Az internet átformálja az agy mintázatát és az egész médiát

Milyen szerepe van a hírfolyamban és az internet fejlődésében a civil újságíróknak, a bloggereknek és a közszolgálati médiának? Kérdéseinket az Európai Műsorsugárzók Uniójának (EBU) a Magyar Televízió által szervezett közgyűlésen tettük fel Richard Sambrooknak, a BBC Global News igazgatójának, egyben az EBU frissen megválasztott alelnökének.

hvg.hu: 2005-2006 környékén erős paradigmaváltásnak lehettünk tanúi a civil újságírás és blogolás terén, amelyről ön is számos helyen nyilatkozott. Hogyan változott a helyzet három év alatt, hogyan kapcsolódik most ez a két mozgalom a tömegmédiához?

© Nagy Attila

Richard Sambrook: Tényleg számottevő változás elé néztünk 2005-2006 tájékán. És főként a technológia miatt. A mobiltechnológia révén ugyanis az emberek sokkal könnyebben tudták továbbítani és egyúttal kontrollálni is a képeiket, e-mailjeiket, videóikat. Hirtelen realitás lett a nagyközönség számára, hogy a tömegmédia részesévé váljon, erre pedig korábban egyáltalán nem volt példa. A BBC-nél ezt 2006-ban, a londoni bombarobbantások és a pakisztáni földrengés idején vettük észre - sosem látott mennyiségű hírforrástól kaptunk információkat. A műsorszolgáltatóknak persze fontos feladatuk, hogy meggyőzödjenek ezek valósságáról. Az emberek ugyanis rengeteg hoaxot (átverést) küldenek. Mostanra már kezdünk dűlőre jutni velük, el is várjuk a történetekkel kapcsolatos hitelesebb hozzáállást, van már egyfajta szerkesztői rendszerünk arra, hogy átvizsgáljuk az anyagokat. Éles adásba nem teszünk ki mindent, és a civil újságírás anyagait sem közöljük addig, amíg nem egyeztetünk a hír szerzőjével, és meg nem bizonyosodunk arról, hogy minden rendben van az adott hírrel kapcsolatban. Kezdjük jobban érteni azt, hogy mi szerepe a civil újságírásnak, illetve a médiaszolgáltatóknmak.

hvg.hu: Ezzel párhuzamosan a bloggerek között is észlelhető egyfajta fejlődési trend?

R. S.: A hivatásosabb, szakmaibb hozzáállás csak a bloggerek egy kis részénél figyelhető meg. A legtöbb ember nem így ír, ugyan sokan blogolnak, de csak kevesen emelkednek ki az átlagból. Többségük nem is akar hivatásos újságíró lenni. Nem pénzért dolgoznak, csak benne akarnak lenni a dolgokban, meg akarják osztani anyagaikat, hallatni akarják a hangjukat a médiában. Remek segítségnek bizonyulnak, de megjegyezném, nem fizetünk sem képekért, sem videókért, csak nagyon különleges esetekben, a legtöbb anyagot ingyen kapjuk az emberektől. Ők soha nem is akarták kitúrni posztjaikból a hivatásos újságírókat. Négy különböző folyamatról beszélünk, amelyeknek gyűjtőneveként használjuk a civil újságírás (civil journalism) fogalmát. Az első az élmény megosztása, tanúbizonyságot adunk képen, videón vagy egy e-mailen keresztül, hogy minek voltam szemtanúja. Mi mindig is így dolgoztunk, mindig megkérdeztünk szemtanúkat, felhasználtuk a képeiket. A legalapvetőbb információmegosztásról van szó, csak ez most olyan mértékben történik a Flickr vagy a YouTube jóvoltából is, mint még soha. A legtöbb ember erre gondol, amikor a civil újságírásról beszélünk. A második mozzanat a vélemény megosztása. Ez főként a blogokban figyelhető meg. Mi nagyobb hírekben linkelhetünk is blogokban foglalt véleményekre vagy az ott történő vitákra, ezzel motiválhatjuk az embereket arra, hogy osszák meg másokkal is véleményüket a híradásban.

© Nagy Attila

hvg.hu: Nem feltétlenül békélt meg minden újságíró azzal, ha kijavítják...

R. S.: A jelenség önmagában nem új, mert a számos éve zajló rádiós betelefonálásoktól ez semmiben sem különbözik. Megkérdezzük őket, mit gondolnak egy témáról, és ha tisztázott a két szerep meg a hozzájük köthető hangnem, akkor szerkesztői beleszólásra nincs is szükség. Amúgy egyetértek, az újságírók nem szoktak hozzá ahhoz, hogy megjegyzéseket fűzzenek a munkáikhoz vagy helyesbítsék őket. Először elég defenzívek is voltak, de ha az ember nyitott erre, akkor remek dolgok sülhetnek ki belőle.

A harmadik civil újságírói mozzanat a felfedezés megosztása - új történetek jelennek meg az interneten, blogok adnak hírül olyan eseményeket, amikre a hivatásos újságírók még nem akadtak rá, ez az első forrás, amit felhasználhatnak, ennek kell utánanézniük. A negyedik a networked journalism, a hálózatos megosztású újságírás. Ez a leggazdagabb és legfontosabb területe a civil újságírásnak, egyben ezt is a legnehezebb kifejleszteni. Az amerikai Dan Gilmore, a civil újságírás egyik kiemelkedő alakja például a San José Mercuryben kapott egy rovatot, amelyben a Szilícumvölgyről és az IT-iparról kellett írnia. Gilmore arra jött rá, hogy sokkal kevesebbet tud a témáról olvasóinál, és ezt a helyzetet egyetlen újságíró sem szereti. Megkérdezte magától, hogy miért nem használja inkább olvasói szakértelmét ahhoz, hogy az ő rovata legyen a legjobban értesülve. Elindította a blogját, és arra invitálta az olvasóit, hogy mondják el neki a véleményüket,  miről szeretnének hallani, mit szeretnének hozzáfűzni a témákhoz. Ennek következtében most az övé Amerika egyik legjobban informált cikksorozata. Bármiről is készítünk híradást, mindig lesz valaki az olvasók között, aki többet tud egy témáról. Fontos mozzanat tehát, ha fel tudjuk használni tapasztalataikat és szakértelmüket.

hvg.hu: Hasonlóan a wikik szerkezetéhez.

R. S.: Pontosan. Ez azonban problémát jelent egyes újságíróknak és hírszervezeteknek, a régi hírmodell ugyanis arról szólt, hogy egy forrás van, ami sok embert szólít meg, kapcsold be a híreket hat órákor és elmondjuk, hogy szerintünk mit kell tudnod. Minden így működött régen, a hírfolyam most már inkább egy beszélgetéshez hasonlít, gyakran szoktam mondani ezzel kapcsolatban, hogy már nem mi birtokoljuk a híreket. A hír, mint olyan, már egy publikus dolognak számít, mindenki hozzájárul, mindenki a részese, a tömegmédia gyakorlatilag csak hostolni tudja a beszélgetést, szerkesztői alapelveket tud hozzátenni, amelyek alapján a hírfolyamot ellenőrzik, pontosítják - a hivatásos újságírói munkamódszerek megmaradnak, de már másképpen használjuk azokat, egyfajta partneri kapcsolatban az olvasókkal.

hvg.hu: A YouTube-on tekinthető meg egy videó az ön és Andrew Keen beszélgetéséről, amelynek témája az a régóta húzódó vita, miszerint a bloggerek a végét jelentik a hivatásos újságírásnak. Változott a véleménye ezzel kapcsolatban?

R. S.: Nem igazán. Keen gondolkodásmódja hiába érdekes, hajlamos túlozni, vitapartnerei pedig erőszakosak, miközben nyitottabbnak kéne lenniük. Keen szerint az internetnek köszönhető az amatőr kultusza, az amatőrök a csúcsra törnek, az emberek pedig nem látják már a professzionalizmus előnyeit. Véleményem szerint ez már túlzás. Annyiból azonban igaza van, hogy a hivatásos hozzáállásnak még mindig helye van az online világban. Ami vitapartnereit illeti, nekik arra kellene ráeszmélniük, hogy nem minden jó, ami amatőr forrásból származik. Még mindig szükségünk van a médiamunkások és az újságírók hivatásos képességeire, hogy a beszédfolyam a lehető legértékesebb és legminőségibb maradhasson.