Szentgyörgyi Rita
Szentgyörgyi Rita

Feuer Yvette színész-bohóc-drámapedagógus, sokoldalú művész. "Nem autoriter, de maximalista", ahogy mondja magáról, és mindenki iránt elkötelezett, akit elnyomnak, és aki ellen rasszista hangulatot szítanak. Élete egyik legszebb dicséretét a Central Parkban kapta. Interjú.

hvg.hu: A bohóclét végigkíséri a pályáját. Már gyerekként is elbűvölte a cirkusz, a clownok világa?

Feuer Yvette: Fiatal felnőtt koromban tetszett meg a bohócművészet mint világlátás, közlési mód. A bohóclét titka egy nagyfokú esendőség és közösségteremtési vágy. Nagy hatással volt rám, amikor Dániában, egy kizárólag női tematikájú színházi fesztiválon láttam az ausztrál bohóc-pantomimes Nola Rae-t és Gardi Hutter svájci bohócot. Ezután kezdtem el foglalkozni a műfajjal a Piros Orr Bohócdoktoroknál, aztán Amerikában. Életem egyik legszebb dicséretét a Central Parkban kaptam. A partneremmel egy negyvenperces műsort adtunk elő. Odajött hozzám egy férfi, és azt mondta: tudom-e, hogy Fellini feleségére, Giulietta Masinára emlékeztetem.

©

hvg.hu: A hazai független színházi élet krémjénél kezdte a szakmát. Nehezen viseli a betagozódást egy olyan közösségbe, amelyiknek nem ön a hajtómotorja?

F. Y.: Az Arvisurától akkor jöttem el, amikor felbomlott a társulat, és egy korszak véget ért. A Krétakörben nehézzé vált egy idő után nekem, de előtte imádtam – és most is nagyon szeretem és tisztelem Schilling Árpádot. A Bohócok a Láthatáront én alapítottam, de kollaboratívan fejlesztjük a darabokat. Demokratikus, egyenrangú viszony kialakítására törekszem azzal együtt, hogy sokszor én vagyok az ötletgazda, és bizonyos döntéseket nekem kell meghozni. Nem vagyok autoriter, csak maximalista.

hvg.hu: Veszélyes terepeken is folytatott „bohócszolgálatot”, New Orleans hurrikán sújtotta területein, aztán Koszovóban. A segítő szándék felülírja a félelmeit?

F. Y.: Három hétig turnéztunk a Balkánon. Pristinában a híd egyik oldalán voltak a szerbek, a másikon az albánok. A szerb kísérőnk attól félt az albán oldalon, hogy lelövik. Én a naivak létezésével nem éreztem veszélyt. Itthon sokan nem mernek bemenni egy cigánytelepekre például. Nekem nincsenek ilyen félelmeim, és soha nem voltak rossz tapasztalataim.  

hvg.hu: A romákat érő gyilkosságsorozat híre Amerikában érte, nagyon megrázta. Ez alapozta meg a roma közösségek iránti elkötelezettségét?

F. Y.: Nem csak a romák iránt vagyok elkötelezett, hanem mindenki iránt, akit elnyomnak, és aki ellen rasszista hangulatot szítanak. Az egyik nagymamám 17 évesen megjárta Auschwitzot, a másikat elhurcolták a kassai Csillag börtönbe. Ez a családtörténet formálta azt, amilyen emberré váltam.

Feuer Yvette

„Abban nőttem fel, hogy minden ember egyenlő. Amikor a Koldus és királyfit olvastam, a koldusnak drukkoltam" – utal korán megnyilatkozó szociális érzékenységére a sokoldalú művész. Újságíróból üzletemberré lett apja és a szociális szférában dolgozó anyja kötelességtudónak nevelték. Öccse közgazdász, húga gyerekpszichiáter Amerikában. Érettségi után elvégezte az ELTE angol-magyar szakát. A Színművészetire háromszor felvételizett sikertelenül, „pedig tízéves koromtól színész akartam lenni”. Végül a Szkénében tanult színészképzést, majd a függetlenek bölcsőjének tartott Arvisura Színházban, később a Merlinben játszott. 1995-ben Schilling Árpáddal a Krétakör egyik alapítója lett.

1996 és 2001 között a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány bohóca volt, majd Fulbright-ösztöndíjjal az Egyesült Államokba ment. Ott színházi mesterdiplomát szerzett, aztán évekig kint dolgozott színészként, drámapedagógusként, valamint a Bohócok Határok Nélkül nemzetközi humanitárius szervezet tagjaként. Hazajövetele után játszik a PanoDráma, a Karaván Művészeti Alapítvány és a Manna Kulturális Egyesület társadalmilag érzékeny kérdéseket feszegető produkcióiban, és 2010-ben megalapítja a Bohócok a Láthatáron Csoportot, amelynek eredeti célja hátrányos helyzetű gyerekeket kulturális élményhez juttatása. A misszió továbbra is tart, de az országjáró ingyenes gyerekelőadások mellett a hangsúly most már kamaszoknak szóló színházi nevelési, valamint felnőtt előadásokon van, vidéki és fővárosi játszóhelyeken. Színházi ismeretségből született házasság fűzi Gryllus Samu kortárs zeneszerzőhöz. „A férjem kissé fájlalja, hogy nem konyítok az ő művészetéhez.” Budán élnek tízéves fiúkkal, Tóbiással. Hobbijai közé tartozik az olvasás, a futás, a jóga – utóbbiból oktatói képesítést is szerzett.

hvg.hu: Ifjúsági előadásokat, részvételi színházi produkciókat hoznak tető alá olyan társadalmi tabutémákról, mint a fiatalkori prostitúció, a drogfüggés, a családon belüli hazugságok. A problémaérzékenységéből fakadóan szereti feszegetni a határokat, a színházi formákat?

F. Y.: A téma kint és bent is megtalálható. Aztán az egyik találkozás hozza a másikat; Szabó Verán keresztül megismerkedtem a fórumszínházi műfajjal, most létrehoztuk egy részvételi előadást felnőtteknek, Én, te, mi címmel a Kugler Art Galériában. A Horváth Kristóf színész-slammerrel való találkozásból született az első részvételi slam színházi előadásunk, az Én Prométheuszra gondoltam. Bethlenfalvy Ádám megismertette velem Edward Bondot. Érdeklődésen, nyitottságon, inspirálódáson múlik sok minden. De a „bohócok” elnevezést el kell engedjük, ez már biztos, jövőre már más nevünk lesz.

Hátrányos helyzetű gyerekeket foglalkoztató fórumszínház a Studio K-ban Feuer Yvette és Horváth Kristóf vezetésével
©

hvg.hu: Bohóc és kicsit sem bohóc, ifjúsági előadásaikkal is eljutnak az ország legszegényebb vidékeire. Mennyire érintik meg a személyes sorsok, amiket lát?

F. Y.: Megrázó látni, milyen tanulási, munka- és lakhatási lehetőségei és perspektívái vannak egy szegénysorba született fiatalnak. Hogy milyenek az életkörülményeik, és hogyan látják a jövőjüket. Hogy milyen lehet gyerekotthonban felnőni. Hogy sokan sosem jutnak el kulturális programra a közeli városba sem, mert az iskolának nincs rá pénze. Hogy sok gyerek napokig nem eszik rendesen. A kilátástalanság a legszomorúbb.

hvg.hu: Ezek az élmények bizonyára alakítják a művészi látásmódját. Nem lesz egy ponton túl sok ezekből a negatív tapasztalatokból?

F. Y.: Azt hiszem emiatt is lett ez a legújabb előadásunk, az Én, te, mi más: sokkal könnyedebb, mint az eddigiek, és sokkal fogyaszthatóbb, egy kicsit bohócos is: rátekintünk saját valós, ám mégis kisded párkapcsolati játszmáinkra, és nevetünk egyet magunkon. Én nagyon szeretek együtt játszani.

hvg.hu: 2012-ben a Milla egyik alternatív köztársaságielnök-jelöltjeként arról beszélt: azon lenne, hogy felszámolja a generációról generációra öröklődő szegénységet. Milyen tisztséget tudna jó szívvel elvállalni egy demokratikus kormányban?

F. Y.: Nem vállalnék semmilyen politikai pozíciót. Esetleg tanácsadó lennék. Komplex programokat kellene kidolgozni a többgenerációs szegénységre, az iskolai szegregációra, az esélyegyenlőség megteremtésére. Ehhez azonban a büntetésközpontú szemléletből át kellene váltani a helyzetet valójában feltérképező és megérteni vágyó társadalmi szemléletre. Abból kialakulhatna egyfajta társadalmi érzékenység.

hvg.hu: A férje révén belecsöppent egy neves művészfamíliába. Ki kellett harcolnia a helyét a családi hierarchiában?

F. Y.: Nincs hierarchia a Gryllus családban. Mindenki nagyon elfoglalt a saját művészetével, közben érdeklődő és támogató a másikéval kapcsolatban. De nem tagadom: persze, hogy azt szeretném, hogy minél többen megismerjék a csoportunk művészi munkáját, és azt saját jogán ismerjék el, nem pusztán azért, mert „segítünk”. Öt éve a TV2-ben azzal a feltétellel adtak le hírt az adományszerző kampányunkról, ha viszek magammal egy híres embert. Jól jött, hogy a sógornőm, Gryllus Dorka készségesen segített, mivel ő híres – ellentétben velem.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!
Balkányi Nóra Kult

„A csoportban van, aki általában naponta egyszer eszik”

Van olyan gyerek, aki a szomszéd faluba is ritkán jut el, most mindenki a fővárosban szerepelt a Mátyás, a nem király című darabbal. A Bohócok a Láthatáron Csoport tavasz óta foglalkozik tizenegy hátrányos helyzetű csereháti fiatallal. Az eszköz a drámapedagógia, a fórumszínház, a slam.