szerző:
Csatlós Hanna (Velence)

Megnyílt a 16. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonja. Az épület közepén egy tízméteres kilátóról lőhetjük a szelfiket, ráadásul a kiállítók külön kérik is erre a látogatókat. A helyszínen néztük meg a magyar kiállítást.

A Velencei Építészeti Biennále központi témája idén a free space, azaz a szabad tér lett, amely éppen elég tág fogalom ahhoz, hogy az eseményen részt vevő mind a 63 ország sajátosan értelmezze. A magyar kiállítók – a Studio Nomad építészei és a Kultúrgorilla nevű kurátori csapat – az utóbbi évek egyik legszimpatikusabb budapesti eseményét mutatják be Velencében, olyat, amire teljes joggal lehetnek büszkék a fővárosiak. Ez a Szabadság híd 2016-os spontán elfoglalása, amikor hídon a forgalmat a sínfelújítások miatt leállították, az emberek pedig azonnal lecsaptak a kínálkozó lehetőségre, és szabadtéri piknikezéssel, utcazenével, közös jógázással végre kiélvezték az autómentessé váló építményt, meg persze, a dunai panorámát.

Ahogy Fabényi Julia, a magyar pavilon nemzeti biztosa, a Ludwig Múzeum igazgatója mondta a kiállítás megnyitóján: a magyar kiállítás szó szerint vette a biennále felhívását. „A nagyvárosi ember számára a szabad terek hiánya, megfogyatkozása is tudatosítja a szabad tér értékét, nélkülözhetetlenségét” – mondta, hozzátéve, hogy az időszakos szabad tér a legújabb kori lelemények közé tartozik: futóversenyek, biciklis felvonulások, közös aktivitások definiálnak újra és engednek át időlegesen városi tereket egyes közösségeknek.

©

Sokat írtunk már róla – és a kurátorokkal készült interjúnk is erről szólt –, hogy a hídfoglalás jelentősége részben abban rejlik, hogy az egy alulról jövő kezdeményezés volt, semmiféle üzleti vagy városvezetői megfontolás nem állt mögötte. A Szabadság híd időszakos birtokba vétele ráadásul látványos szimbóluma lett annak is, hogy az emberek vissza akarják követelni maguknak a tereiket, úgy akarják azokat használni, ahogy ők szeretnék, és végül, de nem utolsó sorban finoman követelik azt is, hogy több közük legyen a város ütőeréhez, a jelenleg autóutakkal elszeparált folyójukhoz, a Dunához.

A Velence keleti csücskénél található Biennálé-kertek csodás szecessziós épületében, a Magyar Pavilonban szerdán megnyílt A Szabadsághíd – Új horizontok a városban című kiállítás is erről szól.

A legfontosabb eleme egy fém építőelemekből felhúzott, tízméteres kilátó a pavilon átriumának közepén, ha felmászunk rá, akkor az épület felett ellátunk a Biennále-kertekre. Nem elsőosztályú a panoráma, mert a fáktól nem lehet messzire, a tengerre vagy Velence háztetőire ellátni, de a klasszikus, képek előtt álldogálós vagy köldöknézős kiállításokhoz képest izgalmas térélményt nyújt a Magyar Pavilon. A kiállítók külön kérik is a látogatókat, hogy lőjenek pár szelfit a kilátó tetejéről, hiszen a Szabadság híd elfoglalásának is egyik motorja az Instagramra, Facebookra feltöltött szelfiözön volt (erről is lásd interjúnkat). A kilátó fémszerkezete ugyancsak a dunai eseményekre, a Szabadság híd anyagára rímel, ahogy a földszinten a videointerjúk és –installációk is fémrács mögött és előtt futnak.

©

Ezeken követhetjük végig, hogy a budapestiek nemcsak 2016-ban, de már 1990-ben, a taxisblokád idején is teret követeltek maguknak a hídon, 2014-ben pedig az EU-hoz való csatlakozáskor tette a város gyalogosbaráttá a hidat, igaz, ez akkor hangsúlyozottan nem egy alulról jövő kezdeményezés volt.

„A privát tér kihozatala a köztérre 1990-ben még inkább egyedi esetnek számított, míg 2016-ban már tömeges jelenség volt. A taxisblokád alatt megtörtént, hogy az Erzsébet hídra négy ember kivitt egy asztalt és négy coca-colás ládát, amelyekre leültek, és elkezdtek megebédelni. Jöttek az újságírók, kérdezték, hogy mégis kinek a nevében piknikeznek itt, mire az a négy ember azt felelte, hogy hát, a saját maguk nevében, mert még soha nem tudtak ilyen tiszta levegőn piknikezni Budapesten. Ugyanez a jelenség két évvel ezelőtt már más léptékű volt, sokan kihozták a függőágyaikat, többen grilleztek a Szabadság hídon, 2016-ban ez már egy teljesen magától értetődő használata lett a köztérnek” – rajzolta meg a hozzáállás megváltozásának az ívét Oravecz Júlia, a Kultúrgorilla csapatának egyik tagja.

A pavilonban jógamatracokból megépített padokon ülve interjúkat láthatunk olyan emberekkel, akiknek valamilyen oknál fogva szorosabb kapcsolatuk van a híddal. Készült interjú a hídmesterrel, építészekkel, jógaoktatóval, de a napközben a híd lábánál gyakran tartózkodó hajléktalannal is. Nagyon klassz lenne, ha ezeket a videókat nemcsak Velencében egy szűk réteg láthatná, hanem levetítenék a filmeket otthon, a budapesti közönségnek is.

©

A Szabadság híd elfoglalásával egy egyszerű városi konstrukcióból, a térből végre olyan „hely” lett, amilyennek az emberek elképzelik, amilyennek szeretnék használni akár a jövőben is. Időszakosan szabadtérré vált a híd, ez pedig a továbbiakban egy rakás kérdést állít a város vezetői és a várostervezők elé. Hogyan tehetünk egy patinás történelmi építményt, teret frissé és korszerűvé, a fenntarthatóság jegyében hogyan vehetjük észre egy épületben vagy egy térben az új lehetőségeket? Mennyire merünk változtatni statikusnak hitt dolgokon, és egyáltalán: pontosan milyen városban is akarunk élni? Egy kísérletet mindenesetre idén is tehetünk a hídfoglalásra, július 14. és augusztus 5. között négy egymást követő hétvégén vehetik birtokba a hidat a budapestiek és az arra járók.

A teret töltik meg tartalommal Velencében

Az idei építészeti biennálén 63 ország vesz részt, a pavilonok a Biennále-kertek (Giardini) és az Arzenál (Arsenale) területén vannak, de a május 26-tól egészen november 25-ig tartó rendezvény keretében Velence más pontjain is szerveznek eseményeket, kiállításokat. Új résztvevő országok között idén Libanont, Pakisztánt, a Vatikánt, Antigua és Barbudát, Szaúd-Arábiát és Guatemalát köszönthetik a szervezők.  Az idei építészeti biennále főkurátorai a tér fogalmát, a tér minőségét, a szabad és ingyenes tereket állították vizsgálódásuk középpontjába.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Csatlós Hanna Élet+Stílus

Egy spontán hídfoglalás jót tesz a városlakó léleknek

A taxisblokád idején még CB-rádión kommunikáltak egymással a hídfoglalók, 2016 nyarán már a Facebook adta meg a lendületet a Szabadság híd spontán birtokba vételéhez. 1990-ben a tévékészülékeket vitték az utcára, két évvel ezelőtt a jógamatracokat és a grillsütőket. A budapestiek idővel visszakövetelik maguknak a köztereket, a Szabadság híd ennek a legszebb példája. Az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának is a Szabihíd a főszereplője, a kiállító kurátorokkal, a Kultúrgorilla csapatával beszélgettünk.