A magyar szomszédságpolitika biztonságpolitikai dimenziói

Gyakorlati tanácsok...<br><br>1. meg kell szüntetni a magyar Kulturális Intézeteket ... pénzkidobás az egész..<br><br>2. Meg kell szüntetni a Technologiai Attassé posztokat... semmi haszna nincs<br><br>3. Meg kell szüntetni az idióta Tiszteletbeli Attassé" posztokat... nevetségessé teszik az országot...<br>

A xenofóbia és a világnézeti ellenségesség lengi be a határvidékeket és a fotereket is. <br>Az alábbiakban olyan lélektani, eroszak-ellenes mozgalmakat ismertetek, amelyek tapasztalatait talán megfontolandó volna beépíteni a nemzetiségek közti párbeszéd és a kulturális tudatosság-növelo kisebbség-védelmi külügyi programokba. <br><br>(Nemrég egy határvárosban a domboldali emlékmuvön a szomszédos ország nemzetiségeit becsmérlo grafitti-feliratokat láttam. Nyilván nem egyedi eset. Csak éppen semmi visszhangja és láthatólag senki sem törodik azokkal, akik majd szétrobbannak a fgolyamatos kivetítésektol és gyulölettol. Pedig lenne mód ezeknek a többnyire tekintélyelvu, eroszakos nevelésben felnott /parenting-szüloi-gondozás deficites/ embereknek és csoportoknak segítséget nyújtani a feszültségük kezelésében. Mindannyian értesültünk róla, hogy amikor a népszeru Mel Gibson antiszemita részeg kirohanást intézette gy rendor ellen, mindenki elfogadta, hogy a hatóság a Névctelen 12-lépéses anti-addikt csoport látogatására biztatta /amit o el is vállalt otthonába híva sorstársait, a harag-addiktokat.)<br><br><br><br><br>Szenvedély-betegeket Leszokásban Támogató egyesületünk vidéki roma településekre jár ünnepeken (a Ferge Zsuzsa vezette Gyermek-Esély Nemzeti Program felkérésére) és pszicho-technikus terápikus módszereket építve az ünnepi musorba, igyekszünk feszültségoldó hatást elérni. (Példa: a bibliai Jákób és Ézsau történetét Fekete és Vörös harca címmel mutattuk be és a megfelelo pontokon a gyerekek megüthették a mellettük ülo vállát, mközben értesültek róla, hogy ez nem fáj, (vagyis nem jó cél a fájdalom-okozás) de levezeti a feszültséget (de jó cél a motorikus, mozgásos levezetés.)<br><br>Ferge Zsuzsa 1981-ben hívta meg Magyarországra eloször Harvey Jackins-t, aki „idocserés feszültséglevezeto” mozgalmat szervezett: a jelentkezok párban hallgatják meg egymás gondjait, tanácsadás és reagálás nincs, de a „terhelt” érzelmileg feszült részek szándékos elismételtetésével sírást, haragos párnaverést (vállverést), néha ásítást indukál a társ-támogató (s egy elore meghatározott ido után cserélnek.)<br><br>Harvey Jackins (aki a kilencvenes években nyolcvan fölött hunyt el) és követoi szerte a világon szerveznek „muhelyeket” workshopokat az aktuális gondok kezelése céljából. Én tolmácsként ismertem meg e módszert, s résztvettem 1985-ben Nyugat-Berlinben az ottani muhelymunkán: a helybeliek sokat „levezettek” (kiabálás, sírás, párnaverés) a Fal és a rendszeres kelet-berlini rendori atrocitások kapcsán. <br><br>A co-counseling csak egyike a sokféle mai önsegíto és önismereti csoportnak, amelyeknek technikáit gyakran használják „peace counselorok”, akikrol az alábbi ismertetésben Lloyd DeMause alapján számolok be. <br><br><br>Lloyd DeMause szerint, noha tudjuk, hogy az egyéni, családi eroszakos aktusok és a gyilkosságok érzelmi zavarok tünetei, nehéz elfogadni, hogy lehetnek közös, megosztott érzelmi zavarok egész csoportok, nemzetek fantáziáira kiterjedoen. <br><br> <br><br><br> A gyermek elleni agresszió DeMause értelmezésében (melyben a Freud-tanítvány Abrahamra és Maslow-ra támaszkodik) általában poszt-traumatikus szindróma (vagyis felidézi, restimulálja a születési sérülést, amelyen szinte mindenki keresztülmegy már csak fizikai okok (mint az embrió koponyamérete) miatt is, tünetei : gyakori hangulati ingadozás, félelem a jövotol, mániákus költekezés, kölcsönzés, drog abúzus és irrealitás érzés kíséri. Ha a közösségnek vannak ilyen traumatikus képzeleti anyagai, akkor a nemzet megy át poszt-trauma krízisen.<br> <br><br><br><br>Háborúk és megszorítások Freud és DeMause követoi szerint nem bukás és szegénység miatt, hanem éppen a siker és a fejlodés új lehetoségének ijeszto volta miatt törnek ki. Feláldozzuk az ifjakat, a következo nemzedéket – a remény jelképeit – mert bunösnek látjuk az önállóságra törekvést, hisz emiatt büntetést kaptunk gyerekkorunkban.<br><br><br><br>Az éretlen apák és anyák a gyerekek napi érzelmi szükségleteit nem elégítik ki, ezért a maguk szükségleteire fókuszálnak. A bántalmazó anyák interjúiban visszatér a motívum, hogy „soha senki nem szeretett, úgy éreztem. Amikor a gyerek megszületett, azt hittem, majd o szeretni fog, de csak folyton sírt. Nem szeretett, hát megütöttem.” Ha a gyerek a szülotol elfordul és a világ érdekelni kezdi, ezt elutasításnak érzi az anya. A gyerekek akkor érzik az elso növekedési pánikot (ami prenatális éréseket hív elo), amikor az anya a függetlenedésük miatt bünteti oket. És felnottként a függetlenedés lehetoségeire reagálnak növekedési pánikkal. Mivel ezek az érzések preverbálisak, a pszichohistorikusok szerint politikában is a szavak elotti szintet kell nézni: média képeket, karikatúrákat. <br><br><br><br>A mai felmérések szerint a lakosság 14%-a rendszeresen hasadásos, disszociatív tüneteket él meg, s a többiek is idonként észlelünk ilyeneket. A felnottek felének volt szexuális abúzus élménye és a segíto módú nevelés mindenhol ritka ma még. 90 %-ban elterjedt a hit abban, hogy belso lélekrészekkel (vagy istenekkel) beszélgetni lehet.<br><br><br><br> A csecsemok és gyerekek brutális kezelése a szülok és pótszülok szerint csak a „fegyelmezés” része. Ma a fegyelem célja az önkontroll és a társadalmi rend. A családi élet része a testi büntetés, amelyet a mai szülok 70%-ának egyetértésével az iskolákban is gyakorolnak, mert ez „jó a gyereknek” . A felmérések szerint a visszaeso bunözés pozitívan korrelál az abuzívnak tekintheto fegyelmezés eseteivel. A 163 megkérdezett bunözo közül azok, akik szigorú neveltetést kaptak és visszaélésre panaszkodtak, többször voltak visszaesok, mint a nem-abuzív szülokrol beszámolók. Anyák gyakran elturik férjük kegyetlenkedését. <br><br><br><br><br>A traumákban rögzült belso alteregóknak közös tudatuk van a gazda-személyiséggel, de a hasadás a tagadás, a személytelenedés, az érzelemtelenség tüneteiben jelentkezik, a felelosség tagadásában és annak a ténynek a normális elfogadásával, hogy vannak alteregóink. (Mint az Isten, a haza, a nép.)<br><br>Mindannyian hordozzuk ezeket az alteregókat, de restimulálásukat társadalmi érzelmi küldöttekre (vezetokre) bízzuk. Idorol idore, amikor a csoportot és vezetojét összeomlóban érezzük, s túl távolinak a szociális alteregókat, mintha alapveto hiányérzeteink lennének és turhetetlen hyper-érzékenységgel pánikban szorongunk – társadalmi eroszak vagy polgárháború formájában restimuláljuk az eredeti traumát.<br><br><br><br><br> <br>A hagyomány lényege a hosies katonás nemesúr haragja és kardjának halálos csapása. A hagyományban a férfi nagyságának lényege, hogy a hos kész az ölésre és a halálra a csatamezon, legendáik dicsoítik azt a vad és bosszúálló szellemet, melyet az a szólás fejez ki, hogy ”vérrel mosni le a gyalázatot.” A fiúk úgy nonek fel, hogy harcosnak képzelik magukat és rituális próbákon végeznek az ellenséggel, fizikai erovel versenyeznek. A vadság és a kitartás a legfontosabb. A mai bérmunkást is a hos nemesek utódának tartják, aki büszkén küzd az üzleti versenytársakkal. Amikor ezek a harcosként magukat meghatározó fiúk felnonek, és gyerekekkel kerülnek szembe, a hatás egyáltalán nem dicsoséges: a gyermekek elleni eroszakos tettek 23-32%-át az atyák hajtják végre.<br> <br> Ezek az apák bevetítik, injektálják saját „rossz” érzéseiket a gyerekeikbe és ahelyett, hogy a belso akadályozót küzdenék le, kívül vívják meg harcukat. A „kinti” gyerek felidézi a tehetetlenségét és kielégítetlen szükségleteit a saját gyerekkorában, amikor ot utasította el mami, mert „rossz” volt. A Hos Atya tehát belso ellensége ellen küzd kivetítve a gyerekre, a gyerekkorában ot fenyegeto ’Sárkány Anya’ fantáziájának „rosszasága” ellen. <br> <br> <br><br> <br><br> <br> <br><br> Három amerikai szülo-központot ír le Lloyd DeMause: Robert McFarland Boulder/Colorado/ beli Community Parneting Center-jét, s a Hawaii Healthy Start Program-ot, valamint a boulder-i Home Visiting programot és a newyork-i középsikolásoknak tervezett órákat (Margaret R. Kind) a szüloségrol,a hol a fiatalok megtanulják, hogy milyen fontos a korai gyermek-szülo kapcsolat és mennyire sok idot kell ebbe belefektetni, illetve mik a hatékony nem-eroszakos nevelési technikák. (ld. The Journal of Psychohistory, 32/2115:326.)<br><br>Az ilyen szüloi centrumok és családsegíto programok hosszú távon csökkenthetik a terrorizmust és a társadalmi eroszakot, hiszen négy évtizedes kutatásaim bizonyítják, hogy a gyermekkori eroszak az egyik alapveto oka a háborúknak és társadalmi eroszakhelyzeteknek, tehát ennek megelozéséhez nélkülözhetetlen a táplálóbb, szeretobb, a gyermek függetlenségét tisztelo gyermeknevelési programok elterjesztése.<br><br><br>A S.A.L.T.E. javasolja, hogy a Külügyminisztérium a legújabb szociális pszichoterápiás kutatások figyelembevételével társ-támogatással, mediációval, szenvedély-leszokással foglalkozó civil szervezeteket meghíva segítsen a globalizációs változásokat nehezen feldolgozó csoportok számára a feszültségek kezelésében.<br>

Csak nekem tűnik úgy, hogy hiányzik ebből a tanulmányból 3-4 oldal? <br>A MAGYAR KÜLPOLITIKA MOZGÁSTERÉNEK MEGHATÁROZÁSA című fejezet benne van a tartalomjegyzékben (aszerint 13-15 oldalon), de a szöveges részből ez teljesen hiányzik, olyan mintha "kivágták" volna belőle.<br>

A szomszédságpoitika biztonságpolitikai dimenziójának egyik fontos keretfeltétele az, hogy az ország milyen migrációs politikát folytat. Ezidőszerint elzárkózó migrációs politikára a feltételek nem adnak lehetőséget, de az országnak ez demográfiai okokból nem is lenne szerencsés opciója. Alapvető dilemma, hogy a migrációs politika legyen-e IRÁNYÍTOTT, vagy hagyjon tág teret a spontán folyamatoknak. Ugyanis a kettő egymáshoz képest mintegy KISZORÍTÓ JELLEGŰ: a tudatos migrációs politika mintegy elfoglalja a helyét a spoltán szükségletelen alapuló betelepülésnek. Ez utóbbinak mindenképpen nagyobb a kockázata, mint a tudatosan és jól végiggondolt és végrehajtott betelepítésnek, ahol a migránsok életkorát, családi állapotát, kultúráját, iskolázottságát, vallási és kolonializációs mineműségét eredményesebben lehet befolyásolni.Ezáltal a szomszédsági politika immigrációs vonzatának peremfeltételei is különböznek.<br>

Az elözö hozzászóláshoz, ami a szakmai hozzáértést illeti. Nagyon fontos, hogy hivatásos diplomaták dolgozzanak a külügyben. Van némi tapasztalatom abban, hogyan kell más kultúrákhoz tartozó emberekkel együtt dolgozni, és meg kell mondjam, a "civil", nem diplomatát egyszerüen fel tudják kenni a falra a profik - nem is érti, hogy miröl beszélnek, és nem a nyelvi akadályok miatt, hanem a különleges észjárás miatt. Egy civil a külpolitikai pályán nagyon nagy hátránnyal szerepelhet csak, és itt nemzetek érdekeinek képviseletéröl van szó. A téma szerint aktuális trianoni szerzödés is iskolapéldája ennek - ilyen fórumokon a civil tárgyaló rossz tárgyaló lehet csak, mert nagyon könnyü megvezetni, fogalma sincs, hogy mire mond igent vagy nemet, vagy hogy miként kell igent vagy nemet mondani ahhoz, hogy célba érjen vele.<br><br>A szomszédaink szinte mind más kultúrát képviselnek, mint mi, magyarok. Tudni kell az érdekeik nyelvén beszélni, és ehhez ismerni kell történelmüket, céljaikat, sértettségeiket, büszkeségeiket, mentalitásukat. Erre egy civil nem képes, bármennyire is okos legyen. Egyszerüen nem tud "nemzetközi" léptékben gondolkodni.<br>Tehát, a szomszédságpolitika és biztonságpolitika elsö lépése a saját érdekeinket képviselni képes, de a szomszédos országok gondolkodásmódját ismerö profik fellelése és csatasorba állitása. Hogy egyenlöként, magabiztosan tudják képviselni az országot és igy elérni a kölcsönös elönyökön alapuló együttmüködést, lehetöleg úgy, hogy a magyarok legyenek a vezetö szerepben. Ez természetesen több munkát igényel, de az eredmény is jobb számunkra. Képesek vagyunk rá, jobban, mint a szomszédos országok. Lehetnénk mi a stabilizáló erö, hiszen tkp. mindenki adósa itt Magyarországnak, lévén, hogy területeket kaptak, nem igazán jogosan, és ezt tudják is, azért annyira vehemensek sokszor.<br><br>Szerény véleményem szerint profikkal, magabiztos, kiegyensúlyozott természetü, tapasztalt szakemberekkel igen nagy lehetöségeink lennének a régióban.<br>