Dreher

Schmidt Péter, a pesti születésű, Bajorországban tanult sörfőzőmester elsőként ismerte fel, hogy az akkori Kőérfölde (a későbbi Kőbánya) területén lévő, kiegyenlített hőmérsékletű, egyenletes páratartalmú pincejáratok kiválóan alkalmasak sörraktározás céljára.

1844-ben nyitotta meg üzemét, majd - példáját követve - 1854-ben Barber Ágost és sógora, Klusemann Károly építtettek üzemet a külső Jászberényi úton a pincék fölé. Barber és Klusemann Serfőzőház néven kezdték meg működésüket, 1855-ben pedig megalakult a Kőbányai Serház Társaság.

Ez utóbbit vette meg 1862-ben Dreher Antal, az osztrák schwechati serfőzde tulajdonosa, s a cég ezután "Dreher Antal Serfőzdéje Kőbányán" néven működött tovább. Fia, ifjabb Dreher Antal 1870-ben vette át a négy Dreher serfőzde (Kőbánya, Michelob, Schwechat és Trieszt) vezetését. Korszerű gyárában az első világháború előtt már 800 munkást alkalmazott és termelése elérte az évi egymillió hektolitert. Az 1907-től Dreher Antal Serfőzdéi Rt. néven működő cég 1923-ban létrehozta a Dreher és Maul Kakaó és Csokoládégyárat, ott készült először csokis parány.

A Barber és Klusemann Serfőzőházból 1867-ben alakult az Első Magyar Részvényserfőződe, melynek vezető részvényese volt a svájci származású Haggenmacher Henrik. Az akkor már Budafokon is sörgyárat üzemeltető üzletember 1907-ben megalakította a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt-t., amelynek kőbányai gyára a Maglódi út 25. sz. alatt 1912-ben kezdte meg a termelését.

Az első világháborút követő erőteljes kereslet-visszaesés kivédésére az említett három vállalat előbb az 1920-as években kartellbe tömörült, majd 1933-ban egyesült Dreher-Haggenmacher Első Magyar Serfőzde Rt. néven. A cég 1938-ban alaptőkéjét tekintve a 8. legnagyobb hazai ipari vállalkozás volt sörgyárral, pamutfonodával, csokoládé-, szénsav-, szesz- és jéggyárakkal, s érdekkörébe tartozott több nagy szálloda is (például Hungária, Nemzeti, Ritz).

1949-ben - egy évvel az államosítás után - a Dreher-Haggenmachert további 3 kőbányai sörgyárral összevonva hozták létre a Kőbányai Sör- és Malátagyárat. A gyár adta akkor a hazai sörtermelés 87 százalékát, s az 1980-as évek elejéig meg is tartotta ezt a nagyságrendet. A Kőbányai Sörgyár az első hazai licencsört - a Tuborgot - 1982-ben kezdte el gyártani. 1992-ben részvénytársasággá alakult, 1993-ban a világ harmadik legnagyobb sörgyártója, a dél-afrikai South African Breweries (SAB) többségi tulajdonába került, s az addig Kőbányai Sörgyár néven működő vállalat 1997-ben megvásárolta a "Dreher" nevet a családtól, azóta Dreher Sörgyárak Rt.

Az 1893-ban alapított Nagykanizsai Sörgyár Rt.-t, később Király Serfőzde Rt-t a Dreher-Haggenmacher 1928-ban megvásárolta, majd öt évvel később leállította. A második világháború után újraindított gyárban - 1959-től a Söripari Vállalat egységeként - készítették a Balatoni világost. A Kanizsa Sörgyár 1997-ben ismét elveszítette önállóságát: a Dreher tulajdonába került, amely 2000-ben ismét leállította a gyárat.

Az 1895-ben alapított Soproni Serfőzde és Malátagyár Rt., később Sopron-Kőszeg Polgári Serfőzdék Rt. a szocializmus idején szintén a Söripari Vállalat részeként üzemelt, majd 1992-ben az osztrák Brau AG érdekeltsége lett, itt készül a Soproni Ászok.

További magyar márkák története itt