy nő számára kellemetlen szexuális viszony dinamikájáról szóló történet éppen most tudott ilyen nagyot menni.

©

Ezt a legjobban az olyan értelmezések foglalják össze, mint ez vagy ez, amelyek szerint a Cat Person az „udvariassági szexről” szól, az olyan szexről, amelyet „a nők nem akarnak, mégis részt vesznek benne”. Ezen írások szerint a nők szocializációja olyan, hogy életük jó részében még mindig úgy élnek szexuális életet, hogy nincsenek tisztában a saját testükkel, vágyaikkal, igényeikkel, illetve azt sokszor alávetik a partnerük akaratának vagy a társadalmi elvárásoknak, emiatt az élvezet legfeljebb másodlagos lesz.

Margot nem akarja megbántani Robertet, ezért lefekszik vele, majd egy ideig fél visszautasítani, a megoldás mégsem lesz egyikük számára sem kielégítő. A Metro szerzője szerint „a nők is akarják a szexet, viszont legtöbbször nem akkor és úgy kapják meg, ahogy szeretnék”. Sok beszámoló szerint nőként idő és tapasztalat kell hozzá, hogy az ilyen jellegű szexre megtanuljunk nemet mondani. Ella Dawson feminista blogger szerint a nőknek az ezzel kapcsolatos tudatosságot kell kifejleszteni magukban, hogy kiiktassák a „rossz szexet” az életükből.

Az ideális kép és a valóság

Ezen kívül az egész szöveg nagyon határozottan a női perspektíváról szól. Nem csak arról van szó, hogy Margot az elbeszélő, de a cselekményben is minden bizonytalanságával együtt nála van a kontroll. A két szereplő viszonyában a döntéseket mindvégig ő hozza meg, a férfi gyengesége átlátszó és egyértelmű, próbálkozásait, vonzalomkeltő technikáit a címzett szemszögéből, azaz jórészt célt tévesztettnek, kétségbeesettnek látjuk.

Ami Robertben Margot számára bármennyire is vonzó, az csakis a saját találgatásai, projekciói egy olyan férfiről, akiről például még az sem derül ki, hogy mivel foglalkozik (az is csak a végén, hogy hány éves), esetleg az arról való fantáziálás, hogy ő maga mennyire vonzó lehet a férfi számára.

A szerző, Kristen Roupenian interjújában is ezt az aspektust hangsúlyozza leginkább: szerinte a szöveg elsősorban azt írja le, ahogy az ismerkedés korai szakaszában a másikra rávetített ideális kép felülírja a valóságot. Robertről szinte semmilyen konkrétumot nem tudunk: ami mégis a felszínre kerül, az csakis zavaró lesz. Vetítések, félreértések, sértődések, társadalmi elvárások, kínos szex: egy szokványos rossz randi története 2017-ben.

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!