A szomszédsági kapcsolatok helye a magyar külpolitikában

2007. február 19., hétfő, 10:37

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#19)

Kérdések és lehetőségek az EU szomszédságpolitikájának tükrében. Szóljon hozzá Ön is!

A tanulmány

A teljes dokumentumot elolvashatja itt.

Magyarország szomszédságpolitikájának meghatározó paradoxona, hogy hazánk történelmi, nemzetpolitikai tekintetben „saját magával szomszédos”, a szomszédságpolitika nemzetpolitikai komponens nélkül nem lehet teljes. Az integrált európai uniós szomszédságpolitika és a történelmileg determinált magyar szomszédságpolitika összehangolása a prominens magyar érdekek miatt a közvetlen földrajzi és funkcionális szomszédságunkban fokozott külpolitikai erőfeszítéseket igényel. A szomszédságpolitika uniós és nemzeti dimenzióban is alapvető magyar stratégiai érdekeket érint, kiemelten a regionális stabilitás, a külgazdaság, a határon átnyúló együttműködés és a határon túli magyar kisebbségek kérdéskörét.

Magyarország számára különös jelentőséggel bír az EU keleti szomszédságpolitikájában érintett államok helyzete. Ukrajna, Moldova és Belarusz demokratikus fejlődése, modernizációja fontos érdekünk. Az EU és Oroszország közös szomszédságát képező államok jövője biztonságpolitikai, energetikai és gazdasági szempontból sem közömbös, európai perspektívájuk fenntartása az EU keleti szomszédságpolitikájának egyik fő célja. Közvetett nemzeti érdekeinket szem előtt tartva, kivesszük részünket a Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán irányában folytatott közösségi együttműködés alakításában is. A mediterrán térség (az EU déli szomszédsága) országaival külkapcsolatainkat a konkrét gazdasági érdekek alapján és az unió közös kül- és biztonságpolitikája követelményeinek megfelelően alakítjuk.

A Nyugat-Balkán speciális helyzete és közvetlen érdekeltségünk miatt külpolitikánkban, szomszédságpolitikánkban kiemelkedően fontos. A térség államai – a dezintegrációs folyamatok lezárása után – jó eséllyel rendelkeznek a teljes jogú részvételre az európai és euro-atlanti integrációban való. A vajdasági magyar kisebbség és a közvetlen szomszédsághoz kötődő érdekek miatt a magyar külpolitika számára Szerbia külpolitikai prioritás.

A magyar szomszédságpolitika lehetőségeit erősen befolyásolja, hogy a szomszédos államok különböző kategóriákba sorolnak : a NATO-hoz és EU-hoz egyaránt tartozó Szlovénia, Szlovákia és Románia, a csak az EU-hoz tartozó Ausztria, a NATO-hoz és az EU-hoz középtávon csatlakozó Horvátország, az integrációs szervezetekhez hosszabb távon várhatóan csatlakozó Szerbia, s az uniós perspektívával jelenleg nem rendelkező Ukrajna. Feladatunk biztosítani valamennyi szomszéd országgal a határ menti térségek hatékony együttműködését, összehangolni a rendelkezésre álló nemzeti és uniós fejlesztési forrásokat. A magyar diplomáciának a szomszédságpolitika alakításakor – figyelemmel a heterogén környezetre – egyszerre kell elvi, értékalapú és ország-specifikus, pragmatikus külpolitikát folytatnia. Magyarország régiós mozgásterét tágítaná a többirányú orientáció.

Magyarország számára nincs alternatívája a szomszédok európai és atlanti integrációja támogatásának, annak ellenére, hogy a korábbi integrációs előny elvesztése csökkentette külpolitikai mozgásterünket és egyes szomszéd országok nemzetközileg felértékelődtek. Az éles belpolitikai megosztottság fékezőleg hat a szomszédságpolitika alakítására is. Szomszédságpolitikánk eszközrendszere a nemzetközileg is ismert keretek (Szegedi Folyamat, Nyíregyházi Kezdeményezés) továbbfejlesztésével és az uniós források bekapcsolásával hatékonyabbá tehető, és elengedhetetlen, hogy nemzeti projektjeinkkel kapcsolódjunk az EU szomszédsági akcióterveihez. Restriktív költségvetés mellett lehetetlen aktív és hatékony, gazdasági eszközökkel alátámasztott szomszédságpolitikát folytatni.

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#19)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

19 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2007. március 22., 13:19

taline

Vajon eszrevette mar valaki, hogy vannak kozos elemek a 1848-es magyarorszag es egyes afrikai orszagok kozott? Kossuth/petofi szabadsagharca es ezen afrikai orszagok erofeszitesei kozott, akik szeretnenek vegre kiszabadulni a volt gyarmatositoktol, mai "nagy baratoktol" ? De felo, hogy az uj kulpolitikai strategiaja, melynek celja nyilvan a nagy orszagok taborahoz gazdasagi csatlakozasa, csak utanozna e nagy orszagok kizsakmanyolo hagyomanyait, valamint lenezo attitudjeit a szegeny, de potencialisan -nyersanyagokkal gazdag orszagokkal szemben. Pedig kar lenne, mert magyarorszag peldaszeru lehet. Tehat az oszinte erdeklodes, egyuttmukodesi szandek tobbet erhet ott, mint akarhol europaban (lasd Kina).

2007. március 15., 17:14

Kedves Géza!Hagyja a popoulista dumát. A Debreceni Egyetem már 2003ban több mint 40milliárd forintból gazdálkodott.Ez az összeg azóta csak nőtt. Elég sok léhűtő maradt így is az inztézményben. Az erdélyieknek(Sapi-Partium)1(egy)milliárdot ad a magyar állam.Ne sajnálja, mert bőven megéri ;-)Nagyrésze egyébként is visszagurul annak a pénznek az anyaországba. Pl. több hazai oktató tanít Váradon és Kolozsváron. A Kulturális Intézetekre pedig igenis szükség van!A magyar nyelvet és kultúrát népszerűsíteni kell. Ajánlom figyelmébe Klebelsberg Kunó munkásságát.

2007. március 2., 10:48

Esze Tamás

Vajon kit érdekel, és miért az olvasó véleménye? Ha a politikusok így szeretnének adatot gyűjteni, akkor keressenek más foglalkozást, mert ez a mód a tényleges politikai munkához nem alkalmas. ha meg mások, akkor valami érdekes szines tv -s betelefonálós műsort készítsenek inkább, mert az jó pénzt hoz a konyhájukra. Alapvetően saját nemzetünket kell elismerni legalább úgy, ahogyan a szomszédaink elismerik saját nemzettársaikat, utána lehet barátkozni.

2007. február 27., 20:43

Géza

Gyakorlati tanácsok... 1. meg kell szüntetni a magyar Kulturális Intézeteket ... pénzkidobás az egész.. 2. Meg kell szüntetni a Technologiai Attassé posztokat... semmi haszna nincs 3. Meg kell szüntetni az idióta Tiszteletbeli Attassé posztokat... nevetségessé teszik az országot... A szomszédsági kapcsolatok meg az EU-n belül legyenek... Mi a fenének ad Magyarország milliárdokat a kolozsvári Sapientia MAGÁNegyetemnek.. amkor a Debreceni Egyetemen 400 oktatót bocsájtanak el mert nincs pénz!!! Először a saját házunktáját tegyük rendbe mielőtt jótékonykodunk az adófizetők pénzével...

2007. február 22., 09:05

veresst

Nagyon jó, hogy a regnáló hatalom emberei szeretnék meghallgatni (elolvasni) a pórnép gondolatait külpolitika-ügyben. Bizony, egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ezt a munkát hosszan tartó elméleti felkészülés, s a gyakorlatban szerezheto tapasztalat, valamint szakmai és nemcsak szakmai intelligencia (tehát a tanultakat alkalmazni tudás) birtokában lehet és kell hivatás-szeruen muvelni. Legyen az illeto szakpolitikus ízig-vérig honfi (de nem a múltba révedo búsmagyar), ismerje a történelmeinket, az egykori és mai kiszolgáltatottságainkat, s lássa meg, hogy legalul csak békés, jobb sorsra érdemes, végtelenül egyszeru emberek élnek. Ismerjék és tudják, hogy kulturális nagyjaink már sokat, tettek azért az elemi kötelességünkért, hogy megismerjük a mellettünk éloket. Hallotta valaki Bartók Román táncok feldolgozását? Olvasták Nagy László mufordításait és a többiekét? Hallotta valaki Ruzsa Magdi énekét, amit egy dalon belül szerbül és magyarul is énekelt ország-világ füle hallatára, szeme láttára? Ma is lúdborös leszek, amikor rágondolok, mert nemcsak az ének, a hangja szépsége ragadott meg, hanem az is, ahogyan ez a leány leckét adott minden politikusnak abból, hogy mi is a fo feladatuk. (Még mielott félremagyaráznák: a politikusoknak nem énekelniük kell ezután sem! Bár, ha a dalokat ismernék a hatalmat gyakorlók, és az azzal járó néprajzot, s az ottaniak lelkét, mentalitását, máris sokat tettek az induláshoz.) Mondja ezek után valaki, hogy az egymás mellett élo embereknek nem a legfontosabb dolga, hogy ismerjék a szomszédjaikat. Mert, ha ismerik, máris megértik, s a végén még meg is szeretik oket. Látni fogják bennük az esendot, akin segítek, amikor csak tudok. Amikor csak tudok, s azt elfogadja. Hol kezdeném tehát? A hazai iskolákban, a tanításban, az ismerd meg szomszédodat vetélkedokön, fesztiválokon. Ott, hogy minden, a mai Magyarország határain belül élo más nemzetiséget pozitív megkülönböztetéssel kezelnék, mert csak ezután várhatom, hogy máshol élo véreinkkel hasonlóan bánjanak. És, ha a legegyszerubb emberek, akik megtanultak évszázadok alatt egymás mellett élni, ismerik és kedvelik egymást, nem adnak felhatalmazást egyetlen fent trónoló akarnok számára sem, hogy kirekessze a másikat csak azért, mert más nyelvet beszélt, beszél a szüloanyja, s tole azt tanulta. Nem adna okot arra, hogy elvenni akarják a másét, legyen az bármi. (Természeti kincs, föld, ház, bármi.) Nem szonék bele a politikai lépéseimbe semmilyen visszamenoleges számonkérést, de nem is éreztetném, hogy valaha eleink sem mindig álltak a helyzet magaslatán. Nem szolgáltatnék okot arra, hogy a legkisebb gyanakvással szemléljenek bennünket azok, akik bármilyen okból visszavágásra gondolnak a részünkrol. („Szabadság nem virul a holtaknak vérébol.”). Nem tagadnám meg senki magyarságát (bárhol éljen is, határon innen, vagy túl), és nem is akarnék ebbol a meg nem tagadásból egyéni, személyes elonyt fabrikálni. Egyszóval sokkal többet foglalkoznék a lelki indíttatással a politikámban. Nem küldeném a fiamat katonaként a másik ellen, mert ott is anyák szülik a fiakat, s nem akarnék egy anyának sem bánatot azzal, hogy az o fiát az én fiam öli meg. Pacifista vagyok, tudom. Nem vagyok ennek ellenére álszent, nem hagynám védtelenül magunkat, de nem ez irányítaná a lépteimet, a legcsekélyebb mértékben sem. Megjegyzem, magas helyekrol ezt esetleg szépelgésnek tarthatja akárki, mondván, ez nem politika. Még kevésbé külpolitika. Lehetséges, de ha egy ilyen lelkület vezeti az embereket, valamennyionket, azzal nem foglalkozni már politikai melléfogás. Az emberek, ha úgy tetszik, a széles tömegek véleményét, támogatását érdemes megszerezni egy-egy hivatalos lépés mögé. Nem kell mondanom, hogy az esetleges szélsoségeket mindig kapzsi és hataloméhes politikusok (uralkodók) szították. Nagyon, de nagyon elnyomottnak és nagyon, de nagyon nincstelennek kell lennie nagyon sokáig azoknak, akik maguk szánják rá magukat szélsoséges lépésekre. Óvakodnék attól, hogy a tudatlan, vagy nagyon is céltudatos fanatikusok malmára hajtsam a szelet. Ha felgyülemlenek a sorozatosan meg nem oldott kérdések, vagy sorozatos mellozöttség egyesek sorsa, az vezethet ebbe az irányba. Jó töprengést!

További 14 hozzászólás megtekintése »