szerző:
hvg.hu

A költő 90 éves volt.

Életének 90. évében meghalt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze. A halálhírről a család tájékoztatta az MTI-t.

Kányádi Sándor 1929-ben született a Hargita megyei Nagygalambfalván. Székelyudvarhelyre, előbb a református kollégiumba, majd a Római Katolikus Főgimnáziumba került; végül a román tannyelvű, fém- és villamosipari középiskolában érettségizett. Költői tehetségét Páskándi Géza fedezte fel, ő közölte az első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban 1950-ben. Az Utunk és a Dolgozó Nő szerkesztősége után, 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt, miközben önálló versesköteteket is publikált.

Kányádi műveit több nyelvre lefordították. Életműsorozatát a Helikon kiadó adja ki 2007-től.

„A magyarországi líra vendégmunkása vagyok” – mondta magáról a több mint egy tucat hazai elismerés – például: Kossuth-díj, Utunk-díj, MSZOSZ-díj, Magyar Örökség-díj – mellett a bécsi Herder-díjjal és több romániai irodalmi kitüntetéssel elismert költő.

A Kaláka együttes számos versét megzenésítette – ITT gyűjtöttük össze ezek közül a kedvenceinket.

Kányádi Sándor: A vers az, amit mondani kell

Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben – mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot –, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért –, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg. 
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna. 
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!