szerző:
Kovács Gellért
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Deadpool 2. után nagy eséllyel sokan kedvet kapnak majd ahhoz, hogy Céline Dion dalára pörögjenek kecsesen a golyózáporban, miközben kardokkal szeletelik az ellenfelet – persze csak játszásiból. Hisz bármennyire is alpári és véres ez az egész, de mégiscsak játék, méghozzá a leglelkesebb, így aztán a legtiszteletreméltóbb fajtából való. Kritika.

A Marvel legdinkább mutánsa úgy gúnyolódik a műfaj összes közhelyén és képmutatásán, hogy közben a legtaplóbb és legkorhatárosabb modorban jófejkedik kifelé a befogadónak – aztán, hogy ezen ki szórakozik nagyon jól, esetleg csak közepesen, ízlés kérdése. Az biztos, hogy Ryan Reynolds Hollywoodban ritkán tapasztalható kitartással küzdött a két évvel ezelőtt hatalmas sikerrel bemutatkozó első filmért, és az kétségtelenül kiderül a második részből, hogy felszabadultsága – az újraforgatások és sok más bonyodalom ellenére is – változatlan. Ez pedig, hogy úgy mondjam, fegyvertény.

Hogy miről szól a Deadpool 2? Nos, roppant egyszerű.

Mivel története nem nagyon van, nem is tud másról szólni, mint a szerelemről.

Igen, a szerelemről – arról, hogy milyen csodálatos érzés hülye ruhájú, öntörvényű szuperhősnek lenni egy olyan akcióvígjátékban, amelyben szinte mindenki megengedhet magának mindent. Egymást érik a beszólások a kollégáknak, a stúdiónak, a zsánernek, a dramaturgiai szabályoknak, a közhelyeknek – Reynolds mégsem fellengzős paródiában utazik, hanem azon az egóvonaton, amelyre tényleg buli felszállni. Még úgy is, ha pontosan tudjuk közben, hogy ez a szerelvény is pont oda visz, ahova az összes olyan produkció, amellyel tele vannak manapság a multiplexek. Az odaadás (illúziója?) viszont olyannyira erős, hogy tényleg képes elhitetni: nem az a legnagyobb rajongó, aki nézi, hanem aki csinálta.

©

A másik szerelem, amelyről a Deadpool 2 szól, a szokásos szerelem: férfi és nő között, pontosabban a rothadó arcú Wade Wilson és barátnője, Vanessa (Morena Baccarin) között. E szál már az első részben is szokatlanul szépen működött, itt viszont a túlpörgetett poénkodással együtt is egyenesen drámai a hatása, s igen: tulajdonképpen megható. Ha van valami meghökkentő ebben a filmben, akkor az tényleg az, ahogy könnyedén ugrik át az infantilizmusból a romantikába – és sosem véti el a lépést, gond nélkül visszatáncol oda, ahova kell.

Az lehetett viszonylag hosszú idő, amíg a gegeket betárazták ebbe a filmbe, mert a végeredményt nézve az lehet az érzésünk, hogy az alkotók szinte kihányták magukból ezeket a forgatáson s az utómunkák alatt – ami ránk ragad, az ránk ragad, ami lefolyik, az lefolyik, a lényeg az intenzitás. Ebből a szempontból tényleg lenyűgöző film ez, kérdés persze, hogy kit, mennyire talál el sugárban, vagy ki, mennyire képes lelkesedni az ilyesmiért.

Reynoldsnak minden bizonnyal a (leszakadt) kisujjában van, hogyan is kell ezt a deadpoolozást csinálni – nem csak az van, hogy kitalálta magának, hanem talán valóban erre a szerepre született. David Leitch rendezővel közösen pont úgy adagolják a kötelezőket, mint amilyen kéjes vigyorral képesek átlépni bizonyos szabályokat. Mutatnak új karaktereket (közülük persze Josh Brolin Kábele és Zazie Beetz Dominója a legemlékezetesebb, de a Vademberek hajszájából importált Julian Dennison is jó helyen van, s jó, hogy itt van) számos, kicsit vagy nagyon meglepő cameóval örvendeztetik meg a népet, s igen, a hír igaz:

a stáblista megszakításakor látható pluszjelenetnél fergetegesebbet még nem készítettek. Eddig. Soha.

Leginkább azért lett egyébként jobb az első résznél, mert Reynolds és bandája már nem tapogatózik. hogy ki és mennyire vevő a kendőzetlen erőszakábrázolásra és a gonosz humorra, elvégre, a 783 millió dolláros bevétel sok mindenre felhatalmazza az embert. De leginkább arra, hogy oka legyen elhinni, van érdemes túltolni azt, amivel először csak kísérletezett. Így hát, aki vevő volt Deadpoolra 2016-ban, s mindenre, amit képvisel, most is elégedetten vigyorog majd kifelé menet a film után. Nagy kérdés, hogy ha a Disney végül tényleg felvásárolja a Foxot, mit kezd majd ezzel az őrülettel, kell-e neki egyáltalán, ám az tuti, hogy Reynoldsban van még tartalék. Azt nem állítom, hogy nem tudnék élni nélküle, de kicsit sem bánnék egy harmadik részt. Ennek az elvakultságnak mindig kell hogy legyen helye a moziban. Ezeket az idiótákat nem megbecsülni: pazarló luxus. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Bodnár Zsolt Kult

A legfurcsább szuperhősfilm egy szórakoztató káosz – itt a Deadpool

Egy szuperhősfilm-paródiának álcázott szuperhősfilmet hozott össze Ryan Reynolds és csapata – a több mint 10 éve tervezgetett moziban mindenki megkapja a magáét: a rekordgyorsasággal röpködő poénok simán betalálnak az átlagnézőnél, de a képregények elszánt rajongóinak is bőven tartogat meglepetéseket a film. A futószalagon érkező szuperkarakterek után kifejezett jól jött már egy ilyen szókimondó antihős.

Kovács Gellért Kult

Őszig ezektől a filmektől várja a legtöbb pénzt Hollywood

Bár a hagyományos blockbuster-szezon 2018-ban a szokásosnál kevésbé szorítkozik a tavaszra és nyárra, ezt az időszakot azért mégiscsak az amerikai szuperprodukciók uralják. Alábbi összeállításunkban sorra vesszük azokat a címeket, amelyek minden bizonnyal tömegeket vonzanak majd a multiplexekbe a következő hónapokban.