szerző:
Sándor Anna
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Igen, az a Roman Polanski forgatott filmet egy nő zaklatásáról és széthullásáról, aki maga egyébként minősített szexuális ragadozó.

Egy alkotói válságba jutott írónő küszködik az új regényével – a témától önmagában nem csillan fel izgatottan a szemünk. Ha viszont pszichothrillerbe csomagolva kínálják, ahol a bemutatóban ráadásul leszbikus erotikát is belebegtetnek – nos, ha nem is ostromolják meg tömegek a mozikat, azért jóval többen váltanak rá jegyet. Roman Polanski neve az átlag néző számára ráadásul még mindig garanciaként hangzik, pedig a lengyel rendező legkésőbb a kilencvenes évek óta nem tudott olyan igazán mellbevágót alkotni, mint amilyen akkoriban például a Sigourney Weavert és Ben Kingsleyt szerepeltető kiváló bosszúthriller, A halál és a lányka volt.

Az Igaz történet alapján Delphine de Vigan azonos című regényének adaptációja, amelyben Delphine (Emmanuelle Seigner), az írónő maga, előző könyve nagy sikerét követően képtelen tovább lendülni a munkával, és szép lassan a végkimerülés és az idegösszeroppanás felé sodródik. Ekkor lép színre titokzatos rajongója (Eva Green), aki Delphine számára a tökéletes nő megtestesülése. Rendkívül vonzó, magabiztos és intelligens, mindig olyan, mint akit éppen a skatulyából húztak elő, ráadásul mindig tudja, mikor mit kell mondani, tenni. Az ismeretlen nő, aki Elle-ként mutatkozik be (a franciában ez a női személyes névmás is) fokozatosan behálózza az elgyötört Delphine-t, egyre közelebb férkőzik hozzá, mígnem szinte parazitaként egészen rácsatlakozik az írónőre: beköltözik hozzá, asszisztensként intézni kezdi a szakmai és magánügyeit, írói tanácsokat osztogat neki.

A történet persze vészjósló fordulatokkal halad előre, Elle jelenléte bántó gyorsasággal válik ordítóan fenyegetővé, a film cselekménye pedig egyre több helyen hajaz Stephen King Tortúra című regényére, amelyben szintén egy író és rajongója torz, bántalmazó kapcsolatának alakulását követhetjük a szükségszerűen erőszakos végkifejletig.

Csakhogy King klasszikusának növekvő feszültsége helyett itt a magabiztosan felvázolt kiinduló helyzetet követően a néző hamar azon kapja magát, hogy értetlenkedik és unatkozik. Az ok pedig amilyen hamar nyilvánvalóvá válik, annyira kiábrándító: Polanskit olyan szinten nem érdekelte sem a hőse, sem a lélektani thriller lélektani része, hogy a játékidő felére mindössze egyetlen gyötrő kérdés marad a filmmel kapcsolatban: mégis miért forgatta le?

Eva Green
©

Polanski ugyanis egyedül a film thriller részével foglalkozik, de úgy listázza a kötelező hozzávalókat, mintha kezdő rendező lenne, nem egy világszerte jegyzett veterán. Emellett külön fárasztó ezredszer is végignézni, ahogy Eva Green a szemét villogtatja – bármilyen nyugtalanító és izgató femme fatale-ként lépett színre a 68-as diáklázadások idején játszódó Álmodozókban, a színészi eszköztára sajnos tényleg nem áll ennél többől.

A fent említett érdektelenség már csak azért is problémás, mert a film dinamikáját alapvetően meghatározza a két nő kapcsolata, az erőviszonyok változása: a köztük fellobbanó vonzalom vagy gyűlölet, a rivalizálásuk, a féltékenységük… Mindaz, amivel kapcsolatban Polanskinak egy álomjelenetet leszámítva egyetlen kreatív ötlete sem volt. A hitelesen felépített lélektani folyamatok ábrázolása nélkül viszont a thriller sem működik, mert nincs kiért aggódni, egyszerűen nem érdekelnek a figurák. Kapunk egy üres és jellegtelen főhőst, akivel egyre szörnyűbb dolgok történnek, de olyan értelmetlen, ahogy ezekre reagál, ráadásul Seigner alakítása annyira rossz, hogy teljesen hidegen hagy a sorsa. (De komolyan, régen voltam olyan vetítésen, ahol a közönség egy emberként nyögött fel ingerülten egy-egy ostoba fordulatnál, rossz megoldásnál – igazából csodálkoztam, hogy senki sem ment ki közben.)

Egy vélt vagy valós fenyegetéssel küzdő nő idegösszeomlásának témája Polanskinál egyébként nem új, mondhatni ezzel indította a karrierjét. Klasszikus gaslighting (a részletes meghatározást lásd keretes írásunkban) helyzetre építette fel a Rosemary gyermekét. Az Iszonyatban egy lakásba zárt nő őrül meg és gyilkolja le az őt megerőszakoló férfiakat. A halál és a lányka pedig egy kihallgatás során terrorizált és többszörösen megerőszakolt nő önbíráskodásának történetét mondja el.

Polanski most arról csinált filmet, hogy egy írónőre milyen termékenyen hat az alkotói válsága idején a fenyegetettség és az erőszak.

Roman Polanski,

  • aki 1977-ben pezsgőt és nyugtatót adott egy fotózáson egy 13 éves lánynak, majd megerőszakolta;

  • akiről a bíróság előtt bizonyították, hogy liliomtipró, de a bírósági ítélettől tartva 40 éve szökésben él azokban az európai országokban, amelyeknek nincs kiadatási egyezsége az Egyesült Államokkal;

  • akinek az ügyével kapcsolatban 2014-ben ismét kimondta egy kaliforniai bíró, hogy nem lezárható;

  • aki szerint a #metoo mozgalom a „kollektív hisztériáról” és képmutatásról szól, és aki szerint az áldozatok felé tanúsított együttérzés az észak-koreai vezetők erőltetett meggyászolásához hasonlít, és nem bírja nevetés nélkül nézni.

A Femen aktivistái tiltakoznak Polanski ellen Párizsban
©
Gaslighting

A gaslighting az a fajta manipuláció és érzelmi bántalmazás, amikor az agresszor az áldozat saját magába, józan eszébe, érzelmei jogosságába és emlékező képességébe vetett hitét támadja. A cél az, hogy az áldozat végül annyira kételkedni kezdjen saját észlelése helytálló voltában, hogy az agresszor valóságát fogadja el – ami által az agresszor hatalmi helyzetbe kerül a kapcsolaton belül.

Az elnevezés apropóját az 1944-es Gázláng című film adta, amelyben a férj él ezekkel az eszközökkel, hogy feleségét beszámíthatatlannak nyilváníttatva megszerezze annak vagyonát. (Forrás: Wikipedia)


Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!