szerző:
Gócza Anita
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Hol van az a pont, ahol már nem hihetjük el a tanár szavait pusztán azért, mert jár neki a tisztelet? És mit jelent egy diák megalázása? A k2 Színház osztálytermi Antigoné-előadása egészen közvetlenül szólítja meg a gimnazistákat.

Több vita zajlott mostanában arról, hogy van-e értelme a kötelező olvasmányok listájának, mit kellene beemelni, mit kellene elhagyni. Felmerült például, hogy van-e szükség egy olyan műre, mint az Antigoné. Az biztos, hogy semmi értelme a szereplők felsorolásának és a tartalom bemagolásának, de ha valaki megnézi a k2 csapatának Antigoné-előadását, akkor eszébe sem jut, hogy nem a mához szól ez a mű. Az előadástól én például annyira fellelkesedtem, hogy levettem a polcról az Antigonét – körülbelül 40 oldal az egész –, és tényleg meglepődtem, mennyire aktuális kérdéseket vet fel, hogy csak egyet említsek: mit tehet az ember akkor, amikor úgy érzi, a saját morális törvényei nem esnek egybe az uralkodó által hozott törvénnyel? A k2 Színháznak van egy másik osztálytermi előadása, a Hűség, erről is beszélgettünk a két rendezővel, Benkó Bencével és Fábián Péterrel.

Fábián Péter: A miénk egyféle megközelítés, de ezer módon fel lehet dolgozni az ókori tragédiát úgy, hogy ma is érdekes legyen és hasson. Csak az a baj – ezt tapasztaltam én is középiskolában –, hogy nagyon gyakran meg sem próbálják közel hozni a mához, túlzottan tiszteletben tartják a klasszikus szöveget. Pedig éppen akkor lesz izgalmas, ha megvizsgáljuk, hogyan vonatkozhat ránk, mi érintheti nagyon élesen a mai gimnazistákat a darab által felvetett problémakörből.

hvg.hu: Az előadás fontos dramaturgiai ötlete, hogy egy osztályteremben vagyunk, egy magyarórán, ahol a tanár az Antigonét tanítja éppen. Ez a kerettörténet már rögtön az elején megvolt?

F. P.: Egyáltalán nem, csak azt tudtuk, hogy egy tantermi előadást szeretnénk csinálni. Sokáig tartotta magát az a felvetés, hogy egy tévéstúdióban játszódjon az előadás, egy hírműsorba hívják be Kreónt, és ott faggassák a történtekről. Azután az egyik improvizáció során született meg az ötlet, hogy egy az egyben azt az alaphelyzetet használjuk, amit a gyerekek nap mint nap átélnek.

Fábián Péter
©

hvg.hu: Így már adta magát a tanár Kreón párhuzamos karaktereként?

F. P.: Igen, onnantól magát kezdte el építeni az előadás, minden az alaphelyzetből következett. Leginkább a tekintélyelvűség kérdése izgatott, hogy hol van az a pont, ahol már nem hihetjük el a tanár szavait pusztán azért, mert jár neki a tisztelet, vagy hogy mit jelent egy diák megalázása. Folyamatosan párhuzamokat kerestünk, hiszen az eredeti darab szituációit fordítjuk le a diákokkal előforduló iskolai helyzetekre. Az uralkodónak az iskolában a tanár feleltethető meg, a lázadó Antigoné lehet egy tanuló az osztályból, és így tovább. Az előadásnak az a része pedig, ami nem az antik darabból származik, tehát az irodalomóra kerettörténete, előre rögzített szabályok szerinti improvizációk során alakult ki.

hvg.hu: Hogyan működik ez a fajta improvizáció?

F. P.: A módszert Kárpáti Pétertől tanultuk. A lényeg az, hogy a színészekkel külön-külön megbeszélem az alaphelyzetet, de mindenkinek mást árulok el belőle. A tanárt játszó színész például azt tudja, hogy neki feleltetni kell majd egy diákot, akinek viszont csak annyit mondok, hogy nem készült erre az órára. Habár én dramaturgiailag irányítom az improvizációt, de a jelenet tényleg a meglepetés erejével hat, jelen idejűvé válik, mert mindenki csak egy részét tudja előre.

hvg.hu: Ettől lesz természetes a párbeszéd?

F. P.: Igen, olyan ütős mondatok tudnak születni így, amelyeket szóról szóra be lehet írni a szövegkönyvbe. Magamtól nem is tudnék ilyen jó párbeszédeket rögtönözni. Az óra menete az elejétől a végéig ilyen improvizációknak köszönhetően jött létre.

©

Amikor terepen vagyunk, tehát egy gimnáziumi osztályteremben és nem a MU Színházban, egészen más a hangulat, közbeszólnak előadás alatt is, vitatkoznak a darabbéli tanárral, sokkal kevésbé kezelik a helyzetet színházi előadásként. Az, hogy milyen a saját tanáruk, alapvetően meghatározza, hogy mennyire mernek beleszólni az előadásba, véleményt nyilvánítani. A diákok többnyire azonnal pozicionálják magukat, hogy a tanár-Kreónnal vagy Réka-Antigonéval vannak-e.

hvg.hu: Az nem okoz gondot, hogy az előadás során a tragédia eredeti szövegének csak egy kis töredéke hangzik el? Ettől még tudnak a szereplőkkel menni a gimnazisták?

F. P.: Eddig ez sose jelentett problémát. A mi Antigonénk egy parafrázis, a történet vége nincs is benne az előadásban. Kreón bukását mi a népre, a gimnazistákra bíztuk: a darab részeként az előadás végén a tanár felszólítja a diákokat, hogy nyilvánítsanak véleményt, aki Rékával ért egyet, hagyja el a termet. Nem az Antigoné pontos sztorijának az elmesélését tartottuk fontosnak, hanem azt, hogy megértsék a tragédiának azt a regiszterét, amit mi ki akartunk bontani.

hvg.hu: Hogyan reagálnak a diákok a történetre? Milyenek az eddigi tapasztalatatok?

F. P.: Nagyon változatosak a reakciók, de általában parázs vita keletkezik az előadás után: volt olyan osztály, ahol a végén mindenki kiment, ők megbuktatták a tanárt, de olyan is volt, hogy sokan benn maradtak, mert azt mondták, hogy egy diák nem teheti meg a pedagógussal azt, hogy kimegy, bármi történjék is az órán.

Az is érdekes, hogyan viszonyulnak az Antigonét játszó lányhoz: van, aki teljes mellszélességgel beszáll az órába, és ő is lázad Antigoné-Rékával, de sokan azt mondják, hogy pszichológushoz kéne küldeni, mert elmebeteg egy kicsit.

hvg.hu: Réka egy meglehetősen vehemens, kicsit talán túlkarikírozott figura, aki néha szélsőségesen agresszívan képviseli a saját igazát.

F. P.: Szándékosan lett ilyen. Ha ma járna gimibe Antigoné, akkor szerintünk körülbelül ilyen lenne: nem az a kételkedő, vívódó típus. Ha valaki megnézi a tragédia szövegét, nem is nagyon van kérdő mondata. Mindig kinyilatkoztat, hogy ezt és ezt fogja csinálni, és azután meg is teszi. A belső morális mércéjére hallgat csak, nem ismer kompromisszumot. Sosem vitatkozik, nem lehet beszélgetni vele, hatni rá.

hvg.hu: Ebből a szempontból pont olyan, mint Kreón.

F. P.: Pontosan. Ez nagyon izgalmas kérdés, a diákok is gyakran megfogalmazzák, hogy milyen félelmetes, ahogy beszél, egy igazi agresszor. Sokan mondják, hogy egyetértenek azzal, amit mond, de nem így kellene megszólalnia. De akkor hogyan? Ilyenkor mindig kitágul a beszélgetés, és vita kezdődik arról, hogyan lehet viszonyulni egy ilyen tekintélyelvű rendszerhez, legyen szó az iskoláról vagy másról. A görög tragédiában is ott az őr vagy Haimón, akik higgadtan, érvekkel próbálnak hatni Kreónra, de nem érnek el semmit. És az iskolai kerettörténetben is van egy másik diák, aki szelíden ellenáll, de a tanár-Kreón bukását az okozza, hogy Réka-Antigoné úgy viselkedik, ahogy, és harciasan kiáll a saját meggyőződéséért.

Ha Antigoné nem lázad fel Kreón ellen, akkor teljesen természetessé válik, hogy otthagyjuk a halott oszladozó tetemét a dögmadaraknak. És milyen kor jöhet el, ha nincs legalább egyetlen ember, aki ellenáll a zsarnoknak, és azt mondja, hogy ezt nem lehet?

A szolidaritás kérdése is elő szokott még kerülni, hogy ha van egy ilyen lázadó az osztályban, akkor kiállnánk-e mellette, még akkor is, ha nem értünk egyet a stílusával vagy a radikalizmusával, de az eszmét megvédenénk-e, vagy azt tennénk, amit Kadmosz népe, hogy kussolunk és megvárjuk, mi lesz a dologból.

hvg.hu: Mivel kötelező olvasmány, az Antigoné adta magát, de a Hűség – amely Robert Merle Mesterségem a halál című könyve alapján jött létre – már nem ennyire nyilvánvaló választás. Bár gondolatilag több ponton összekapcsolódik a két előadás...

Benkó Bence: Már régóta foglalkoztat a regény színpadi feldolgozása: számtalan olyan előadással találkozhatunk, ahol a második világháborút az elszenvedők szemszögéből ábrázolják, de kevés darab van, ahol azt követhetjük végig, hogy a másik oldalon állók hogyan lettek olyanok, amilyenek. Nagyon megérintett a precíz, érzelemmentes elmesélése egy emberi sors alakulásának.

Benkó Bence
©

hvg.hu: Előadás közben hajlamos az ember elfelejtkezni arról, hogy a főhős egy náci haláltábor vezetőjeként küldött a halálba több mint egymillió embert. Annyira együttérzek vele a gyerekkora, az apjával való kapcsolata miatt, hogy szinte megbocsátom neki azt, amit tett.

B. B.: Pont ez a fantasztikus a regényben is: azt akartuk megmutatni, hogyan változott, milyen hatások érték gyerekkorától, milyen közegben nőtt fel Rudolf Höss. Egy átlagos fiú, aki jót akar, ráadásul tehetséges is, csak a körülötte lévők irányítják. Ha más helyre, más időbe és társadalomba születik, akkor nem haláltábort, hanem egy modern kórházkomplexumot hoz létre.

Onnan indítjuk a beszélgetést is a diákokkal, hogy adott egy ember, aki számára természetes a közeg, amelyben él, az apja gondolkodása, elfogadja ugyanúgy, ahogy a rendszert is, amely körülveszi, neki ez a természetes, és nincs rálátása kívülről. Amikor meghal az apja, akkortól van baj, mert nem tudja pótolni a tekintély-személyt, elbizonytalanodik és elveszetté válik.

hvg.hu: Itt ér össze az Antigonéval a problémakör, megint az autoritás lesz a kulcsszó: Höss az apja után mindig alárendeli magát egy újabb hatalomnak, és a tragédiája abban is rejlik, hogy nem volt egy ember se a környezetében, aki szólt volna...

B. B.: Ez benne az igazán tragikus valóban. Ha nem is értek vele egyet, de el tudom képzelni, hogy mi zajlott le a lelkében, és ehhez nagyon nehéz viszonyulni. Ezzel párhuzamosan az is elkezd foglalkoztatni, hogy mi történt az évek során Németországban, hogy milyen társadalmi változások voltak, és hogy mindez mennyire rímel a mára. A darab utáni foglalkozás nemcsak beszélgetést jelent, hanem kis csoportos feladatokat is: szó esik az apa-fiú kapcsolatról, a hűségről. Párkapcsolati  tapasztalatokon keresztül jutunk vissza Höss történetéhez, a számára oly fontos hűséghez. Így már sokkal könnyebb megvizsgálni, hogy Höss kinek és miért nem mondott nemet az élete során, és hogy a „nemek” mentén milyen út vezet az apától Auschwitzig.

A k2 Színházat 2010-ben alapította Benkó Bence és Fábián Péter a Kaposvári Egyetem akkor másodéves színészhallgatóiból. Az egyetem után a társulat Budapestre költözött, és azóta is itt tevékenykedik, mint állandó játszóhellyel nem rendelkező független társulat. A Szkéné Színházzal közös Züfec című előadását jelölték a legjobb új magyar dráma címre 2015-ben, valamint abban az évben elnyerte a kritikusdíjat a 25. Thealter Fesztiválon Szegeden.

A Hűség legközelebb március 4-én, az Antigoné pedig március 7-én látható a MU Színházban.

 

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!