szerző:
Kovács Gellért
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az Oscar-díjas Barry Levinson összeszedett, megrázó filmet készített Joe Paternóról, akiről 84 éves korában derült ki, hogy évtizedekig falazott a kiskorú sportolókat zaklató Jerry Sanduskynak. Al Pacino évek óta nem volt ennyire méltó saját színészi nagyságához. Az operatőr Rév Marcell pedig első hollywoodi munkájával csodásan vizsgázik. Kritika.

A Jó reggelt, Vietnam!, az Esőember, a Bugsy, a Sleepers – Pokoli lecke és az Amikor a farok csóválja... rendezője hosszú ideje jóindulattal is csak közepesnek nevezhető mozgóképeket készít a mozinak, viszont már ez a negyedik olyan HBO-tévéfilmje, amelyet igaz történet alapján, világsztárokkal forgatott. A legutóbbiban, a tavaly tavasszal képernyőre került Hazugságok mágusában Robert De Niro alakította Bernie Madoff pilótajáték-cézárt, az öt évvel ezelőtti Phil Spector a gyilkossági ügybe keveredett zenei producerről szól, a Dr. Halál (2010) pedig megrendítő játékfilmes portréval szolgált Jack Kevorkianról, akinek a neve megkerülhetetlen, ha bárhol a világon az eutanáziáról vitatkoznak. Mindkét utóbbi alkotás címszerepét Al Pacino formázta, és a Paterno is az ő filmje, a történet pedig arra a néhány napra koncentrál, amikor kirobbant a botrány, amely maga alá temette a Pennsylvaniai Egyetem futballcsapatának vezetőedzőjét. Mindenféle értelemben.

©

Joe Paterno 2011 előtti megbecsültségét érzékletesen jellemzi beceneve: „JoePa”. Valóban ő volt az intézményben tanulók tiszteletbeli apukája, 46 évig vezette a Penn State Nittany Lions-t, 409 győzelemnek volt részese, tekintélye kikezdhetetlen volt, elhivatottsága legendás. Gyakorlatilag ő futatta fel az egyetemet, még életében szobrot emeltek neki, rengetegen csak miatta akartak bejutni oda – pontosabban amiatt, amit Paterno képviselt. Nemcsak az amerikai futballnak volt remek taktikusa, hanem szónoki képessége, no meg nyitottsága a fiatalok felé is nagy hatással volt a közösségre. Imidzse szerint maga volt Amerika egyik nagy álomcsinálója. Ezért is érte hidegzuhanyként az országot, amikor kiderült, hogy Paterno egyik közvetlen munkatársa szexuális ragadozóként válogatott a jövő reménységei közül.

©

Levinson roppant bölcsen azt a megoldást választotta, hogy nem csinál úgy, mint belelátna JoePa fejébe. És itt jön képbe Pacino zsenije, aki mindenféle rá jellemző heves gesztikulálás, maníros túlkapás nélkül, csupán azzal is tökéletesen felépíti az alakítást, ahogy némán mered maga elé a karosszékben. Az edző 2012-ben, hónapokkal a botrány kirobbanása után daganatos betegségben meghalt, s ő részletesen sosem mesélte el, pontosan miért is döntött úgy, hogy nem rúgatja ki az addigra egyébként már nyugdíjazott Sanduskyt. Lázálmos töredék-flashbackek segítségével kapunk ugyan jeleneteket a múltból, de a film ezzel is csak annyit sejtet, hogy Paterno – aki persze a szűkebb vezetőség tudtával, sőt, azokkal egyetértésben – döbbenetesen hatékonyan igyekezett eltemetni magában a „kétségeket”, pletykává silányítani az egyértelmű leleplezéseket. Vagyis a lehető legtávolabb tolni magától a bűnök létezését is. A többit pedig elintézte a korrupció. Ám amikor egy helyi tényfeltáró újságíró munkája beérett, és az ügyészség végre vádat emelt több áldozat vallomása alapján, Paterno lelkiismerete csendesen, ám bizonyára nagyon fájdalmasan felébredt a „mesterséges altatásból”.

Rév Marcell első hollywoodi munkájával csodásan vizsgázik, a focijelenetek energikusak, és Pacino ezúttal igencsak – magához képest mindenképpen – minimalista játékát is professzionálisan keretezi. Levinson kifejezetten frappánsan foglalja össze a lényeget, és vállalását szolgálja Evgueni és Sacha Galperine feszült, pulzáló kísérőzenéje is. Érzékletesen ábrázolja a film a város futball – és Paterno-mániáját, s azt is, amikor később tömegek vonulnak az edző háza elé hangot adni szimpátiájuknak, és az utcákon is kisebb zavargások törnek ki, mert a fiatalok nem akarják elhinni, hogy bálványuk dőlni látszik.

©

A Paterno legemlékezetesebb jelenetei azonban azok (s ezek is vannak többségben), amikor az edző családja körében, lakásában igyekszik felfogni az eseményeket. Felnőtt gyermekei és felesége előtt sem tud, vagy akar őszinte lenni, hisz JoePa nekik sem csak a família feje, hanem egy nemzeti ikon, akit nehéz megtört bácsinak látni. Elvégre, ő kétségtelenül jelezte a feletteseknek, amikor értesült Jerry Sandusky rémtetteiről. Pontosabban, párat biztosan jelzett. De amikor nem történt semmi, ment vissza a futballpályára, „végezni a dolgát”.

Lehet-e valaki szuperpedagógus és példakép, ha nem akar, „nem tud” rá nézve is kellemetlen, felmérhetetlen erkölcsi és morális károkkal járó ügyekkel foglalkozni? Lehet-e nemes egy legenda, ha csak a saját hírnevét óvja? Paterno válasza természetesen egyértelmű nem, viszont körültekintően foglalkozik azzal is, hogy a hazugságokhoz sokszor a külvilág is legalább olyan kitartóan ragaszkodik, mint az, aki nem hajlandó szembenézni az igazsággal. Pont azért megrendítő ez a film, mert arról mesél, hogy van az a helyzet, amikor a többség akaratlanul, csupán vakhite okán is bűntárssá válhat azzal, ahogy a tömegek szép álmaiért beáldoz néhány „láthatatlan” sorsot. Olyanokét, akik épp akkor kezdenének élni.

A film április 8-tól elérhető az HBO GO-n magyar felirattal, a tévés premier április 29-én 20:00-kor lesz az HBO-n.

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!