szerző:
MTI

225 éve, 1793. július 13-án lett gyilkosság áldozata a fürdőkádjában dolgozó francia forradalmár Jean-Paul Marat. A tettes, az idealista Charlotte Corday egy zsarnoktól akarta megszabadítani hazáját, de ezután csak erősödött a jakobinus terror.

Az 1743. május 24-én született, orvosként vagyont szerző, műkedvelő természettudós és filozófus Marat a francia forradalom kitörése után kizárólag a politikának szentelte magát. Ő dolgozta ki a forradalmi diktatúra elméletét, amelyet végül a Robespierre vezette jakobinusok valósítottak meg. Radikális nézetei miatt képviselőnek nem választották meg, ezért saját pénzén indított és teljes egészében maga által írt lapja, A nép barátja hasábjain akarta befolyásolni a politikát. (A lap utolsó száma Marat halála után egy nappal, 1793. július 14-én, a Bastille ostromának negyedik évfordulóján jelent meg.)

©

Mindenkit támadott, akit a nép ellenségének tekintett: az udvart, a párizsi városházát, a Nemzetgyűlést, ezért sokszor volt üldöztetésben része, de a párizsi tömegek bálványozták. A monarchia bukása után, 1792 őszén végre bejutott a Konventbe, ahol a Hegypárt tagjaként ostorozta a mérsékelt girondistákat. Azok 1793 elején bíróság elé állították, de felmentették, és a nép vállán vitte vissza az ülésterembe. A fellázított tömeg által körülvett Konvent 1793. június 2-án 27 girondista képviselőt zárt ki, a jakobinusok kerültek hatalomra. Robespierre-nek ezután már nem volt szüksége Marat-ra, aki elszigetelődött, megromlott egészsége miatt már a Konvent üléseire sem járt.

Gyilkosa, Marie-Anne Charlotte Corday d'Armont 1768. július 27-én született egy elszegényedett normandiai nemesi családban. Anyja korai halála után egy caeni zárdában nevelkedett, majd nagynénje vette magához, aki örökösének is megtette. A girondista, az ókori Róma és a felvilágosodás eszméinek bűvöletében élő lányt egyre jobban elborzasztották a forradalom eseményei: a királyság megdöntése és XVI. Lajos kivégzése, a girondisták eltávolítása és kivégzése, a jakobinusok forradalmi terrorja. Végül úgy döntött, hogy az ókori hősök példáját követve ő is megszabadítja hazáját egy zsarnoktól. Áldozatának Marat-t szemelte ki, akit a rémuralom legnagyobb felelősének tartott, jóllehet politikai befolyása már csak a tömegekre terjedt ki.

Corday 1793. július 9-én Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című munkájával a hóna alatt Párizsba utazott, a piacon vásárolt egy konyhakést, majd levelet fogalmazott, amelyben kifejtette tettének indítékait. Először azt tervezte, hogy a Konvent színe előtt végez áldozatával, de megtudta, hogy Marat már nem látogatja az üléseket. Ezután július 13-án délben egy állítólagos caeni összeesküvés leleplezésének ígéretével akart bejutni a forradalmárhoz, de annak menyasszonya elutasította. Este már nagyobb szerencsével járt, a súlyos bőrbetegsége miatt fürdőkádjában dolgozó Marat hajlandó volt fogadni. A forradalmár éppen egy papírlapra írta a neki diktált neveket, amikor a lány szíven szúrta a ruhája alól előrántott késsel.

Corday a helyszínen, nyugodtan várta be letartóztatását, tárgyalása július 16-án kezdődött. (A július 14-i ünnepségek Marat halála miatt abban az évben elmaradtak.) A méltóságteljesen viselkedő vádlott a bíróság előtt kijelentette, tettét egyedül követte el. "Megöltem egy embert, hogy megmentsek százezret" – mondta utalásként Robespierre szavaira, amelyeket a király halálra ítélése előtt mondott.

A halálos ítéletet másnap, 1793. július 17-én mondták ki, és azonnal végre is hajtották a hírhedt nyaktilóval. Közvetlenül a kivégzés után az egyik alkalmi hóhérsegéd felkapta a levágott fejet a kosárból, és pofon ütötte – a legenda szerint az arc a felháborodástól elpirult. (A férfit, Marat elszánt hívét a kivégzés szabályainak megsértése miatt később három hónapra bebörtönözték.) A jakobinus vezetők elrendelték a holttest felboncolását is, mert nem hitték el, hogy a tett elkövetésére egy nő egyedül, férfi segítsége nélkül is képes lett volna, de csalódásukra Corday érintetlennek találtatott, így az ügyet nem bolygatták tovább.

A nemes eszméktől vezérelt, de politikailag tájékozatlan lány tette céljával ellentétes hatást ért el. Marat mártírnak kijáró temetésben részesült, a terror öngerjesztő folyamata új erőre kapott. Az akció erősítette a jakobinus vezetők nők iránti ellenszenvét is, és nagyban hozzájárulhatott Marie Antoinette októberi kivégzéséhez.

Corday a XIX. századtól már hősnőnek számított, aki életét adta hazájáért – megítélésének megváltozására jellemző, hogy a klasszicista David 1793-ban készült, Marat halála című képén a meggyilkolt forradalmár szinte szentnek van beállítva, Baudry 1860-ban készült képén viszont már csak mellékalak a felmagasztosuló Charlotte Corday mellett. Alakja számos könyvet, képet ihletett, a költő André Chénier ódát írt hozzá, Lamartine könyvet szentelt neki, ő nevezte el a "gyilkosság angyalának". Corday központi szereplője Peter Weiss Marat/Sade című darabjának is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
MTI Világ

Robespierre ritka betegségben szenvedhetett

Ritka immunbetegsége lehetett egy új kutatás szerint Robespierre-nek, a francia forradalom rettenthetetlen közvádlójának, a jakobinus diktatúra szellemi vezérének. Gyakran vérzett az orra, himlőhelyes arcán a sárgaság nyomait is viselte: a kortársak a betegség sok klinikai tünetéről beszámoltak.