szerző:
Zelki Benjámin
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az eddig legnagyobb kisfesztiválként emlegetett Bánkitó a legkisebb nagyfesztiválok közé lépett 2018-ban. A veterán bánkozók szerint halványul a Bánkitó régi hangulata, viszont a fesztivál objektíve profibb lett, nagyjából negyedével több látogatót vonzott, mint tavaly. Megmaradtak a fesztivál szerethető elemei, de több lett a kellemetlenség is. Ilyennek éltük meg a vasárnap véget ért Bánkitó fesztivált.

Nem volt semmi formabontó abban, ahogy a hatodik Bánkitó fesztiválra becsatlakoztam: némi buszozás után, a nulladik nap estéjén tíz óra körül már a Harcsában, a rendezvény egyik fő helyszínének számító helyi kocsmában ittam az első sört, és vártam a szokásos Bánk-hangulatot. Ez viszont már némileg eltért attól, amihez a korábbi években hozzászoktam. A következtést már rögtön az elején levonva elmondható, hogy ahogy a fesztivál évről évre profibb lesz, úgy halványul el a hangulat is – de még így is biztos, hogy a Bánk a legmenőbb fesztivál Magyarországon. Érdemes viszont kicsit a mélyére menni annak, hogy mi történt.

©

Rögtön a fesztivál elején feltűnt néhány alapvető technikai újítás: a Bánkitóra most először nem lehetett kívül vásárolt alkoholt bevinni, a korábban már bevezetett repoharat (nem eldobható műanyagpohár, amelyet külön meg kell vásárolni és a végén visszaváltják) pedig most már nem vették vissza az esemény végén. A másik látványos újítás, hogy a Bánkitó készpénzmentes lett, ami azt jelenti, hogy paypassos bankkártyával, illetve a HelloPay nevű külön, ingyenesen kiváltható kártyával lehetett fizetni, melyre bármennyi készpénz fel-, majd a fesztivál végén visszatölthető.

És akkor ott van még egy másik, nem technikai, hanem emberi változás: az idei Bánkitón érezhetően többen voltak, és míg régebben inkább a 25-30 évesek voltak többségben a fesztiválon, most sokkal többen képviseltették magukat a 18-22 éves korosztályból.

Kinőtte a falut

Idén csaknem 30 százalékos növekedést ért el a Bánkitó fesztivál a bevételek és több mint 20 százalékost a látogatók terén – a számok úgy jönnek ki, hogy több bérletes volt, mint korábban – mondja Schönberger Ádám, a Bánkitó fesztiváligazgatója. Idén már 4000 fölött volt a látogatók száma, és úgy tűnt, ez meghaladta azt a léptéket, amit az infrastruktúra még elbír.

A Bánkitó korábban is híres volt arról, hogy kiállhatatlan a sor a falu egyetlen boltjában, illetve hogy az egész évben üzemelő vendéglátóegységekben nem vesznek fel több alkalmazottat az esemény idejére - mindez most is így volt. De a nem a fesztiválra optimalizált vendéglátóhelyekben most még hosszabbak lettek a sorok, mind a Harcsában, mind a Bánkgyöngye Panzióban 20-40 percig tartott, amíg az ételünket kézhez kaptuk. Nagyon megnőtt a várakozási idő a fesztivál csak karszalaggal megközelíthető helyszínein is: a parti Las Vegans nevű bódéban egyik ismerősöm beszámolója szerint az esti koncert idejére 60 percesre növekedett a várakozás, míg az utolsó esti nagykoncert előtt a tábor helyszínén az egyik burgeresnél 30, a másiknál 45 perces sorbanállást ígértek. De gyakran előfordult az is, hogy esténként sört, illetve fröccsöt venni is 10-15 percig tartott. Mindezt annak ellenére, hogy 1500 forintnál olcsóbban szinte semmilyen ételt nem lehetett kapni, a sörök és a rozéfröccs ára pedig 650-900 forint között mozgott a fesztiválon.

A megnövekedett sorbanállásokat Schönberger Ádám is elismerte, mint mondta, az évről évre tartó jelentős látogatónövekedést nehéz lekövetni, pláne, hogy most nagyobbat ugrott a létszám, mint tavaly. Hozzátette,

több vendéglátóegység kell, ez kétségtelen, erre jövőre jobban odafigyelünk majd.

A koncerteken azonban jól kezelték a megnövekedett résztvevőszámot: a tábori helyszínen több koncerttér volt, mint tavaly, a fesztivál az erdő felé terjeszkedett, ami nagyot dobott rajta. Aki nem akart a nagyszínpad előtti tömegben táncolni, az elbújhatott egy erdőszéli minimál technót játszó kicsike tánctéren is.

©

Vannak még kellemetlenségek

Elővételben még 17 500 forintért meg lehetett szerezni ugyan egy hetijegyet, a helyszínen vett napijegyek viszont már 11 ezer forintra rúgtak, így joggal zavarhatta a fesztiválozót, hogy a rendezvény területén a WC-kben elvétve lehetett csak papírt találni, a zuhanyzóknál pedig a melegvíz ment ritkaságszámba. Hosszú sor kígyózott a női mellékhelyiségeknél is, sok lány így a férfi WC-kbe menekült.

Sokan panaszkodtak arra is, hogy az utolsó koncertek reggel 4-ig vagy 5-ig tartottak, 10 órától pedig már hangos beszélgetős műsorba kezdett a Tilos rádió helyszínre vezényelt stábja, így napi 5 óránál többet lehetetlenség volt aludni.

Különleges hangulat

Talán a családias, kedves mivolta miatt vártam ennyire a Bánkitó fesztivált, és ez idén, a sokkal több résztvevő ellenére is még érzehető volt. A Bánkitó idén is az egyik legkomolyabb kulturális és civil programokat felsorakoztató fesztivál volt Magyarországon. A bántalmazott nőkkel foglalkozó NANE egyesülettől kezdve a Magyar Pszichológiai Társaság ifjúsági tagozatán át rengeteg kisebbségekkel foglalkozó szervezetnek adott lehetőséget a fesztivál, hogy megmutassa magát, illetve a program erősségei közé tartozott a napi több színházi előadás is, amelyekre már gyakran reggel elfogytak a jegyek. Szintén nagyon népszerűek a napközbeni tóparti társasjátékozások.

©

A másik hatalmas ereje a fesztiválnak az, hogy egész egyszerűen gyönyörű helyen van.

Én azért szeretem Bánkot, mert lelke van

– mondta egy ismerősöm, akinek ez volt az ötödik Bánkitó fesztiválja.

Egyre több látogató, egyre szélesebb körből

Schönberger szerint kimondottan jól sikerültek az elmúlt évek fesztiváljai, amit az egyre több látogató is mutat. Külön örömtelinek tartják, hogy a fesztivál közönsége egyre inkább fiatalodik.

Szerinte azonban nem igaz, hogy „elszigetesedne”, vagy „felhígulna” a Bánkitó, a főszervező az erre vonatkozó kérdésünkre azt mondta, továbbra is azok járnak Bánkra, akik vevők a fesztivál által képviselt politikai és civil tematikára. Felmérésük szerint a látogatók körében a legnagyobb átfedés a többi fesztivál közül a Volttal mutatkozott 2016-ig, tavaly már a Fishing on Orfűvel és a Kolorádóval.

Nem lenne jó a Bánkitó, ha csak azok járnának, akik 10 éve, örülünk annak, ha tágul a közönség, cél, hogy a régiek is eljöjjenek, de az is, hogy újak és minél több fiatal is

– tette hozzá Schönberger, aki nem szeretné, ha csak a pesti belvárosi szűk kör járna Bánkra. Ezért is örülnének, ha a fesztivál minél szélesebb közönség számára lenne hozzáférhető, azaz vidékiek és külföldiek is jönnének. Ugyanakkor szeretnék azt is, ha megmaradna ez a lépték, ami a fesztivál kapacitása miatt is maximum 4-5 ezer embert jelenthet, azaz már csak nagyjából 700-zal többet az ideinél. Vagyis komoly egyensúlyozás zajlik.

©

Mi lesz a régi Bánk-hangulattal?

Általánosnak mondható trend, hogy a fesztiválok kinövik magukat, így történt a Volt fesztivál és a Sziget esetében is, az idei Bánkon pedig már jól látszott: vesztett szerethető családiasságából.

Ez persze nem tetszett a megkérdezett, régóta Bánkra járó ismerőseimnek: többen azt mondták, már egyre kevesebb embert ismernek a fesztiválon, az esemény felhígul, és egyre kevésbé homogén jellegzetes programját és közönségét tekintve egyaránt.

A Harcsát még tartjuk!

Ez egy régi barátom elhíresült mondata volt, amely még az 5 évvel ezelőtti Bánkitó utolsó reggelén hangzott el, szemléletesen felhívva a figyelmet arra, hogy mennyiben különbözött az akkori Bánkitó fesztivál az év többi részében az Aurórában, a Pozsonyi Pikniken, vagy egy Oktogon-foglaláson összegyűlő közönsége az év maradék 361 napjában idelátogató közönségtől, azaz „a nagy magyar társadalomtól”.

©

Az idei Bánkitó utolsó reggelén már csak egy Budapesthez közeli, ütős helyszínen zajló, erős médiafigyelmet élvező, profi, de átlagos fesztiválon éreztem magam. Igen kevés eltérést tapasztaltam egy méretében nagyobb Volt vagy Sziget fesztivál közönségéhez képest, semmilyen érzelmi kötődés nem alakult ki az itt összeverődött közösséggel.

Kérdés persze, hogy kell-e a fent említett politikailag tudatos, szűk közösségnek saját nyári fesztivált szerveznie, vagy akkor jó egy ilyen rendezvény, ha minél szélesebb közönség számára nyitva áll. A Bánkitó most mintha erre az identitásbeli dilemmára keresné a választ, és nagyon szurkolunk, hogy megtalálja.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!